A hazai fotóművészet egyik legfontosabb dokumentarista alkotója múlt szerdán, életének 83. évében hunyt el. Benkő Imrét a Magyar Művészeti Akadémia és a Kulturális és Innovációs Minisztérium a saját halottjának tekintette. Temetésére ma délelőtt került sor a Pesterzsébeti temetőben, ahova elkísérték pályatársai, barátai és családja.
Benkő Imre (sz. 1943. február 17., Budapest) a magyar dokumentarista fotográfia egyik meghatározó alakja. Pályáját a Magyar Távirati Irodánál kezdte, majd a Képes 7 és az Európa Magazin fotóriportereként dolgozott, később szabadfoglalkozásúként alkotott. Munkáira a hosszú távú megfigyelés, a társadalmi érzékenység és az emberi történetek iránti figyelem jellemző.
Sorozataiban a hetvenes évektől kezdve az utca, a munkásélet, a színház és a fesztiválvilág mindennapjait dokumentálta. Legismertebb művei az Acélváros – Ózd, 1987–1995, a Szürke fények – Budapest, 1970–1999, valamint az Ikrek – 1982–2008, amelyek hiteles képet rajzolnak a magyar társadalom átalakulásáról.
Fotói nemcsak történeteket mesélnek, hanem időrétegeket tárnak fel: a változó város, a közösségek és az egyéni sorsok lenyomatát. Munkásságát többek között World Press Photo-, Pulitzer-emlékdíj, Balázs Béla-díj, Magyar Fotográfiai Nagydíj, Prima Primissima díj és Kossuth-díj (2025) ismerte el.
