Bajnaiéknak jól jönnének a kilépők

Vágó Gábor szerint a párt platformistái sunyin viselkedtek, és zsarolni próbálják a kongresszusi küldötteket. A Magyar Nemzet interjúja teljes terjedelemben.

BL
2013. 01. 26. 4:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– November után most hétvégén ismét sorsdöntő kongresszusra készül az LMP. Jávor Benedekkel az élen a párt belső ellenzékeként is meghatározható platformisták átírnák a stratégiát, és tárgyalnának az Együtt 2014-gyel. Mit gondol erről?
– Nagyon rossz vért szül az, ha egy párt állandóan változtatja a stratégiáját. Szerintem ha valamit eldöntünk, ahogy tettük ezt novemberben, akkor ahhoz tartanunk is kell magunkat. Persze úgy nem lehet véghezvinni egyik stratégiai utat sem, hogy az ellenérdekelt csoport állandóan kibeszél és betart. Azt gondolom, hogy már a tárgyalóasztalhoz sem szabad leülni az Együtt 2014-gyel, hiszen ugyanannál a tárgyalóasztalnál ül Gyurcsány Ferenc vagy épp Schmuck Andor is, ahová Bajnai Gordon leült. Bajnai formációja körül eleve kaotikus a helyzet, hiszen bár a Milla korábban kijelentette, hogy nem szeretne volt szocialista minisztereket látni a tárgyaláson, épp ők küldtek egy volt MSZP-s minisztert Bárándy Péter személyében az egyeztetésekre. Szerintem jobb nekünk ebből az egészből kimaradni. Az alkotmányosság helyreállítására szükség van, de azt az állampolgárokkal együtt részvételi módon kell megoldani, és nem elitpaktumokkal.

– A frakció Jávorhoz húzó többsége szerint ugyanakkor az ellenzékkel való együttműködés az egyetlen lehetőség a baloldalon várt kormányváltásra.
– Nagyon sajnálom, hogy több párttársam is elcsábul, hiszen könnyebb beállni egy sorba, ahol várható miniszteri vagy államtitkári pozíciókat osztogatnak, mint az embereket meggyőzni az utcán. De az nem fog működni, hogy Bajnai Gordon kvázi messiásként bejelentkezett, hogy ő majd akkor megoldja az ellenzék minden baját, és mindenki sorakozzon fel mögé. A kormányváltást nem lehet tervezőasztalon, egy szűk elitpaktummal megoldani. A rendszerváltás kudarca pont arra mutat rá, hogy az állampolgárok részvétele nélkül bármilyen nagy horderejű változás levegőben lebeg. Nem a régi arcok széles körű összeborulása kell a kormányváltáshoz, hanem egy hiteles alternatíva, amely mellé az állampolgárok odaállnak.

– Jávor Benedek a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy elképzeléseik szerint az LMP nem venne részt egy, az MSZP-t is tömörítő kormánykoalícióban, csupán ellenzékből segítené.
– Ez nagyon szép elképzelés, de nem látott még olyat a világ, hogy valaki együtt indul választási szövetségben valakivel, és utána nem kormányoznak együtt. Az eléggé faramuci helyzet. Ebbe nem szabad belelavírozni az LMP-t, mert akkor ugyanaz a lebegtetés marad, ami az elmúlt időszakban a stratégiát övező vita miatt sajnos bélyegként volt rajta a párton.

– Az LMP kormányváltást szeretne, ön szerint reális az, hogy erre egyedül képesek?
– A kormányváltás nélkülözhetetlen, hiszen a Fidesz „szaladj neki, rúgd föl, hagyd ott” típusú reformdömpingje, a gazdaság megtorpanása és a polipszerű korrupció elharapózása a haza kárára válik. Lehetséges egy tisztán LMP-kormányról szóló pozitív forgatókönyv is, de a realitásokkal azért tisztában kell lenni. Lássuk meg, hogy 2014-ben ki mit tesz le az asztalra, és utána lehet mindenféle tárgyalásokat kezdeményezni. Mindenesetre az LMP nem teheti meg, hogy sokadik adalékanyagként betagozódik az Együtt 2014-be, aminek az egyetlen összetartó ereje az „Orbán, takarodj”, miközben az ország sorsát érintő kérdésekben súlyos nézeteltéréseik vannak. Ez már megint a közös ellenségre alapuló mozgósítás és gyűlöletkeltés. Mi azt szeretnénk, hogy megújuljon a politika.

