Át kell értékelni az energiaszektor eddig megváltoztathatatlannak hitt alapismereteit, az országok szerepei felcserélődtek, az importőrökből exportőrök lesznek, amelyek a növekvő keresleti igények fő forrásait keresik – idézi a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Fatih Birol, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdászának budapesti előadását, ami a World Energy Outlook 2013 című kötet bemutatóján hangzott el még tavaly december elején.
A Birol által ismertetett elemzés felhívja a figyelmet rá, hogy a magas olajárak, amelyek az energiapiac történetében példaértékűnek számítanak, tartóssá váltak, mindemellett 2035-re a világ energiaigénye a jelenlegi szint egyharmadával fog emelkedni. Kína, India, valamint Délkelet-Ázsia lesznek azok az országok, ahol a többlet kétharmada generálódik, míg az OECD-országok (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet párizsi székhellyel, Magyarország 1996-óta tagja) ennek csak négy százalékát teszik majd hozzá. A World Energy Outlook kiemeli továbbá, hogy a következő húsz évben a villamosenergia-igény a jelenlegi közel másfélszeresére növekszik.
Kovács Pál energiaügyért felelős államtitkár az elemzés kapcsán a budapesti előadáson arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőben az atomenergia ugyanolyan fontos szerepet játszik majd a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó energiapolitikában, mint a megújuló energiaforrások.
Emlékezetes – az erről szóló cikkünket itt találják –, amikor Johannes Teyssen, az E.ON vezérigazgatója a Financial Timesnak adott interjújában arról beszélt, hogy nincs más megoldás, le kell törni Európában a magas energiaárakat. Ennek oka világos, Amerika – amely ország energiapolitikájának sarkalatos pontja az árak mérséklése – olyan szintű versenyelőnyben van hozzá képest, amit évekbe telhet lefaragni. Csak felerősítik az aggodalmakat azok a tények, hogy az európai piaci szereplők már fontolóra is vették, hogy áthelyezik a gyártást a tengerentúlra, mert ott olcsóbb az előállítás. Ez nyilván egyik országnak sem jó, hiszen nem növelik a GDP-t, a foglalkoztatottságot, egyszóval alacsonyabb sebességbe kapcsol a gazdaság.
Osztja ezt a véleményt a cikk elején említett IEA is, szerintük az európai vállalatok legalább két évtizede leküzdhetetlen hátrányba került az amerikai konkurensekkel szemben. Sőt az energiaügynökség egy kicsit sötétebben is látja a jövőt: a magas áram- és villanyárak legkevesebb húsz éven át gyötörhetik Európát, tehetik versenyképtelenné a vállalatokat, mi több felemésztheti a világpiaci részesedésének harmadát az úgynevezett energiaintenzív iparágakon belül. Ami pedig a munkavállalókat illeti, harmincmillió ember állása kerülhet veszélybe.
A vállalatvezetők egyenesen a versenyképesség romba döntését látják abban, hogy egyes országok kihátrálnak az atomenergia mögül, és környezetvédelmi okokra hivatkozva nem haladnak előre a palagázlelőhelyek feltárásban. Noha az IEA álláspontja szemben áll azzal a véleménnyel, hogy a környezetvédelmet szolgáló intézkedések tolják az egekig az energiaárakat, azt elismeri ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok és Európa között kialakult árkülönbség mérsékléséhez többek között a nukleáris energia a kulcs.
Erről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök is tavaly Angliában, miután találkozott David Cameron brit kormányfővel. Mint mondta, a világ más gazdaságaival szembeni versenyképesség egyik feltétele az olcsó energia, ezért „nem értünk egyet azokkal, akik diszkriminálják a nukleáris energiát”. A kormányfő hangsúlyozta, a következő néhány évben Magyarországon el kell érni, hogy az energia ne legyen drágább, mint az Egyesült Államokban, ahol egyharmaddal alacsonyabbak az energiaárak. „Ez egy komoly programja lesz a következő kormánynak”, noha már a jelenlegi is tett lépéseket, hiszen a háztartások energiaára csökkent, de hasonló lépéseket kell majd tenni a versenyszférában is, amihez szükség van nukleáris energiára is – közölte a kormányfő.
