Szigetvári Viktor is jól keresett Pakson

Milliókat keresett a paksi bővítés farvizén Szigetvári Viktor cége 2008–2009-ben.

Milliókat keresett a paksi bővítés farvizén Szigetvári Viktor cége 2008–2009-ben. A Bajnai Gordon-féle Együtt–PM jelenlegi társelnöke – a Szonda Ipsos két vezetőjével együtt – 2007-ben hozta létre a Szigetvári és Társai Kommunikációs Kft.-t, amely 2008 augusztusában bruttó 2,7 milliós, majd 2009 márciusában bruttó 2,8 milliós – összesen bruttó 5,5 millió forintos – megbízást kapott a Magyar Villamos Művektől. A szerződéseket Szigetvári Viktor, illetőleg a villamos művek akkori vezérigazgatója, Mártha Imre írta alá. Feladatuk mindkét esetben az volt, hogy egy egyszeri, reprezentatív telefonos közvélemény-kutatást készítsenek 1200 ember megkérdezésével arról, mi a véleményük a paksi atomerőmű tervezett új blokkjának építéséről, a paksi üzemidő meghosszabbításáról, illetőleg általánosságban a hazai villamosenergia-szolgáltatásról. Emellett kutatási stratégiai javaslatot kellett készíteniük az esetleges paksi fejlesztés „kommunikációs stratégiájának támogatásához és hatékonyságának méréséhez”.

Miközben Szigetvári cége 2008– 2009-ben még kommunikációs stratégiát dolgozott ki a paksi bővítés támogatására, aközben a bővítést lehetővé tevő idei magyar–orosz államközi egyezményt már élesen támadta. Sőt, Jávor Benedekkel közösen népszavazást kezdeményezett a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?” A kezdeményezést a Nemzeti Választási Bizottság februárban elutasította, mivel alaptörvény-ellenes nemzetközi szerződésbe foglalt kötelezettségről népszavazást tartani.

A Magyar Nemzet birtokába került a Szigetvári-cég közvélemény-kutatása alapján elkészített prezentáció, amely a 2008. augusztusi és a 2009. márciusi felmérés összesített adatait tartalmazza. A kutatást a Haza és Haladás Egyesület oszlopos tagja, a Szigetvárival több közös tanulmányt jegyző Vető Balázs készítette. A dokumentumból többek között kiderül, hogy a szocialista szavazók fontosabbnak tartják az atomenergiát, mint a Fidesz szavazói. De az a tendencia is látszik, hogy a két felmérés között eltelt hét hónapban jelentősen csökkent az atomenergiát elutasítók aránya. Sőt, egy-egy felmérésen belül azt is vizsgálták Szigetváriék, hogy a kérdések előtt, illetőleg a kérdések és az elhangzott információk után mi a véleményük az atomenergiáról az embereknek. Arra jutottak, hogy a kérdések után még többen válnak rá nyitottá, mint az elején.

Például 2008 augusztusában a kérdezés előtt 41, a kérdezés végén már 51 százalék vélte teljesen vagy inkább elfogadhatónak az atomenergia felhasználását energiatermelésre. Hét hónappal később a kérdezés előtt 48, a végén pedig már az összes megkérdezett 58 százaléka felelte ugyanezt. A paksi bővítésről 2008-ban 60, 2009-ben már 69 százalék gondolta azt, hogy jelentősen csökkenti hazánk függését a külföldi energiaforrásoktól. A bővítést 2008-ban az összes megkérdezett 64 százaléka támogatta – az MSZP-seknél 79, a fideszeseknél pedig 68 százalék volt ez az arány. Szigetváriék kutatása szerint a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításával az MSZP-szavazók 90-92, a Fidesz-szimpatizánsok 77-83 százaléka értett egyet.

Érdekesség, hogy a szocialista szavazók közül arányaiban többen gondolták azt, hogy a bővítés engedélyezéséhez elegendő egy országgyűlési határozat (2008-ban 48, 2009-ben 46 százalék), mint a fideszeseknél (2008-ban 42, 2009-ben 35 százalék). Az MSZP-szimpatizánsok 47 százaléka vélte úgy, hogy kizárólag megújuló energiaforrásokkal nem lenne megoldható az ország villamosenergia-ellátása, míg a fideszeseknek csupán 33 százaléka. 2009 márciusában a szocialista szimpatizánsok 76, a fideszesek 70 százaléka mondta azt, hogy szükséges lenne újabb erőművet építeni a következő öt esztendőben. Az összes megkérdezett 24 százaléka válaszolta azt, hogy új atomerőműre lenne szükség.