– Milyen megújulásra gondol? Az elmúlt időszak tapasztalatai szerint főként a régi szereplők térnek vissza.
– Éppen erről van szó. Amennyiben új szereplők érkeznének, csak azt látják az egyetlen működési metódusnak, hogy lepaktálnak a régi elittel. Azt kell megmutatnunk, hogy lehet ez máshogy is, Lehet Más a Politika. Nem szabad a régi bal- és jobboldali elitek a társadalmat megosztó, egymás elleni uszításon alapuló, majd a háttérmutyikat közösen lepacsizó kétosztatú politikájába betagozódni.

– Akkor mik az elképzeléseik? A közvélemény-kutatások szerint az LMP az ötszázalékos parlamenti küszöb körül mozog.
– Pont az a béklyónk, hogy az állampolgárok foglalkoznak az LMP-vel és nem az LMP foglalkozik az állampolgárokkal. Az elmúlt időszakban a legtöbb médiahír arról szólt, hogy összefogunk-e a többi ellenzéki párttal vagy sem. Én úgy látom, hogy van igény az LMP-re, amely meg tudja mutatni, hogy igenis van hiteles alternatíva mind a nemzeti újfeudális elittel, mind a neoliberális baloldallal szemben. Egyetlen megoldás, ha kimegyünk az utcára, beszélgetünk az emberekkel, a panaszkultúrából kicsit lejjebb adunk, és próbáljuk a mosoly kultúráját megvalósítani. A rövid távú egyéni politikai haszonszerzés helyett a nemzet közösségének hosszú távú érdekei kell, hogy vezéreljenek egy másfajta politikát. Ezek mind missziók, és ez nem féltetlenül 2014-ben érik be. Mi – és a választóink jó része is – fiatalok vagyunk, akik harminc év múlva is itt akarunk élni. Rendszerek jönnek-mennek, a Fidesz úrhatnám uralmának is vége lesz egyszer, de nem mindegy, mi jön utána.

– Vagyis 2014-ben nem tudnak az önök által áhított kormányváltás meghatározó szereplői lenni.
– Az LMP 2014 után is meghatározó szereplője lesz a politikának, egy remélhető kormányváltás után. Az a feladat, hogy azokat a közösségeket, amelyekért küzdünk, magunk mellé tudjuk állítani. Fontos, hogy ne mögénk, hanem magunk mellé. Tehát, bár 2014-re fókuszálunk, hosszú távon gondolkodunk.

– Feltéve, ha lesz jövője az LMP-nek hosszú távon. A jelek ugyanis abba az irányba mutatnak, hogy pártszakadás lesz.
– Az alázat vezetői erény. Ha vezetőként képesek magukat alávetni a közösségi döntéseknek, akkor nem lesz pártszakadás. Azt is megértem, ha a platformisták vállalhatatlannak tartják a kongresszus által korábban meghatározott irányt, és nem éreznek politikai közösséget azokkal, akik mindkét elit ellenében akarnak politizálni, ezáltal szedik a sátorfájukat. Ezt politikailag korrektnek tartom. De azt, hogy a mandátumot is vigyék magukkal, inkább jobbikos megoldásnak nevezném.

– Esetleg már forgatókönyvük is van arra az esetre, ha a platformisták úgy lépnek ki, hogy visszaadják a mandátumokat? Talán az utódok neve is megvan már?
– Az én fejemben nincs ilyen forgatókönyv, megegyezésre törekszem. Arra számítok, van belátás ezekben az emberekben, hogy a zöldpolitika fontosabb annál, mint hogy az éppen aktuális egyéni érdekeik oltárán beáldozzák azt a zöldgondolatot, amelyre az LMP szövetkezett. A zöldpolitika ugyanis erőt akart magának, és ha ők ezt szétverik, akkor ez örökre rajtuk marad bélyegként.

– Jávor Benedek és Karácsony Gergely is utalt már korábban az esetleges távozásra, de arról nem volt szó, hogy a mandátumukat visszaadnák.
– Lehet sakkozgatni, én inkább továbbra is bíznék a józan észben. Nem gondolom, hogy ezt az ügyet a szakításig kellene vinni. Azt is látom viszont, hogy nagyon sokan már-már hisztérikusan belehergelték magukat egy ilyen lehetőségbe.

– A frakcióban korábban nyolcan húztak Jávorhoz, míg a többi hét képviselő állt Schiffer András mellé.
– Az arány tudtommal nem változott.

– Vagyis ha Jávorék mindannyian kilépnek, akkor megszűnik az LMP frakciója, és lesz egy hét-, illetve egy nyolcfős csoport. Ezzel a helyzettel mit kezdenek?
– Nem számolok egy ilyen helyzettel reális opcióként. Ez a forgatókönyv csak a külső vetélytársaink fejében létezhet. Bizonyára jó lenne Bajnai Gordonnak, Fodor Gábornak és Bokros Lajosnak, de nem az országnak.

