A legfelső bírói fórum polgári kollégiuma december 16-án ült össze, hogy jogegységi tanácsként határozatot hozzon a devizahitelek ügyében, a bíróságokra kötelező döntés még aznap meg is született, és annak lényegét az ülés szünetében Wellmann György kollégiumvezető ismertette az újságírókkal a Kúria épületében. A jogegységi határozat rendelkező része kimondta többek között, hogy a devizahitel önmagában az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem ütközik jogszabályba, és az adós viseli az árfolyamváltozás hatásait. A hétfőn közzétett teljes határozat indoklása kitér arra, hogy a devizahitelek elterjedésekor jogszabály nem határozta meg a devizaalapú kölcsön fogalmát, az arra vonatkozó szabályok a teljes hiteldíjmutatóról (THM) szóló 1997-es rendeletből voltak kiolvashatók. „A jogszabályok igen következetlen megnevezéseket használtak a konstrukció elnevezésére, és az egyes jogszabályok részben eltérő módon definiálták a devizaalapú kölcsönt.”
A bankok egyetlenegy szerződést sem köthettek volna, amellyel az árfolyamkockázatot az ügyfelekre terhelik a tőkepiaci törvény szabályainak betartása nélkül. A Kúriának ezért azt kellett volna vizsgálnia, a bankoknak joguk volt-e az ilyen kölcsönök szétterítésére – mondta a Magyar Nemzetnek Róna Péter közgazdász.
Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke úgy látja: jó erkölcsbe ütköznek a devizahitel-szerződések, maga a devizahitel pedig alkalmatlan termék, amely súlyos társadalmi, szociális és gazdasági tragédiához vezetett. Szerinte a hitelfelvevők akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor megbíztak a bankrendszer tisztességében, az állam felelős magatartásában, és elhitték, hogy létezik pénzügyi fogyasztóvédelem. Mint mondta, a Kúria döntése után is maradt jogorvoslati lehetőség, és bízni kell a bíróságokban. Pozitívumként értékelte, hogy a pénzügyi felügyelet és a jegybank fúziójával erősödött a fogyasztóvédelem.
Az indoklás rögzíti, hogy „a devizaalapú kölcsön mögött – figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra – devizaforrás áll. Annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás, lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben” – olvasható a határozatban. A határozat rögzíti, hogy az érvénytelenségi ok fennálltát mindig a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni. A szerződéskötés után bekövetkezett változásokat – így például az árfolyamnak az adósokra rendkívül kedvezőtlen változását – az érvénytelenségi okok vizsgálatakor nem lehet figyelembe venni. Az egész szerződés érvénytelenségéhez vezető okokat számba véve a határozat részletesen foglalkozik azzal, hogy önmagában a devizahiteles szerződés miért nem jogszabályba, illetve nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző, uzsorás, lehetetlen szolgáltatásra irányuló, valamint színlelt.