– Hogyan lehetséges ez?
– Jó ideig nem volt divat itthon nyaralni, talán túl snassznak tűnt a csalogató tengerpartokhoz képest. Mára e téren is megváltozni látszik valami, csupán tennünk kell érte. Föl kell fedeznünk azt, amink van. Legutóbb egy baráti társasággal Szilvásváradon vacsoráztunk, s amikor a parázs fölé az egyik kezünkkel pisztrángot, a másikkal szalonnát tartottunk, s a kicsorduló zsírral sütöttük meg a halat, akkor a jó bükki levegőn mindenki elégedetten hátradőlt, és azt mondta: Szilvásvárad a világ legjobb helye. De ugyanez hangzik el, ha Szekszárdra megyünk borozgatni, olyankor az lesz a non plus ultra, és szerencsére rengeteg ilyen hely van még az országban. Sokan nem ismerik hazánk rejtett tartalékait, titkait, értékeit. És persze nemcsak a történelemről, az épített örökségről vagy épp a gasztrokultúráról beszélek, hanem azokról a két lábon járó helyi legendákról – Kassai Lajos lovas íjásztól a mezőhegyesi ménes főlovászáig –, akikkel élmény beszélgetni, mert általuk többek leszünk. Olyan élményanyagot hordoznak ők magukban, amit egyenesen bűn nem megismerni.
Velkey Tamás
A teljes interjút a szerdai Magyar Nemzetben olvashatja.
