Elhúzódó pokol

A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között nem volt érdemi együttműködés, ezért a gyerekek nem kaptak valós segítséget.

Lezárta a Pest megyei gyermekbántalmazás kapcsán hivatalból indított vizsgálatát az alapvető jogok biztosa. Székely László közleménye szerint az illetékes hatóság ugyan már 2005 májusában elrendelte a három gyermek védelembe vételét, és elhanyagoltságukat szociális munkával sem tudták megszüntetni, ennek ellenére csak hét évvel később, 2012 januárjában vették el őket a családtól. A biztos rámutat: tény, hogy a gyermekek szexuális bántalmazására utaló jeleket a pedagógusok, az orvos és a védőnő sem észlelte, ám ettől függetlenül is előbb kellett volna felismerniük, hogy ki kell emelni a családból a gyerekeket. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a jelzéseken kívül nem volt érdemi együttműködés, a kiemelési eljárás pedig elhúzódott, amiben közrejátszhattak a gyermekvédelmi szakszolgálat anyagi nehézségei is. Az ombudsman megállapította, az évek során többször változott a családgondozó személye, és az iratanyagban másfél éven át nem lelhető fel családgondozói feljegyzés. Székely szerint a szociális és gyámhivatal vizsgálata feltárta a jogszabálysértéseket, a személyi felelősségre vonásra azonban már nem volt lehetőség, mert az érintett családgondozók már nem dolgoztak a vizsgált intézményben. Egyedül a gyermekek harmadik családgondozója dolgozott a fegyelmi eljárás idején járási gyámhivatali ügyintézőként, az ő munkaviszonyát bizalomvesztés miatt szüntették meg. A kormánymegbízott a gyermekjóléti szolgálat vezetőjének fegyelmi felelősségre vonását kezdeményezte, ám kiderült, a korábbi igazgató munkaviszonya megszűnt, felelősségre vonása ezért nem lehetséges.

Az ombudsman szerint az eset rávilágít arra, hogy a gyermekvédelmi szakellátórendszer működési zavarai miatt nem érvényesülhet maradéktalanul a gyermeket az állam és a társadalom részéről megillető védelemhez való jog. Székely ezért felkérte az emberi erőforrások miniszterét, tegyen határozott lépéseket a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok hatékonyabb együttműködése érdekében, gondoskodjon róla, hogy a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek számára hozzáférhetők legyenek a gyermekeket érintő szexuális bántalmazás tárgyában készült módszertani anyagok, és szervezzenek a szakembereknek ezzel kapcsolatos képzéseket.

Rámutatott arra is: bár 2013 februárjában a gyermekeket zárt ülésen, eseti gondnok jelenlétében hallgatta meg a nyomozati bíró, a sajtó előbb értesült a vádemelésről, mint a gondnok. Az ombudsman felhívta a figyelmet a sajtó felelősségére is, szerinte ugyanis egyes tudósításokban közölt adatok és képek együtt alkalmasak voltak a gyermekek azonosítására, s ez nagymértékben nehezíti vagy lehetetlenné teszi a gyermekeknek az őket ért trauma feldolgozását. Az alapjogi biztos ezért felkérte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét, hogy vizsgálja ki az érintett gyermekek adatainak kezelésével kapcsolatos sajtótevékenységet.

Lapunkhoz eljutott a részletes ombudsmani jelentés is. Eszerint a családnak hét gyermeke született, de közülük a négy kisebbet egy asszony magához vette; egyikőjük esetében a vér szerinti szülők kérték a gyámhivatalt, hogy helyezze el őt az említett nőnél. Érdekes, hogy ötödikként született gyermeküket a csecsemő gondozására alkalmatlan körülmények és lakáskörülmények miatt ideiglenesen nevelőszülőnél helyezték el.

A jelentés szerint először 2005 februárjában jelezte az óvoda a gyermekjóléti szolgálatnak, hogy a család legidősebb gyermeke gondozatlan, piszkos, mozgása és mentális fejlődése korától elmarad. A családgondozó azt tapasztalta, hogy „az étel olyan zöld volt, hogy szinte magától kimászott a tányérból, a gyermekek pedig mind nagyon koszosan ültek-feküdtek az ágyakon”. A gyermekjóléti szolgálat akkor azt írta, ha fél éven belül nem látnak változást, akkor kénytelenek lesznek javasolni a gyerekek családból történő kiemelését.

Kiderült az is, hogy az óvoda és az iskola tucatszor küldött jelzést a gyermekjóléti szolgálatnak. Az óvoda 2008 júniusában például azt írta a hozzájuk járó kislányról, hogy pszichológiai ellátásra lenne szüksége. Arról számoltak be, teljesen aláveti magát mások akaratának, nincs önálló véleménye, hamar elsírja magát, úgy tűnik, érzelmileg sérült. 2010-ben az akkor már iskolás kislány osztályfőnöke arról tájékoztatott, hogy a családlátogatás és a szülővel való beszélgetés után sem történt pozitív változás, a gyermek tetvességét sem sikerült megszüntetni, a kislányt az előírt fejlesztőfoglalkozásra sem viszik el, a szülők az adományként kapott ruhákat, bútorokat pedig elégették. A gyerekek egyetlen ágyban és fűtetlen szobában alszanak, a felnőttek szobájában van egy hősugárzó, a lakás tele van egerekkel. A legidősebb fiú erősen rövidlátó, ám évekig hiába kérték a családot, hogy csináltassanak neki szemüveget, végül az erre kapott önkormányzati támogatást is másra költötték. A gyermekjóléti szolgálat végül több mint hat év után, 2011 májusában jutott el odáig, hogy kezdeményezze a még otthon maradt három gyermek átmeneti nevelésbe vételét. Tovább nyújtotta a gyermekek szenvedését, hogy bár a gyermekvédelmi szakértői bizottság már októberben elvégezte a gyermekek vizsgálatát, a szakvélemény csak 2012. január 18-án érkezett meg a gyámhivatalhoz, amely végül január 23-án vette átmeneti nevelésbe a gyermekeket. A mai napig gyermekpszichiátriai ellátásban részesül mindhárom gyermek. A kislány esetében gyógyszeres terápiára van szükség, a kisebbik fiú pedig egy ideig gyermekpszichiátriai kórházi kezelésre szorult. Korábbi nevelőanyjuk a helyzettel nem tudott megbirkózni, ezért 2013 novemberében kérte a legkisebb gyermek gondozási helyének megváltoztatását. A gyámhivatal végül mindhármukat másik nevelőszülőnél helyezte el.