Bokros, és ami a bajusz mögött van

Csomag, plágiumbotrány, horvát népharag, visszatartott EP-mandátum – ezek övezték eddig „a Bokros” pályafutását.

1995-ben érte el karrierje addigi csúcspontját, amikor Horn Gyula Békesi Lászlót őrá cserélte a pénzügyminiszteri poszton – Medgyessy Pétert beelőzve, hiszen a legendák szerint Horn először pártállami minisztertársát, Medgyessyt kérte föl a feladatra, ám őt a koalíciós partner SZDSZ akkor nem fogadta el...

Költségvetési kiigazító csomagjával csakhamar jelentkezett, de a Mediánnál akkor mért 9 százalékos népszerűségét bizonyára nem javította a bankkonszolidációból kimaradt Budapest Bank 12 milliárdos megsegítése, valamint végkielégítési ügye sem. Csomagjában iszonyatos tempóra gyorsította a privatizációt, s felpörgette az inflációt is, ami a szegény rétegek széles tömegeinek keserítette meg a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzését is. A csomag radikális megszorító elemeit a baloldalon (például Ferge Zsuzsa) is bírálták, a nagycsaládosok és az egyetemi hallgatók pedig hosszasan tiltakoztak az utcán a megnyomorító intézkedések miatt (családtámogatás megvonása, tandíj – „bajuszadó”). A csomag jelentős részét az Alkotmánybíróság meg is semmisítette.

A Fidesz 1998-as kampányát a Tocsik-botrány mellett a Bokros-csomag elutasítottsága segítette, és Bokros sem töltötte ki székében a ciklust. Az országból is távozott, szakértelmére a Világbank viszont igényt tartott, ő lett az Európáért és Ázsiáért felelős igazgató. Bokros horvát kormánytanácsadóként is kipróbálta magát, de ötleteit a nép nem fogadta kitörő lelkesedéssel, tízezren tüntettek sárga lappal távozásáért. Itthon is tartotta a vasat a tűzbe, Burány Sándor szerint 1996-ban újra belépett az MSZP-be, de mivel passzív volt, tagsága megszűnt – Bokros viszont erre az egész MSZP-s epizódra nem emlékszik.

2005-ben azzal utasított vissza egy állami kitüntetést, hogy nem említik meg benne pénzügyminiszterként szerzett érdemeit. A balliberális kormányok (2002-2010) közvetetten vagy közvetlenül azért folyamatosan „dobálták” különféle pozíciókkal, mígnem 2009-ben az irányt váltott MDF betette EP-listavezetőnek – ez volt az utolsó szög az MDF koporsójában, rengetegen távoztak a „süllyedő hajóról” ekkor. Bokros ekkor be is dobta az MSZP–SZDSZ–MDF-válságkoalíció ötletét, felajánlva, hogy kimentené az országot a válságból. Hogy helyette Bajnai jött, legfőképpen azon dőlt el, hogy programját végül az MSZP is elutasította.

Miután Bokros megkezdte EP-képviselői pályafutását az MDF színeiben, a parányira zsugorodott párttól teljesen eltávolodott, amit nehezen nyelt le a JESZ-szé átváltozott formáció. 2011 februárjában udvariasan fel is szólították, hogy bár jogilag az övé, legyen szíves adja vissza a listán szerzett mandátumot. Ezt Bokrosnak esze ágában sem volt megtenni, és hosszas vitába keveredett (konkrétan lemandátumtolvajozták Bokrost) korábbi jelölőszervezetével arról, hogy az esetleges visszaléptethetőségével kapcsolatban bármit is aláírt volna.

A JESZ a kisgazdákhoz hasonlóan szintúgy firtatta később Bokros Lajos panamai disszertációját, plágiumgyanúba keverve a politikust. Az MDF utódpártja szerint ugyanis képtelenség, hogy valaki a nulláról indulva egy év alatt olyan szintű spanyol nyelvtudást szedjen fel, ami alkalmassá teszi arra, hogy 30-40 szakkönyvet áttanulmányozzon és szakdolgozatot írjon belőle, ezért kérte a Corvinus Egyetemet, hogy vizsgálják át Bokros tudományos fokozatainak ügyét.

Bokros Lajos papíron a Moma főpolgármester-jelöltje, így is fog szerepelni a szavazólapokon.