Kövér László házelnök köszöntőjében hangsúlyozta, Antall József 15 éves volt, amikor Magyarországot foglyul ejtette a kommunizmus. A kommunizmus bukásakor Antall felkészült politikusként vált hazánk első szabadon választott miniszterelnökévé. 1990-ben Magyarország kilépett a hazugság zsákutcájából – tette hozzá. „Antall osztotta Robert Schuman azon nézetét, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” A házelnök szerint a volt miniszterelnök tudta, hogy a nemzetközi integrációk nem lehetnek sikeresek a nemzeti integrációk nélkül.
„Antall hitt abban, hogy a politikai ellenfelek között kell egy minimális egyetértés.” Nem voltak illúziói, tudta, mennyire nehéz lesz a szocializmus négy évtizedes zsákutcájából kivezetni az országot – mutatott rá Kövér. A történészek feladata lesz tudományos látleletet adni a rendszerváltás idejéről, míg kortársai nem tudják szubjektív módon szemlélni az ő művét – hangsúlyozta a házelnök. „Adjunk hálát annak, hogy Antall munkájának a folytatói lehettünk, maradjunk hűek az emlékéhez” – zárta szavait Kövér.
A legnehezebb dolog a helyes hangütés eltalálása a mai napon, mivel nemcsak az emlékezetünkben élő államférfiről beszélhetünk, hanem az elmúlt két évtizedről is – mondta el Orbán Viktor miniszterelnök az Antall József halálának 20. évfordulójára rendezett pénteki, budapesti emlékülésen a Parlament felsőházi termében. Jól kivehetőek az 1990-es rendszerváltás legjelentősebb kontúrjai, Antall nagyon nehéz helyzettel szembesült az első szabad választást követően – tette hozzá. A miniszterelnök szerint az ország korábbi vezetői kisöpörték az államkincstárt, míg az emberek számára a rendszerváltás annak a reményét jelentette, hogy csak kiautózunk Ausztriába.
„Visszatekintve ki lehet mondani, hogy a magyar demokrácia intézményei Antall tevékenységének köszönhetően szilárdultak meg.” Orbán úgy látja, a volt miniszterelnöknek jutott az a feladat, hogy felébressze az országot a Kádár-korszak kábulatából. Olyanok is voltak azonban – folytatta –, „akik az ébredés után szerettek volna inkább ismét álomba szenderülni”, ezért az adósságra épített és jólétinek titulált rendszert nem volt elég a tárgyalóasztal mellett legyőzni, a rendszerváltásnak a közgondolkodásban is meg kellett történnie. Példaként említette, hogy az olyan mindennapos gondokat, mint egy benzináremelés, a magyar társadalom megrázkódtatásként élte át, míg az olyan történelmi események, mint a Varsói Szerződésből vagy a KGST-ből való kilépés, „távoli, ezért kevéssé fontos ügyeknek tűntek sok ember számára”.