Az atomenergia szabhat gátat az elszabaduló áraknak

Az országok nem hátrálhatnak ki az atomenergia mögül.

Át kell értékelni az energiaszektor eddig megváltoztathatatlannak hitt alapismereteit, az országok szerepei felcserélődtek, az importőrökből exportőrök lesznek, amelyek a növekvő keresleti igények fő forrásait keresik – idézi a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Fatih Birol, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdászának budapesti előadását, ami a World Energy Outlook 2013 című kötet bemutatóján hangzott el még tavaly december elején.

A Birol által ismertetett elemzés felhívja a figyelmet rá, hogy a magas olajárak, amelyek az energiapiac történetében példaértékűnek számítanak, tartóssá váltak, mindemellett 2035-re a világ energiaigénye a jelenlegi szint egyharmadával fog emelkedni. Kína, India, valamint Délkelet-Ázsia lesznek azok az országok, ahol a többlet kétharmada generálódik, míg az OECD-országok (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet párizsi székhellyel, Magyarország 1996-óta tagja) ennek csak négy százalékát teszik majd hozzá. A World Energy Outlook kiemeli továbbá, hogy a következő húsz évben a villamosenergia-igény a jelenlegi közel másfélszeresére növekszik.

Kovács Pál energiaügyért felelős államtitkár az elemzés kapcsán a budapesti előadáson arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőben az atomenergia ugyanolyan fontos szerepet játszik majd a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó energiapolitikában, mint a megújuló energiaforrások.

Emlékezetes – az erről szóló cikkünket itt találják –, amikor Johannes Teyssen, az E.ON vezérigazgatója a Financial Timesnak adott interjújában arról beszélt, hogy nincs más megoldás, le kell törni Európában a magas energiaárakat. Ennek oka világos, Amerika – amely ország energiapolitikájának sarkalatos pontja az árak mérséklése – olyan szintű versenyelőnyben van hozzá képest, amit évekbe telhet lefaragni. Csak felerősítik az aggodalmakat azok a tények, hogy az európai piaci szereplők már fontolóra is vették, hogy áthelyezik a gyártást a tengerentúlra, mert ott olcsóbb az előállítás. Ez nyilván egyik országnak sem jó, hiszen nem növelik a GDP-t, a foglalkoztatottságot, egyszóval alacsonyabb sebességbe kapcsol a gazdaság.

Osztja ezt a véleményt a cikk elején említett IEA is, szerintük az európai vállalatok legalább két évtizede leküzdhetetlen hátrányba került az amerikai konkurensekkel szemben. Sőt az energiaügynökség egy kicsit sötétebben is látja a jövőt: a magas áram- és villanyárak legkevesebb húsz éven át gyötörhetik Európát, tehetik versenyképtelenné a vállalatokat, mi több felemésztheti a világpiaci részesedésének harmadát az úgynevezett energiaintenzív iparágakon belül. Ami pedig a munkavállalókat illeti, harmincmillió ember állása kerülhet veszélybe.

A vállalatvezetők egyenesen a versenyképesség romba döntését látják abban, hogy egyes országok kihátrálnak az atomenergia mögül, és környezetvédelmi okokra hivatkozva nem haladnak előre a palagázlelőhelyek feltárásban. Noha az IEA álláspontja szemben áll azzal a véleménnyel, hogy a környezetvédelmet szolgáló intézkedések tolják az egekig az energiaárakat, azt elismeri ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok és Európa között kialakult árkülönbség mérsékléséhez többek között a nukleáris energia a kulcs.

Erről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök is tavaly Angliában, miután találkozott David Cameron brit kormányfővel. Mint mondta, a világ más gazdaságaival szembeni versenyképesség egyik feltétele az olcsó energia, ezért „nem értünk egyet azokkal, akik diszkriminálják a nukleáris energiát”. A kormányfő hangsúlyozta, a következő néhány évben Magyarországon el kell érni, hogy az energia ne legyen drágább, mint az Egyesült Államokban, ahol egyharmaddal alacsonyabbak az energiaárak. „Ez egy komoly programja lesz a következő kormánynak”, noha már a jelenlegi is tett lépéseket, hiszen a háztartások energiaára csökkent, de hasonló lépéseket kell majd tenni a versenyszférában is, amihez szükség van nukleáris energiára is – közölte a kormányfő.

