Párbeszédre volna szükség

A Mazsihisz által felvetett kérdések figyelmet érdemelnek. Itt azonban nem egyszerűen a kormányról és a Mazsihiszről van szó – mondta Balog Zoltán.

A miniszter szerint néhány tucat történész van csak tisztában azzal, hogy mi történt 1941-ben Kamenyec-Podolszkban, és az elmúlt hetekig „néhány száz, néhány ezer ember hallott erről az eseményről. És ha nem csinálunk mást, mint hátat fordítunk egymásnak, akkor ez így is marad”. (A Mazsihisz az ellen tiltakozott, hogy Szakály Sándor a zsidók Kamenyec-Podolszkba deportálását idegenrendészeti eljárásnak minősítette.)

Balog Zoltán kívánatosnak tartaná, ha Karsai László vagy más történész nyílt tévévitára hívná ki Szakály Sándort arról, mi történt Magyarországon 1939 és 1945 között. „Ilyen és hasonló eszmecserék, viták segíthetnének abban, hogy minél több magyarnak hiteles képe legyen a holokausztról. Ha komolyan gondoljuk, hogy a holokauszt-emlékév adjon esélyt hitelesebb tudásra és valóságos megrendülésre minél több magyarnak, akkor elkerülhetetlen, hogy nyilvánosság elé kerüljenek nem szalonképes, akár mocskos gondolatok is” – fejtette ki. Ha nem kerül sor erre a szellemi, kulturális küzdelemre, akkor ezek a gondolatok és indulatok tovább terjednek, a tisztázás esélye nélkül – folytatta.

A német megszállás emlékművéről szólva a miniszter kiemelte: a náci megszállás áldozatainak az emlékművéről beszélünk. A rendszerváltás óta tartalmazzák tankönyvek az 1944. március 19-én bekövetkezett náci megszállással kapcsolatos álláspontot, amelyet két éve már az alaptörvény is rögzít. „Nincs tehát új fejlemény, volt idő arra, hogy vita folyjék arról, ki mit gondol erről".

Ami a felelősséget illeti, 1990 óta változatlan a hivatalos magyar álláspont: a magyarországi zsidók deportálásában és elpusztításában megkérdőjelezhetetlen szerepe van a magyar államnak. És megkérdőjelezhetetlen szerepe van a német államnak is. Nem lehet elosztani a felelősséget, az elkövetett bűntettekért száz százalékban a német, náci állam és száz százalékban a magyar állam kollaboránsai a felelősök – magyarázta, kiemelve, hogy a Szabadság térre tervezett emlékmű nem a német megszállásnak, hanem a megszállás áldozatainak állít emléket.

A holokauszt-emlékévet a kormány kezdeményezte, ezzel is jelezve mind a magyar zsidó közösségnek, mind az egész magyarságnak azt a célt, hogy egy év elteltével „ezekről a történelmi eseményekről többet tudjunk, másrészt jobban egyetértsünk a felelősség kérdésében is, mint eddig, és minél többen át tudják érezni az 1944-es tragédia súlyát” – közölte. Balog Zoltán szerint az emlékév azért is szükséges, mert ebben a kérdésben ma Magyarországon nincs olyan erkölcsi konszenzus, amire szükség lenne.

Annak kapcsán, hogy milyen lépéseket tettek eddig, felidézte azt is, hogy az első Orbán-kormány döntése értelmében emlékeznek meg az iskolákban a holokausztról, jött létre a Holokauszt Dokumentációs Központ, a Terror Házában a nyilasterror mementójául szolgáló terem. Kiemelte, hogy januárban tanárcsere-egyezményt írt alá a jeruzsálemi Yad Vashem intézettel, a világ legnagyobb holokauszt-emlékközpontjával, a Nemzeti Alaptantervbe pedig bekerült „a magyar zsidók és a magyarok közöse ügye, amely nemcsak a holokausztot jelenti, hanem a zsidók 1848–49-es szabadságharcban vállalt szerepét, akiket aztán egyedüliként kollektív büntetéssel sújtott Ferenc József, vagy az első világháborús zsidó hősi halottakról való megemlékezést, illetve az izraeli állam történetét is. Nem beszélve arról a kulturális többletről, amellyel ők gazdagították a magyar kultúrát”.

Az új alaptantervben az olvasható, s ez akár provokatív is lehet sokféle szélsőséges gondolkodó szemében, hogy Izrael a Közel-Kelet demokratikus állama, a legnagyobb Kárpát-medencén kívüli magyar ajkú kisebbség otthona - hangsúlyozta Balog Zoltán, utalva arra is, hogy Izraelben élnek Erdélyből, Magyarországról vagy Kárpátaljáról oda érkező zsidó emberek is, s ők is a nemzethez tartoznak.