A szakember szerint a szükséges vizsgálatok elvégzésével hamarosan tudományosan is igazolhatóvá válhat a kincs magyarországi eredete, ez segítheti a lelet további darabjainak visszaszerzését. Mint az MTI-nek elmondta, a 15 ismert műtárgy mellett külföldön és Magyarországon is lappanghatnak még a kincs darabjai, hiszen a leletegyüttes a kutatások és korabeli beszámolók alapján eredetileg több tucat tárgyból állhatott. „Ha ez a hét műtárgy már itthon van és tudományosan bizonyítják a lelet magyarországi eredetét, remélhetőleg sokkal bátrabban fogják a tulajdonosok fölajánlani a magyar államnak a lelet többi darabját is különféle konstrukciókban, így szépen lassan teljessé válhat ez a páratlan kincsegyüttes” – fogalmazott a régész.
Úgy vélte, a lelet magyarországi eredetének bizonyításában fontos szerepet játszhat egy 1878-ban Polgárdi területén előkerült, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött ezüst négylábú állvány, amely a kutatás szerint ugyanabban a műhelyben készülhetett, mint a kincs többi darabja. „Ha ezt az állványt az 1800-as évek végén itt találták, a napnál is világosabb, hogy innen került elő a lelet további része is” – mondta Lassányi Gábor. A Magyar Régész Szövetség még februárban javasolta a Magyar Nemzeti Banknak, hogy az intézmény műkincs-visszavásárlási programja keretében szerezze vissza a Seuso-kincset, amelynek hét darabja azonban végül nem a jegybank Értéktár programjának köszönhetően került vissza Magyarországra.
Az MRSZ akkori közleményében hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az akár több tucatnyi darabot számláló ezüst étkészlet gyilkosság árán, csempészet útján, hamis papírokkal jutott el a nemzetközi műkincs-kereskedelembe. A kincsegyüttes jelenleg ismert, a Sotheby's aukciósház által 1990-ben árverésre bocsátott, 14 ezüst- és egy bronzedényből álló része önmagában is a Magyarországon valaha előkerült legfontosabb régészeti leletek közé sorolható. A rendkívül kalandos sorsú lelet vélhetőleg közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg befektetési céllal egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A kollekciót a Getty Múzeumnak akarták eladni, majd 40 millió fontért árverésre bocsátották, az ügylet azonban meghiúsult, mert a tárgyak libanoni eredetét tanúsító papírok hamisítványnak bizonyultak.
A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, miként Libanon és Horvátország is. Libanon a tárgyalás kezdete előtt elállt követelésétől, Magyarország és Horvátország pedig elvesztette a pert: az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket. Az obskúrus származású ezüstedények Lord Northampton birtokában maradtak, ugyanakkor a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak. A brit tulajdonos 2006-ban mégis bejelentette, hogy eladná a kincseket – írta korábban az MRSZ.