Orbán a konkrétan a paksi erőmű-beruházás kapcsán – amit az elérhető piaci feltételeknél kedvezőbben finanszíroznak – már a Kossuth rádió 180 perc című műsorában azt mondta, az erőmű megtartása és kibővítése nélkül lehetetlen olcsó áramot biztosítani a magyar emberek és az itteni vállalatok számára, mivel a rezsicsökkentésnek – mint fogalmazott – nem lenne gazdasági alapja. Úgy vélte, az erőmű nélkül a magyar gazdaság sem létezhet, csak „szegény lerongyolódott és nem versenyképes” formában. (A 2010-ben nyilvánosságra hozott nemzeti energiastratégia is a nukleáris bázisú energiatermelésre alapoz, a megújuló alapú és lignitbázisú villamosenergia-termelés mellett.)
Az első két lépcsőt követően, 2014-ben jöhet a harmadik rezsicsökkentés, ami három konponenst érint. Április elsejétől 6,5 százalékkal mérséklődik a gáz fogyasztói ára, szeptember elsejétől 5,7 százalékkal a villamos energiáé, míg októbertől 3,3 százalékkal a távhőé. Ezt törvényben is rögzítették.
A terhek ilyen mértékű csökkentését a kormányzat úgy tudja elérni, hogy visszavásárolja a közműcégeket, az E.ON gázüzletágát és gáztározóit, valamint a Fővárosi Csatornázási Műveket, így a cégek közösségi tulajdonba kerülnek, tehát könnyebb érvényesíteni a „lakosság akaratát” az energiaárakban. Mint Németh Szilárd, a rezsicsökkentés végrehajtásáért felelős munkacsoport vezetője korábban fogalmazott, a cél az, hogy a cégek a hasznot ne „egy az egyben talicskába tegyék és vigyék a határon túlra”, hanem forgassák vissza a rendszerbiztonság fenntartására.
Az energiaárak részeként az áramé is magas lett, a legnagyobb növekedés 2002 és 2010 közé tehető. Paks azért stratégiai tényező az árképzésben, mert amellett, hogy a legolcsóbb villamos energiát állítja elő az országban, itt zajlik a magyar áramtermelés körülbelül 40-45 százaléka.
A két új paksi egység, ami várhatóan 2026-ban és 2027-ben készül el (az atomerőmű az oroszokkal kötött egyezmény értelmében továbbra is hazai kézben marad) pedig további, akár 13 százalékos mérséklődést is eredményezhet a villamos energia előállításának árában, alapot teremtve egy újabb rezsicsökkentésnek, négymilliárd eurónyi megrendelésnek a magyar vállalati szektor számára és nem mellesleg mintegy egymilliárd eurós adóbevételt hozva a magyar államkasszának.
Ugyanúgy fegyvertény az is, hogy Paks jelenlegi blokkjai 2037-ig leállnak, így a magyar villamosenergia-igény 40 százalékának fedezete egyszerűen eltűnik majd a rendszerből. Idézve Giró-Szász András kormányszóvivő szavait, „ha nem teszi meg a kormány ezt a lépést (bővítést – a szerk.), akkor a 2020-as évek végére, a 2030-as évekre nagymértékben nő a függés. Jelenleg is orosz technológiával működik a paksi erőmű, így ha a jövőben is orosz technológiát használnak, a függés nem növekszik”. Emlékeztetett, amellett, hogy nemzetstratégiai kérdésről van szó, 1 százalékkal növeli a bruttó hazai terméket (GDP), továbbá az építkezés ideje alatt tízezerrel nő a foglalkoztattak száma.