– Próbálták egyáltalán csillapítani valahogy ezt a belső konfliktust?
– Amikor megalakult a párbeszédplatform, szerettem volna elmenni a gyűlésükre, hogy a párbeszéd valóban megvalósuljon. Ám azt mondták, hogy nemkívánatos személy vagyok ott. Így nagyon nehéz. A platform mostani javaslata tárgyalási alap lehetett volna, mindenki arra várt, hogy kezdjék meg a párbeszédet. Ehelyett az utolsó pillanatban álltak elő a tervükkel, és közben kibeszéltek a sajtóban. Ezt sunyi magatartásnak tartom, és remélem, hogy a kérdés rendezésében nem ezt fogják követni.

– A novemberi kongresszuson nagyon szoros volt az eredmény, a küldöttek 84:77 arányban döntöttek az Együtt 2014-et elutasító stratégia mellett. Jávorék javaslatával kapcsolatban most mire számít?
– A küldöttek személyi összetétele nem sokat változott. Persze ha zsarolnak, akkor változhatnak a vélemények. Én viszont arra számítok, hogy tartjuk a korábban meghatározott irányt.

– Zsarolnak?
– Az tény, hogy kilépéssel fenyegetőznek, ha nem szavazzuk meg egy az egyben azt, amit ők akarnak. Ezt egy zsarolási szituációnak fogom fel, és emberileg helytelennek tartom.

– Utánaszámoltak, hogy a küldöttek véleménye vajon változott-e akár épp emiatt?
– Pont ez a hisztériakeltés, ami az elmúlt időszakban jellemző volt a platformisták részéről, szerintem nagyon sok embert eltántorított tőlük. Hiszen látható, hogy itt nem az LMP politikai céljai az elsődlegesek, hanem egyes egyéni célok. Ám ezeket is kívülről generálják és szerintem nyilvánvaló, hogy Szigetvári Viktor és társai állnak mögötte.

– Mit ért ezalatt?
– Azt, hogy a novemberi döntésünkkel kipukkadt az E14-es lufi, a korábban még vezető ellenzéki erőnek mért formáció most az LMP szintjén van. Nekik elemi érdekük, hogy szétszakítsák az LMP-t. Kellenek az adalékanyagok a nagy elitösszeboruláshoz. Bizonyára jól jönnének az LMP-s kilépők Bajnai Gordonnak. De ha a platformisták végül lemennek a politikai lefolyón, nekik az is siker.

– Amennyiben a kongresszus mégis Jávorék javaslata mellett dönt, felsorakoznak az új stratégia, az együttműködés mögé?
– Úgy gondolom, hogy nekünk felelősségünk van. Úgy látom, ha egy politikai vitában alulmaradok, de a közösség iránt továbbra is politikai felelősséget érzek, az a feladatom, hogy próbáljak érte dolgozni. Ezt a vezetői alázatot fogom követni és ezt elvárom párttársaimtól is.

– A kongresszus témája az LMP szervezeti reformja is, de ebben sincs teljes egyetértés. Mik a különbségek az önök és a platformisták elképzelései között?
– A fő különbség a vezető testületben lévő vidéki delegáltak arányában van. A platformisták nem szeretnének vidéki delegáltakat a választmányban. Úgy gondolom, hogy sajnos nem sikerült még túllépni a Budapest-vidék különbségen, ami nem csupán az országban egyre súlyosabb, de az LMP-ben szervezeti szinten is megvan.

– Abban egyetértés van, hogy két ellenkező nemű társelnök vezesse a pártot?
– Természetesen szükség van egy kívülről és belülről is vezetőként elfogadott párosra. A német zöldek sikere jó példa lehet előttünk. Ez a vezetési forma sokszínűséget és a politikai konszenzusra törekvést is reprezentálja.

– Jávor Benedek és a platformisták azt szeretnék, ha a frakcióvezető nem lehetne egyben társelnök is. Ezzel egyetértenek? Nem szülhet ez újabb konfliktust?
– Nem látok ebben sem semmi kivetnivalót. Az biztos, hogy őket a Schifferparanoiájuk vezérli. Engem inkább az, hogy legyen három ismert, karakterében is eltérő személy, a két társelnök és a frakcióvezető, aki az LMP-t meg tudja jeleníteni az állampolgárok széles körének.

– Meg is választják már a vezetőket az új posztokra?
– Most nem, konkrét személyekről a tervek szerint márciusban döntünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.