Bokros, és ami a bajusz mögött van

Csomag, plágiumbotrány, horvát népharag, visszatartott EP-mandátum – ezek övezték eddig „a Bokros” pályafutását.

Bokros-csomag: egy életre beleégett a magyarok retinájába a kilencvenes évek közepén feltűnt közgazdász „találmánya”, ami után a fél ország az utcán tiltakozott. De Bokros Lajos bizony nem Horn Gyula idején nőtt ki a földből, és is csak az Európai Parlament képviselőjeként kovácsolt magáról bizonyára politikatörténeti léptékben is maradandó képet. Hogy így vagy úgy, lássuk!

A bajuszos közgazdász édesapja bár református presbiter volt, az engedékeny gyerekkori nevelés következtében a kis Lajos már kicsi korában elutasította a vallásosságot. Az iskolában parádésan teljesített, gimnáziumban saját bevallása szerint maga javította iskolatársai földrajzdolgozatait. Miután felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem népgazdaság tervezése szakára, éveken át népköztársasági ösztöndíjas volt, majd ötödévesen, 1976-ban panamai ösztöndíjat nyert, így ott folytatta tanulmányait, szívva magába az USA-ellenes, baloldali, latin levegőt. (Az alábbi felvételen ezt a tudását kamatoztatta a TV2 egyik celebműsorában.)

1978-ban szerzett diplomát, majd disszertációt is írt, ami először 1995-ben került plágiumvád alá: a Panamai Egyetemen írt dolgozatot egy kisgazda képviselő a parlament plenáris ülésén támadta azzal, hogy a miniszter 50 dollárért vette a végzettségét igazoló munkát. A politikusok által elhintett gyanút erősítette, hogy akkoriban forgalomba került egy panamai levél is, amelyben az egyetem illetékese leírja, nincs adat arra, hogy „señor Bokros” a hallgatójuk lett volna. A teljes igazság – a doktori készítésének mikéntje – máig kideríthetetlen.

Az 1980-as években fordult a politika felé, 6 éven át a Pénzügyminisztérium alá tartozó Pénzügykutató Intézet alkalmazottja volt. Publikált is, Rikárdó Dávid álnéven, közgazdasági témában, szamizdat kiadványokban. 1987-ben repült is a Magyar Nemzeti Bankba, ahol 33 évesen főosztályvezető-helyettes volt már, és még mindig csak 35 esztendős, amikor az MNB ügyvezetőjévé avanzsált.

A rendszerváltozás 1990-ben tőzsdeelnökként érte, közben a privatizációt előkészítő Állami Vagyonügynökség vezére is volt, innen ült át a Budapest Bank elnök-vezérigazgatói székébe. Hogy mikor volt tagja az MSZP-nek és mikor nem, ez igen szövevényes történet, az biztos, hogy ki-be lépegetett a szocialisták portáján, 1990-ben szerzett parlamenti mandátumát mindenesetre alig pár hónapig tartotta meg.

1995-ben érte el karrierje addigi csúcspontját, amikor Horn Gyula Békesi Lászlót őrá cserélte a pénzügyminiszteri poszton – Medgyessy Pétert beelőzve, hiszen a legendák szerint Horn először pártállami minisztertársát, Medgyessyt kérte föl a feladatra, ám őt a koalíciós partner SZDSZ akkor nem fogadta el...

Költségvetési kiigazító csomagjával csakhamar jelentkezett, de a Mediánnál akkor mért 9 százalékos népszerűségét bizonyára nem javította a bankkonszolidációból kimaradt Budapest Bank 12 milliárdos megsegítése, valamint végkielégítési ügye sem. Csomagjában iszonyatos tempóra gyorsította a privatizációt, s felpörgette az inflációt is, ami a szegény rétegek széles tömegeinek keserítette meg a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzését is. A csomag radikális megszorító elemeit a baloldalon (például Ferge Zsuzsa) is bírálták, a nagycsaládosok és az egyetemi hallgatók pedig hosszasan tiltakoztak az utcán a megnyomorító intézkedések miatt (családtámogatás megvonása, tandíj – „bajuszadó”). A csomag jelentős részét az Alkotmánybíróság meg is semmisítette.

A Fidesz 1998-as kampányát a Tocsik-botrány mellett a Bokros-csomag elutasítottsága segítette, és Bokros sem töltötte ki székében a ciklust. Az országból is távozott, szakértelmére a Világbank viszont igényt tartott, ő lett az Európáért és Ázsiáért felelős igazgató. Bokros horvát kormánytanácsadóként is kipróbálta magát, de ötleteit a nép nem fogadta kitörő lelkesedéssel, tízezren tüntettek sárga lappal távozásáért. Itthon is tartotta a vasat a tűzbe, Burány Sándor szerint 1996-ban újra belépett az MSZP-be, de mivel passzív volt, tagsága megszűnt – Bokros viszont erre az egész MSZP-s epizódra nem emlékszik.

2005-ben azzal utasított vissza egy állami kitüntetést, hogy nem említik meg benne pénzügyminiszterként szerzett érdemeit. A balliberális kormányok (2002-2010) közvetetten vagy közvetlenül azért folyamatosan „dobálták” különféle pozíciókkal, mígnem 2009-ben az irányt váltott MDF betette EP-listavezetőnek – ez volt az utolsó szög az MDF koporsójában, rengetegen távoztak a „süllyedő hajóról” ekkor. Bokros ekkor be is dobta az MSZP–SZDSZ–MDF-válságkoalíció ötletét, felajánlva, hogy kimentené az országot a válságból. Hogy helyette Bajnai jött, legfőképpen azon dőlt el, hogy programját végül az MSZP is elutasította.

Miután Bokros megkezdte EP-képviselői pályafutását az MDF színeiben, a parányira zsugorodott párttól teljesen eltávolodott, amit nehezen nyelt le a JESZ-szé átváltozott formáció. 2011 februárjában udvariasan fel is szólították, hogy bár jogilag az övé, legyen szíves adja vissza a listán szerzett mandátumot. Ezt Bokrosnak esze ágában sem volt megtenni, és hosszas vitába keveredett (konkrétan lemandátumtolvajozták Bokrost) korábbi jelölőszervezetével arról, hogy az esetleges visszaléptethetőségével kapcsolatban bármit is aláírt volna.

A JESZ a kisgazdákhoz hasonlóan szintúgy firtatta később Bokros Lajos panamai disszertációját, plágiumgyanúba keverve a politikust. Az MDF utódpártja szerint ugyanis képtelenség, hogy valaki a nulláról indulva egy év alatt olyan szintű spanyol nyelvtudást szedjen fel, ami alkalmassá teszi arra, hogy 30-40 szakkönyvet áttanulmányozzon és szakdolgozatot írjon belőle, ezért kérte a Corvinus Egyetemet, hogy vizsgálják át Bokros tudományos fokozatainak ügyét.

Bokros Lajos papíron a Moma főpolgármester-jelöltje, így is fog szerepelni a szavazólapokon.