Az Iránytű Intézet legfrissebb közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a biztos szavazók körében a Fidesz–KDNP 48, a Jobbik 21, az MSZP 15, az Együtt 2014 12, az LMP 2, míg a Demokratikus Koalíció 1 százalékon áll. Az eredmények szerint a választókorú népesség 45 százaléka elégedetlen a második Orbán-kormány teljesítményével, és ezen belül is valamivel több az „egyáltalán nem elégedett” választ adók aránya. A válaszadók mintegy harmada emellett részben elégedett, részben nem, valamint összesen 22 százalék elégedett (a kifejezetten elégedettek aránya csupán 3 százalék).
A pártok abszolút elutasítottságának rangsorát három évvel a kormányváltást követően az MSZP vezeti 28,5 százalékkal, a megkérdezett és a választásokon való részvételüket nem elutasítók körében tehát legtöbben a szocialistákra nem szavaznának semmiképp sem. A jelenlegi kormánypártok nagyjából 8 százalékkal lemaradva, 20,2 százalékos arányukkal szintén magas elutasítottsággal számolhatnak, míg a nemzeti radikális pártra 17,9 százalék nem szavazna semmiképp. Magas a kérdést megítélni nem tudó vagy nem kívánó választópolgárok aránya is: összesen 22 százalék.
Az intézet azt is vizsgálta, hogy abban az esetben, ha az adott választó kedvenc alakulata nem indulna a választáson, kire voksolna. 49,5 százalék nem szavazna más pártra, és 12,5 százalék nem tudja, vagy nem kívánja megválaszolni a kérdést. A másodpreferenciával rendelkezők többsége a Jobbikra szavazna másodsorban (a választópolgárok 13,2 százaléka). A többi párt támogatottsága 2-7 százalék közötti sávban mozog, legmagasabbal az Együtt2014 – PM Választási Szövetség rendelkezik (6,4 százalék), valamint az MSZP (5,7 százalék). A kormánypártok 5,2 százalékot, az LMP pedig 4,8 százalékot tudhat maga mögött.
A kutatásból az is kiderült, hogy a válaszadók abszolút többsége (53 százaléka) nem ért egyet azzal, hogy a törvényalkotó jóvoltából immár lehetőség van arra, hogy a kedvezményes honosítással, visszahonosítással magyar állampolgárságot szerzett külhoni magyarok a magyar országgyűlési választáson pártlistára szavazhassanak. Bár az ezt támogatók aránya is magasnak mondható (41 százalék), mégis úgy látszik, hogy e társadalmat megosztó kérdésben egyelőre a „nem” válaszok irányába billen a mérleg nyelve, vagyis a válaszadók többsége nem tartja kívánatosnak ezt a szoros közjogi viszonyt.
A nemzeti önrendelkezés bizonyos fokú érvényesítése és a nemzeti kultúra megőrzése szempontjából rendkívül lényeges kérdés az autonómiatörekvésekhez való viszonyulás (legyen szó akár kulturális, akár területi autonómiáról). A magyar választópolgárok véleményét ez ügyben is kikérte az Iránytű Intézet. A rendelkezésre bocsátott válaszpanelek két pozitív és két negatív viszonyulási lehetőséget biztosítottak a válaszadóknak, annak megfelelően, hogy a vélemények mögötti aggályok és szempontok minél élesebben kirajzolódjanak. Összességében elmondható, hogy a választópolgárok majdnem kétharmada (63,1 százalék) az „igen”, míg alig egyharmaduk (31 százalék) a „nem” válasz mellett kötelezte el magát. A válaszadók 5,9 százaléka nem tudott állást foglalni a kérdésben.
Az Európai Unió mélyítése a gazdasági világválság Európába történő begyűrűzése óta napirenden van, a közös és egyben sokak által hatékonyabbnak tekintett európai válságkezeléssel az integráció mélyítésének középpontjában. Ennek okán felmérték az állampolgároknak az európai integráció elmélyítéséről és egyben a folyamattal természetszerűleg együtt járó, a nemzeti önrendelkezés egyes elemeinek átadása kapcsán kialakult véleményét. A megkérdezettek abszolút többsége nem tartja elfogadhatónak az integráció mélyítését, úgy gondolja, nemkívánatos a nemzeti önrendelkezés korlátozása, míg majd harmada véli úgy, hogy a folyamat elfogadható. A megkérdezettek 13 százaléka nem tudja megítélni a kérdést.
