A februári hazai közvélemény-kutatási eredmények továbbra is azt mutatják, hogy a Fidesz–KDNP fölényesen vezet riválisaival szemben, ráadásul a kormányzó pártok növelték is az előnyüket legfőbb riválisaikkal szemben. A Tárki szerint a kormánypártok megerősítették vezető helyüket bő egy évvel a választások előtt: számottevő mértékben nőtt a Fidesz–KDNP támogatottsága februárban, az MSZP és az LMP népszerűsége esett, az Együtt 2014 mozgalomé nőtt.
A választani tudó biztos szavazók körében a Fidesznek 41, a Jobbiknak 19, az MSZP-nek 17, az Együtt 2014-nek 15, a DK-nak 4, az LMP-nek pedig 2 százalékos a támogatottsága – olvashattuk a Medián kutatásában. A Századvég 2013 februárjában készített közvélemény-kutatásának tanúsága szerint a Fidesz kis mértékben növelte előnyét mind a teljes népesség, mind a biztos szavazók körében. Bajnai Gordon mint lehetséges kormányfőjelölt pozíciója pedig gyengült. Az Ipsos legfrissebb felmérése szerint a Fidesz 18, az MSZP 13 százalékos az összes választópolgár körében, erősödött a Jobbik, és bővült a párt nélküliek csoportja.
A Nézőpont Intézet február 14-én közzétett közvélemény-kutatása szerint a Fidesz népszerűségi előnye továbbra is jelentős: 36 százalékos a támogatottságuk, míg a lehetséges miniszterelnök-jelöltek közül Orbán Viktor toronymagasan vezet Mesterházy Attila és Bajnai Gordon előtt. Az öt intézet biztos szavazók körében mért adatait összesítve azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP 42, az MSZP 22,6, a Jobbik 16, az LMP 3,4, a DK pedig 1,8 százalékon állt.
Az új választási rendszer győztest jutalmazó szisztémáját látva azt lehet jósolni, hogy a kormánypártok még egy ellenzéki összefogás esetén is nyernének, de jelentős bizonytalansági tényezőt jelent egyelőre az Együtt 2014 szavazóinak és az aktív bizonytalanok későbbi mozgása. Az jól látszik, hogy az LMP és a Gyurcsány-párt egyelőre messze van a bejutástól, így egyáltalán nem lehet kizárni, hogy csak hárompárti parlament alakul majd.
Ahhoz, hogy jobban lássuk a mostani párttámogatottsági adatok jelentőségét, érdemes megnézni, hogy a korábbi kormányok hasonló időszakában milyenek voltak az erőviszonyok. 1993 februárjában a Szonda-Ipsos a biztos szavazók körében a Fidesznek 38,6,az MSZP-nek 14,3, az MDF-nek 11,7, az SZDSZ-nek 11,1, az FKGP-nek 7,1, míg a KDNP-nek 6,2 százalékos eredményt mért. Ennek alapján akkor az ellenzéki fiatal demokraták simán nyerték volna és egyedüli többséget szereztek volna, ha akkor tartották volna a választásokat.
1997 februárjában a teljes népesség körében az MSZP–SZDSZ koalíció 18, míg az ellenzéki Fidesz-FKGP–MDF–KDNP 39 százalékon állt, így akkor minden bizonnyal súlyos vereséget szenvedett volna a balliberális koalíció. Tizenkét évvel ezelőtt a biztos szavazók körében az MSZP–SZDSZ együttesen 50, míg a Fidesz–FKGP–MDF hármas 43 százalékos támogatottságnak örvendett, így az akkori kormánypárt szoros vereséget szenvedett volna az ellenzéktől.
2005 februárjában a Szonda-Ipsos adatai szerint a biztos szavazók körében a Fidesz 49, az MSZP 41, az SZDSZ pedig hat százalékot ért volna el. Egy választási helyzetben tehát roppant szoros verseny alakult volna ki, de hajszálnyival az ellenzék nyert volna. Négy évvel ezelőtt semmilyen kérdés nem merült föl a lehetséges győztest illetően, mivel a Fidesz–KDNP szövetség 62, az MSZP 27 százalékon állt a biztos szavazók között.
Jól látszik, hogy a kormányzás hasonló időszakaihoz viszonyítva kormánypárt még nem állt olyan jól mint most a Fidesz–KDNP szövetség. Bár azt sem szabad elfelejteni, hogy a biztos szavazók körét nézve az ellenzéki szavazók többen vannak, de a Jobbik és a többi szereplő közötti áthidalhatatlan ellentét miatt egyelőre úgy tűnik, hogy például 1998, vagy 2002-höz hasonlóan az ellenzéki szavazók nem fognak egy alakulat mögé egységesen odaállni, ami mindenképpen a mostani kabinet esélyeit javítja.
