Jelenleg még nem tudjuk, hogy kétharmados vagy feles parlamenti többség lesz a harmadik Orbán-kormány mögött, az viszont már biztos, hogy két komoly vesztese van az április 6-ai választásoknak: a Jobbik és a magát kormányváltókként aposztrofáló balliberális tégely.
Feltűnően nagy volt a szomorúság Vona Gáborék eredményváró főhadiszállásán, holott százalékosan erősödtek a 2010-es választásokhoz képest: 16,67-ról 20,46-ra.
A parlamenti létszámcsökkentés következtében azonban jelentősen, 47-ről várhatóan 23 fősre csökken a frakciójuk, ami komoly belső feszültségekhez vezethet: nagy kérdés, mit kezd a párt most azokkal, akik elveszítik országgyűlési mandátumukat és az egyes képviselők mögött fenntartott apparátust. A Jobbiknak ugyanis nincs igazi hátországa, míg a Fidesz jó előre felkészült a mandátumcsökkenésre, és megtalálta az ellenszerét. Kérdés ezek után, mit kezd Vona az egzisztencia nélkül maradt derékhad elégedetlenségével.
Ennél azonban sokkal súlyosabb válsággal is szembe kell néznie a Jobbiknak, ez pedig nem más, mint a „politikai szüzesség” elvesztése, ugyanis Vona és a pártvezetés azt hitette el a támogatókkal, hogy győzhetnek, és akár kormányt is alakíthatnak, márpedig azt pontosan láthatták, hogy erre a mostaninál sokkal jobb eredmény elérése esetén sem lett volna esély, a pártelnök ilyen módon felültette a híveket.
Akár naivnak is tűnhet az okfejtés, de ne feledjük, egy elkötelezett baloldali szavazónak ma már semmiféle problémát nem jelent, ha szeretett pártvezetője valamit beígér, aztán teljesen más történik; a Jobbiknál viszont most szembesülnek ezzel először. Kérdés, hogy a párt támogatói körében a becsapottság érzése milyen folyamatokat indíthat el.
Mesterházyéknál túl azon a vitán, amelyet a parlamenti osztozkodás körül kell majd lefolytatniuk, illetve akörül, hogy ki legyen a szétvert baloldal első embere, szembe kell nézniük egy súlyos tendenciával.
2010 után most, 2014-ben is súlyos vereséget szenvedtek, ami után majdhogynem borítékolható egy május 25-ei EP-választási verség. Az ezt követő önkormányzati választásról nem is érdemes beszélni, mivel a szocialisták már 2010-ben is olyan súlyos vereséget szenvedtek, hogy a több évtizede kialakult hátországuk gyakorlatilag megsemmisült. Így válik teljesen érthetővé, Velez Árpád pártigazgató kiszivárgott beszéde, amelyben szó szerint a következőket mondta: „Orbán leváltása nem cél, hanem eszköz, mi azért akarunk kormányozni, hogy [ ] végre a saját embereinket kifizessük”. Velez azt is mondta, hogy „ha van egy idős néni”, aki végigplakátolta a kampányt, és neki az a kérése, hogy „az unokájának adjunk munkahelyet, akkor nekünk kutya kötelességünk”.
Ez a több évtizedes szocialista szisztéma kapott most óriási léket.
