– Mégis, mikorra várható a szüret?
– Sok folyamat zajlik párhuzamosan. Az egyik ilyen a tulajdonosváltás, és fontosak az ehhez társuló strukturális átalakítások, valamint a humánerőforrás megerősítésével kapcsolatos kezdeményezések is. Úgy gondolom, ezek eredménye néhány éven belül jelentkezik a betegek szintjén. Ehhez azonban az egész működést meg kellene támogatni forrásokkal. Az egészségügy nem tud ennyi pénzből magas színvonalon, a munkatársak, betegek megelégedettségére működni. A fenntartói apparátus gondjaira is megoldást kellene találni, hiszen jelenleg száznál több kórház tartozik a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) alá, és alig több mint hatvan ember vesz részt az intézményfelügyeletben és
-irányításban. Ez nagyon kevés ahhoz képest, amennyi az önkormányzatoknál volt, így az adminisztratív folyamatok sokszor lassan haladnak. Bár észlelhető, hogy erősödik a fenntartónál a szakértőhálózat, az erőforrás hiánya itt is megjelenik. Külön megemlíteném a fenntartónál levő feladatok forráshiányát: ma a mindennapos amortizációpótlásra, műszervásárlásra, vis maior ügyekre borzasztóan kevés pénz áll rendelkezésre a nagyberuházásokon kívül.
– Azzal, hogy az intézmények működésével kapcsolatos feladatok nagy részét a minisztériumi bázison működő GYEMSZI látja el, nem került a döntéshozatal túl messzire a kórházaktól? Egy kórházi osztály mindennapi problémáit egy ekkora szervezet nehezen érzékeli.
– A GYEMSZI valóban messze van az intézménytől, annak dolgozóitól, de ha a térségi egészségszervezési központok kellő hatáskört kapnak, és elvégzik a koordinatív feladatokat, be fog indulni a rendszer. Ennek jeleit már látjuk, bár a tartósan életképes modelltől még messze vagyunk. Fontos lenne például érzékenyebben reagálni a helyi viszonyokra, van is néhány helyi kezdeményezés, amely mintául szolgálhat. A mi térségünkben például a vezető szülészek és az újszülöttgyógyászok végigjárták az összes szülészeti intézményt, és szakmai együttműködéseket alakítottak ki, tisztázták az elveket és a betegutakat. Lényeges ugyanakkor kiemelni, hogy az egészségügyben a változások előnyei évtizedek alatt válnak mérhetővé és értékelhetővé. Az elmúlt időszakban minden nagyon gyorsan változott, így jó volna végre egy nyugodt, stabil, biztonságos, kiszámítható egészségpolitika, hogy a változások mélyrehatók legyenek.
A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
Szalai Laura
