Júniusban nyolc időközi önkormányzati választást tartottak Magyarországon, ebből egyet 10 ezer főnél népesebb településen. A korábbi hónapokhoz hasonlóan ismételten a független jelöltek domináltak a kis településeken, csupán két helyen tudtak a parlamenti pártok diadalmaskodni. Mint arról korábban beszámoltunk az év első felében viszonylag sok helyi választásra került sor, ami főleg a járási hivatalok fölállításával állt összefüggésben, a múlt hónapban ismételten a tavalyi évben már megszokott számú időközi megmérettetéseket láthattunk.
Júniusban összesen 9511 fő élhetett volna állampolgári jogával az időközi választásokon, közülük 4096-an jelentek meg az urnáknál, ez 43,07 százalékos részvételnek felelt meg. Ez egyáltalán nem számít alacsony aktivitási aránynak, főleg mivel most már az időjárás is a szavazás ellen hat. A legnagyobb arányban Vázsnokon (71,43 százalék), míg a legkisebben a solymári 2-es számú körzetben (19,59 százalék) voksoltak. Az egyik legérdekesebb szavazásra a Pest megyei Dömösön került sor, mivel a dunai árvíz miatt megközelíthetetlenné vált a település, és a védekezésre kellett teljes erővel koncentrálni, a szavazást ennek ellenére megtartották.
A parlamenti pártok csupán a monorierdői és a solymári választáson szálltak ringbe. Monorierdőn végül a Jobbik diadalmaskodott, ami azt mutatja, hogy a pártot a közvélemény-kutatások valamilyen szinten alulmérik, mivel egy hanyatló tendenciát mutató alakulat nem biztos, hogy képes lenne ilyen fölénnyel nyerni egy voksolást. Persze a helyi sajátosságokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, így túl nagy jelentőséget sem kell ennek tulajdonítani. A településen egyébként a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció is beállt egy független jelölt mögé, de a szavazólapon már nem merte vállalni magát, így a párt valós támogatottságáról továbbra sem tudunk teljes képet kapni.
Solymáron a korábbi fideszes képviselő lemondása miatt kellett az urnákhoz járulni, és a várakozásnak megfelelően a részvétel itt volt a legkisebb az egész hónapot figyelembe véve. Ennek egyik oka lehetett, hogy a Fidesz–KDNP-n kívül csak független jelöltek indultak, pedig egy Budapest-környéki településen való megmérettetést érdemes lett volna az ellenzéki pártoknak bevállalniuk, de vélhetően tartottak attól, hogy egy stabil jobboldali bástyának számító városban sima vereséget szenvedtek volna. Végül a Fidesz–KDNP aspiránsa diadalmaskodott, ráadásul győzelmének az arányát a 2010-es eredményhez képest is növelni tudta, így a kormánypárt támogatottsága ismét 50 százalék fölé kúszott.
Összességében a júniusi hónapban a kormánypártok és a Jobbik örülhetett az eredményeknek. Mindenképpen meglepőnek számít, hogy a balliberális ellenzéki erők egyetlen településen sem szálltak ringbe, ami vagy azt mutatja, hogy a kis településeken egyáltalán nincs hátországuk, vagy pedig tartanak az újabb vereségektől, ami az országgyűlési választások közeledtével egyáltalán nem jönne jól nekik. A független jelöltek pedig az elmúlt évtizedek tendenciájának megfelelően dominálnak a kis településeken.
Májusban is súlyos vereségbe futott bele a balliberális ellenzék az időközi önkormányzati választásokon, ráadásul a stabil baloldali hagyományokkal rendelkező Komlón éppen csak sikerült átlépniük a 30 százalékot. A kistelepüléseken még mutatóban sem lehetett találkozni az MSZP, az Együtt 2014 vagy éppen a DK jelöltjeivel.
Kormánypárti és független jelöltek győzelmével zárultak a márciusi időközi önkormányzati választások. A Fidesz–KDNP számára a szentendrei és a dunakeszi siker bír a legnagyobb jelentőséggel, mivel utóbbi településen még növelni is tudták a 2010-es szavazóbázisukat. Az ellenzéki erők súlyos vereséget szenvedtek, így tovább folytatódhat a belháború a politikának azon a térfelén.