Orbán a konkrétan a paksi erőmű-beruházás kapcsán – amit az elérhető piaci feltételeknél kedvezőbben finanszíroznak – már a Kossuth rádió 180 perc című műsorában azt mondta, az erőmű megtartása és kibővítése nélkül lehetetlen olcsó áramot biztosítani a magyar emberek és az itteni vállalatok számára, mivel a rezsicsökkentésnek – mint fogalmazott – nem lenne gazdasági alapja. Úgy vélte, az erőmű nélkül a magyar gazdaság sem létezhet, csak „szegény lerongyolódott és nem versenyképes” formában. (A 2010-ben nyilvánosságra hozott nemzeti energiastratégia is a nukleáris bázisú energiatermelésre alapoz, a megújuló alapú és lignitbázisú villamosenergia-termelés mellett.)

Az első két lépcsőt követően, 2014-ben jöhet a harmadik rezsicsökkentés, ami három konponenst érint. Április elsejétől 6,5 százalékkal mérséklődik a gáz fogyasztói ára, szeptember elsejétől 5,7 százalékkal a villamos energiáé, míg októbertől 3,3 százalékkal a távhőé. Ezt törvényben is rögzítették.

A terhek ilyen mértékű csökkentését a kormányzat úgy tudja elérni, hogy visszavásárolja a közműcégeket, az E.ON gázüzletágát és gáztározóit, valamint a Fővárosi Csatornázási Műveket, így a cégek közösségi tulajdonba kerülnek, tehát könnyebb érvényesíteni a „lakosság akaratát” az energiaárakban. Mint Németh Szilárd, a rezsicsökkentés végrehajtásáért felelős munkacsoport vezetője korábban fogalmazott, a cél az, hogy a cégek a hasznot ne „egy az egyben talicskába tegyék és vigyék a határon túlra”, hanem forgassák vissza a rendszerbiztonság fenntartására.

Az energiaárak részeként az áramé is magas lett, a legnagyobb növekedés 2002 és 2010 közé tehető. Paks azért stratégiai tényező az árképzésben, mert amellett, hogy a legolcsóbb villamos energiát állítja elő az országban, itt zajlik a magyar áramtermelés körülbelül 40-45 százaléka.

A két új paksi egység, ami várhatóan 2026-ban és 2027-ben készül el (az atomerőmű az oroszokkal kötött egyezmény értelmében továbbra is hazai kézben marad) pedig további, akár 13 százalékos mérséklődést is eredményezhet a villamos energia előállításának árában, alapot teremtve egy újabb rezsicsökkentésnek, négymilliárd eurónyi megrendelésnek a magyar vállalati szektor számára és nem mellesleg mintegy egymilliárd eurós adóbevételt hozva a magyar államkasszának.

Ugyanúgy fegyvertény az is, hogy Paks jelenlegi blokkjai 2037-ig leállnak, így a magyar villamosenergia-igény 40 százalékának fedezete egyszerűen eltűnik majd a rendszerből. Idézve Giró-Szász András kormányszóvivő szavait, „ha nem teszi meg a kormány ezt a lépést (bővítést – a szerk.), akkor a 2020-as évek végére, a 2030-as évekre nagymértékben nő a függés. Jelenleg is orosz technológiával működik a paksi erőmű, így ha a jövőben is orosz technológiát használnak, a függés nem növekszik”. Emlékeztetett, amellett, hogy nemzetstratégiai kérdésről van szó, 1 százalékkal növeli a bruttó hazai terméket (GDP), továbbá az építkezés ideje alatt tízezerrel nő a foglalkoztattak száma.