– Sok találgatás jelent meg a sajtóban az új felsőoktatási államtitkár személyét illetően, voltak, akik Maruzsa Zoltánra, mások Palkovics Lászlóra tippeltek. Miniszter úr, mi az igazság, ki lesz az új felsőoktatási államtitkár?
– Valóban fölmerült az is, hogy Klinghammer államtitkár úr folytatja, de végül úgy döntöttünk, hogy Palkovics László professzor urat kérem fel erre, és őt terjeszti fel a miniszterelnök úr a köztársasági elnök úrhoz.
– Miért esett rá a választás?
– Mert a kormány által a felsőoktatási államtitkártól várt hozzáállás része egy olyan gazdasági, népgazdasági aspektus is, amellyel az egész ország érdekét szolgálja. A felsőoktatásból olyan diplomások kerüljenek ki, akik valóban munkát – kvalifikált munkát – találnak, a tudásuk színvonalas, ők maguk ezáltal versenyképesek, emellett pedig azon ágazatokat erősítik, amelyek szükségesek egy sikeres Magyarországhoz.
– Ez igen komoly kihívásnak tűnik, hogyan tud Palkovics László ebben kiemelkedőt alkotni?
– Palkovics úr egyrészt egy nagyon sikeres iparpolitikai karriernek a csúcsán van, egy nemzetközi nagyvállalatnak a jelentős vezetője, úgynevezett global vice president, ugyanakkor rektorhelyettes volt a Kecskeméti Főiskolán, tehát belülről ismeri a felsőoktatást is. Tekintélye van, miközben olyan szélesebb rálátást és álláspontot képvisel, amely a felsőoktatás világában még kevésbé van jelen. Emellett ő volt a kétezres évek elején az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, ebben a bizottságban kapcsolódott össze a gazdaságpolitika és a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés és a felsőoktatás; emellett ő Magyarország egyik legfiatalabb akadémikusa, a Magyar Tudományos Akadémiának is tagja.
– Ha jól tudom, a felsőoktatás átalakításában egyik fontos pont a duális rendszer elterjesztése, ennek állhat az élére az új államtitkár?
– Magának a duális képzésnek sokkal tágabb és mélyebb értelmezéséről van szó, mint amit szoktak használni. Nem csupán abból a helyzetből kell kiindulni, hogy valaki egy műhelyben inaskodik, és szedi fel magára a mesterséget, hanem a gyakorlati tudásról, a vállalatok felsőoktatással való összekapcsolásáról. Ebben Palkovics úr úttörő munkát végzett: Kecskeméten például ő építette fel ezt a rendszert, s a nevéhez kötődik a magyarországi járműipari egyetemek együttműködésének elindítása is.
– Érkeztek olyan kritikák, hogy mint műszaki ember, inkább ezt a szegmenst fogja erősíteni, viszont felmerül a kérdés, hogy milyen hatással lesz ez a rendszer a bölcsészet- vagy társadalomtudományokra.
– Minden gazdaságpolitikával és versenyképességgel foglalkozó ember tudja azt, hogy a munkaerő minősége nemcsak a szaktudást jelenti, hanem általános intelligenciát, kommunikációs képességet, problémafelismerő és -megoldó képességet is. A komoly humán képzettségű emberekre legalább olyan nagy szüksége van az országnak, mint jó mérnökökre. Sőt, egy jó mérnök is akkor jó szakember, ha rendelkezik humánummal, általános műveltséggel és intelligenciával. A mai napig léteznek olyan szakok és képzési formák az egyetemeinken, amelyek sem az ott tanulóknak, sem pedig az egyetemek hírének nem tesznek jót, hiszen nem lesz piacuk ezeknek a diplomáknak. Az adófizetőkről már nem is beszélve, akik az egészet kifizetik. Az előző években sikeresen elindultunk mind a hallgatói önkormányzatokkal, mind a rektori konferenciával együttműködve az ilyenfajta profiltisztítás irányába, amely kapcsán a humán területeken azért van még komoly tennivaló. De ha már a humán területeknél tartunk, itt is folyik egyfajta kreatív duális képzés, és egyéb eszközökkel is segítjük a minőségi felsőoktatás megerősítését, például a tanári szakokon a Klebelsberg-ösztöndíjprogrammal 25 és 75 ezer forintos havi ösztöndíjhoz juthatnak a hallgatók. Ezáltal is népszerűvé kívánjuk tenni a tanárszakokat, és elérni azt, hogy a legjobbak tanítsák majd a következő nemzedékeket.
– Palkovics úrra mint gazdasági szakemberre számítanak az ősszel induló kancellária-rendszer bevezetésében is?
– Természetesen; ugyan magának a rendszernek az alapjait készen kapja – hiszen korábban a Felsőoktatási Kerekasztallal végigtárgyaltuk, már csak a részletek kidolgozása van hátra –, az államtitkár úr vállalta, hogy a gyakorlatba ülteti ezt a rendszert, és az első év után azok tapasztalatait leszűrve nyilván továbbcsiszolja majd az igényeknek megfelelően, hogy valóban hosszú távon is sikeres legyen a kancellária-rendszer.