1995-ben érte el karrierje addigi csúcspontját, amikor Horn Gyula Békesi Lászlót őrá cserélte a pénzügyminiszteri poszton – Medgyessy Pétert beelőzve, hiszen a legendák szerint Horn először pártállami minisztertársát, Medgyessyt kérte föl a feladatra, ám őt a koalíciós partner SZDSZ akkor nem fogadta el...
Költségvetési kiigazító csomagjával csakhamar jelentkezett, de a Mediánnál akkor mért 9 százalékos népszerűségét bizonyára nem javította a bankkonszolidációból kimaradt Budapest Bank 12 milliárdos megsegítése, valamint végkielégítési ügye sem. Csomagjában iszonyatos tempóra gyorsította a privatizációt, s felpörgette az inflációt is, ami a szegény rétegek széles tömegeinek keserítette meg a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzését is. A csomag radikális megszorító elemeit a baloldalon (például Ferge Zsuzsa) is bírálták, a nagycsaládosok és az egyetemi hallgatók pedig hosszasan tiltakoztak az utcán a megnyomorító intézkedések miatt (családtámogatás megvonása, tandíj – „bajuszadó”). A csomag jelentős részét az Alkotmánybíróság meg is semmisítette.
A Fidesz 1998-as kampányát a Tocsik-botrány mellett a Bokros-csomag elutasítottsága segítette, és Bokros sem töltötte ki székében a ciklust. Az országból is távozott, szakértelmére a Világbank viszont igényt tartott, ő lett az Európáért és Ázsiáért felelős igazgató. Bokros horvát kormánytanácsadóként is kipróbálta magát, de ötleteit a nép nem fogadta kitörő lelkesedéssel, tízezren tüntettek sárga lappal távozásáért. Itthon is tartotta a vasat a tűzbe, Burány Sándor szerint 1996-ban újra belépett az MSZP-be, de mivel passzív volt, tagsága megszűnt – Bokros viszont erre az egész MSZP-s epizódra nem emlékszik.
