Ferenc pápa: „Bűnös vagyok!”

Fél évvel megválasztása után először ült le négyszemközt újságíróval Ferenc pápa a Szent Márta Ház 201-es szobájában, a végeredmény csütörtöktől hozzáférhető.

A 201-es szoba – mert talán ez is sokakat érdekel – egy spártai egyszerűségű, kis helyiség apró íróasztallal, egy kényelmes fotellal és egy merev támlás székkel. Az Antonio Spadaróval folytatott kötetlen társalgások alkalmával fény derült arra, mit néz a tömegben Róma püspöke, mit érzett utolsó, még nem pápaként elfogyasztott ebédje alatt és mi volt az első mondat, amit pápaválasztása után mondott. Ez utóbbi éppen ugyanaz volt, mint amit az újságíró első, diktafonos kérdésére válaszolt, nevesül, hogy hogyan definiálná magát: „Bűnös vagyok.”

A hagyományos kérdezz-felelek formát mellőzve a könyvben a kérdések fejezetcímként jelennek meg, így derül ki, hogy a pápának kik és milyen tulajdonságaik miatt példaképek, hogy mit gondol XVI. Benedek lemondásáról, hogy mit tett volna máshogyan jezsuita főnökként, hogy sokat vagy keveset konzultál-e a nagy döntések előtt, hogy bejön-e neki az egyházi vezetők jelenlegi „tárgyalási” légköre, és hogy miért hívja fel azt, aki levelet ír neki. Szól arról, hogy jóváhagyja-e a homoszexualitást, hogy mit gondol az ökumenizmus tempójáról és irányairól, illetve biztosan nagy visszhangot váltanak ki azon szavai, amelyeket a „szoknyás macsóságról”, a nők egyházban betöltött szerepéről mondott.

Ferenc pápa nem szereti az optimizmus szót, sokkal inkább a reményt, de a hittel kapcsolatban is tisztázza, hogy az nem igazsággyűjtemény, hanem egy történelmi fejlődésen keresztülmenni kényszerülő valóság. Egy hasonlattal ehhez úgy kapcsolódik, hogy a drogosok problematikáját sem úgy kell kezelni, hogy szakemberek összeülnek beszélni róla, hanem el kell menni a betegekhez. „Mellesleg” arról is beszél, hogy a klasszikus besorolás szerint jobboldalinak tartja-e magát, és hogy szabad-e a keresztényeknek részt venni a politikában.

Könnyebb vizekre evezve megtudjuk róla, mit kedvel Dosztojevszkijben, miként beszélnek hozzá Caravaggio képei, melyik Fellini-film a kedvence, és mit gondol a Parsifalról vagy A Nibelung gyűrűjéről.

De tényleg érdemes ám mindezen keresztüljutni, hisz a végén a sajtóból is ismert találkozóiról szó szerinti kivonatféleségek olvashatóak – többek közt a fél évvel ezelőtti pápaválasztás másnapján a jezsuita rendház portásával folytatott telefonbeszélgetésről.