A rendtárs
Sándor Istvánt az ítélet kihirdetése előtt gyötörhette a lelkiismeret, hogy társainak az ő hibájából kell börtönbe menniük, hiszen ha annak idején külföldre menekül, minden másképp alakul – de Ádám László visszaemlékezései azt igazolják, Sándor István „hűséges maradt”.
1953. június 8-án, este 21 óra 10 perckor hajtották végre a halálos ítéletet, ami akasztás volt. Sándor Istvánt jeltelenül elföldelték, úgy, ahogy akkor a koncepciós perek áldozatait majdnem mindig.
Ma sem tudjuk, hogy hol van eltemetve, egyre inkább úgy tűnik, hogy a kerepesi temető 298-300 körüli parcellái valamelyikében, de ez a boldoggá avatásának nem akadálya.
A szalézi rend centenáriumáról Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök beszél az MNO kisfilmjében.