A Szigetvári és Társai Kommunikációs Kft.-t a Szonda Ipsos két vezetőjével, Levendel Ádám elnök-vezérigazgatóval és Sterk Péter vezérigazgatóval közösen alapította Szigetvári Viktor még 2007 elején. A cég ars poeticája így szól: „Távol tartjuk magunkat Magyarország közéletének nyilvános értelmezésétől, nem követünk személyes kommunikációs napirendet. Hiszünk azonban abban, hogy progresszív elvekkel és gondolatokkal mindennapi munkánk által hozzájárulhatunk felelős közösségek és egy élhető ország kialakításához”. Mottójuk pedig ez: „A kommunikáció nem az ügyes és megtévesztő manipuláció ipara, hanem a dolgok néven nevezésének művészete”. Ez azért is különös, mivel éppen Szigetvári Viktor volt az MSZP kampányigazgatója a 2006-os országgyűlési választások idején, amely után Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, MSZP-elnök ismerte el balatonőszödi beszédében, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”.

Szigetvári Viktor 2001-ben került az MSZP-hez, 2003-ban Gyurcsány Ferenc sportminiszter titkárságvezetője, 2004-től helyettes államtitkárként a kormányzati hirdetések kezelője, majd az MSZP kampányigazgatójaként a 2006-os választási felkészülés irányítója. Végül 2006 őszén távozott időlegesen Gyurcsány kampánycsapatából, miután vitába keveredett a miniszterelnöki kabinet szerkezetéről. A 2007-ben létrehozott kommunikációs cégből 2009-ben kiszállt, ám 2010-ben visszatért, és az Opten cégtár tanúsága szerint jelenleg is ő annak ügyvezetője és többségi tulajdonosa.

Cikkünk írásakor a társaság honlapja elérhetetlen volt, ám korábban még az szerepelt rajta, hogy a cég vezető elemzője Báder József, aki 2003–2004-ben a sportminisztériumban tevékenykedett Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszter mellett, volt Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester sajtósa is, majd politikai elemzőként, szövegíróként és kommunikációs tervezőként a kancellárián segítette a kormányfőt. Báder önéletrajzának tanúsága szerint munkásságának egyik meghatározó élménye volt a 2004-es népszavazási kampányban való részvétel, amelyben a határon túli nemzettársaink magyar állampolgárságának megadása ellen agitált. A korábban még működő honlap szerint a Szigetvári Kft. stratégiai tanácsadója Angster László, aki 2000-ben az SZDSZ-nek készített politikai reklámokat, de 2002-ben már az MSZP kampányát segítette. Szigetvárihoz és Báderhez hasonlóan ő is előbb a sportminisztériumban, majd a kancellárián kamatoztatta politikai kommunikációs tapasztalatait Gyurcsány Ferenc mellett, mint kreatív tanácsadó.

Emlékezetes, a 2010-es kormányváltás előtt az akkor még az MSZP-s Józsa István és az ugyancsak szocialista Gábor József tulajdonában lévő Gépkar Kft. nem kevesebb, mint 6,6 milliárd forintnyi (napi 1,7 milliós) megrendelést kapott a paksi atomerőműtől. Medgyessy Péter volt miniszterelnök cége 1991-ben 9,5 millió forintért adott tanácsokat az erőmű – később szocialista képviselőjelöltként induló – vezérigazgatójának, Pónya Józsefnek, 1997–98-ban pedig egy másik szocialista politikus-vezérigazgató, Szabó József rendelt meg havi nyolcmillió forintért, összességében nyolcvanmillióért tanácsokat a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Agora Marketing Kft.-től. A Gyurcsány-cég feladata az erőmű bővítésének népszerűsítése volt, de az állami vállalat felügyelőbizottsága semmilyen kézzelfogható nyomát nem találta munkavégzésnek. Szintén milliókat keresett a kormányváltás előtt a paksi atomerőműben az MSZP jelenlegi elnökségi tagja, Harangozó Tamás, aki tizenhárom hónapig volt a vállalat igazgatósági tagja a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején, és ezalatt mintegy 3,3 milliós fizetést kapott a cégtől.

Az atomerőműből korábban hasznot húzó balliberális politikusok közös jellemzője, hogy ma már élesen támadják a paksi bővítést.

Kistafírozták a céget

Nem csak a paksi bővítés ürügyén jutott jelentős közpénzekhez Szigetvári Viktor cége a Gyurcsány-Bajnai-kormányok idején. A vállalkozás 2009-ben például több mint kétmillió forintot kapott a kancelláriától egy hatvanoldalas „szakértői anyagért”, amely a dél-alföldi régió nagytelepüléseinek 2000 és 2006 közötti szociográfiai, demográfiai és infrastrukturális helyzetének változását dolgozta fel. A Szigetvári-cég 2008-ban a Bajnai Gordon felügyelte Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek több mint hétmillió forintért végezhetett stratégiai tervezést, „eredménykommunikációt”, emellett bedolgozhatott többek között a Honvédelmi Minisztériumnak, a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, a Digitális Átállásért Felelős Kormánybiztos Hivatalának és a gazdasági minisztériumnak is. (MN)