A Nézőpont Intézet és a Medián elemzői szerint is kétségkívül kínos az MSZP-nek Simon Gábor elnökhelyettes osztrák bankszámlájának ügye – nyilatkozták az InfoRádióban.
Hann Endre úgy nyilatkozott: a cég közvélemény-kutatásai szerint a kormányokat az ellenzéknél mindig korruptabbnak gondolták az emberek, a közelmúltban azonban ez megváltozott. A Medián vezetője hangsúlyozta: „nem a Simon-ügy kipattanása után, hanem már előtte is tartósan az MSZP-nek nem sikerült megszabadulnia a korrupciógyanútól, ami a kormányzási időszaka alatt elérte."
A Nézőpont Intézet vezető elemzője úgy látja: Simon Gábor ügye felszínre hozhatja a választók azon reflexeit, amelyek 2010-ben a Fidesz kétharmados többségéhez vezettek.
Fodor Csaba elmondta, „azt láttuk, hogy a választópolgárok egy része 2010-ben protesthangulatban ment el a szavazásra, amiben persze bőven benne volt a Gyurcsány-kormány elutasítása is. De minden tényező, ami kapcsolódott ahhoz az időszakhoz, benne volt: korrupciógyanú, gazdasági és társadalmi válság. Tehát felelevenedhetnek ezek a reflexek."
Az elemzők szerint egy másik kampánytéma lehet a paksi bővítés terve. A Medián és a Nézőpont Intézet közvélemény-kutatásai szerint is a többség támogatja a beruházást, de Hann Endre a két felmérés különbségére hívta fel a figyelmet. A Medián felmérése szerint az emberek többségének nem vonzó az, hogy a fejlesztés orosz hitelből, orosz állami vállalat által épüljön.
Fodor Csaba úgy véli: a paksi fejlesztés ügye nem jó kampánytéma az ellenzéknek. A szakértő szerint a választók egy része teljesen racionálisan méri fel, hogy Oroszország komoly gazdasági partnere lehet Magyarországnak, „arról nem beszélve, hogy ha a paksi beruházás szükségességét vizsgáljuk, a többség azzal is egyetért".
A Medián felmérése szerint válaszadók többsége helyesnek tartaná, hogy népszavazáson döntsenek a paksi bővítés ügyében, de a Nézőpont Intézet elemzője úgy véli: ennek kivitelezése jogilag aggályos lehet, államközi szerződésekről ugyanis nem lehet referendumot tartani.
Kezelhette volna jobban is az MSZP a Simon-ügyet – jelentette ki Kiszelly Zoltán politológus a Kossuth Rádió 180 percben. Nagyon sok a kérdőjel. Ha itt valóban egy vállalható gyarapodásról, gazdagodásról van szó, az érintett kiállhatott volna akkor, amikor a sajtóban a találgatások név nélkül megjelentek. Elmondhatta volna, hogy a pénze ebből és ebből származik, esetleg időközben önrevíziót hajthatott volna végre, és ebben az esetben kérhetett volna egy bizalmi szavazást az MSZP-től, mely adott esetben jobban be tudott volna állni mögé – érvelt a szakember.
Ha megvan a támogatás, akkor azt lehet mondani, hogy Simon hibázott, és ez egy lezárt ügy. De így, hogy azt mondják, ő kilépett, és „nem ér a nevem, káposzta a fejem”, nagyon nehezen hihető – fogalmazott Kiszelly. Úgy vélte: kommunikációs szempontból sem kezelték ügyesen ezt az ügyet. A párt kampányfőnöke például futva távozott az őt kérdezni akaró újságírók elől, és ez a legrosszabb kép, amit egy politikus a médiában nyújthat – emelte ki a politológus, aki szerint az MSZP nem tud majd ettől az ügytől szabadulni.
Ameddig Simon nem tisztázza magát hitelt érdemlően, addig ott lesznek a kérdőjelek, ráadásul az MSZP továbbra is defenzívában van, hiába próbálja immár hat éve, a szociális népszavazás óta átvenni a kezdeményezést a Fidesztől – hangoztatta Kiszelly, aki szerint egy nemzetközi sztori az, hogy egy kelet-európai ország vezető politikusának egy nyugat-európai országban van pénze. Amíg az MSZP-ben nem adnak választ a kérdésekre, minden sajtótájékoztatón lesz néhány újságíró, aki ezt firtatja, és a szocialisták nem tudnak arról beszélni, amiről akarnak, hanem magyarázkodniuk kell, és ez a legrosszabb, ami egy politikussal történhet – szögezte le.
Két hónappal a választások előtt a baloldali pártszövetségről az „derült ki”, hogy nemcsak milliárdos, vagy legalábbis több száz millió forinttal rendelkező vezetői vannak – például Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon –, hanem más vezető szocialista politikusoknak is akár a cégeiken keresztül, akár homályos vagyonosodásból sok száz milliós vagyona van. És ezek az emberek beszélnek arról, hogy a szegényeket, a rászorulókat, a nyugdíjasokat képviselik. Mindez egy erkölcsi hitelvesztést jelent – érvelt a politológus, aki a dolog természetének, egyfajta öntisztulásnak nevezte, hogy kampányidőszakban kerülnek elő az ilyen ügyek.
Példaként említette a Tocsik-botrányt. Beszélt arról is, hogy az alpesi országokban is van egyfajta tisztulási folyamat. Ezek az országok korábban adóparadicsomnak számítottak, és név nélkül is lehetett náluk számlát nyitni. Most pedig igyekeznek a problémás ügyletektől megszabadulni, és kiadják a vonatkozó adatokat.
