Nemzeti stratégia készül a korrupció ellen

Bolcsik Zoltán főigazgató: Az idén kilencvenhárom ügyben tett feljelentést a Nemzeti Védelmi Szolgálat.

– Másfél hete a parlament nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén beszámolt az NVSZ tevékenységéről, és ennek során szó esett a magyar állampolgárokat érintő amerikai kitiltási botrányról, valamint a Nemzeti Adó és Vámhivatallal (NAV) összefüggő eljárásaikról is. Mit oszthat meg a nyilvánossággal az ott elhangzottakból?
– Az ülésen részleteiben mutattam be a Nemzeti Védelmi Szolgálat elmúlt négy évének tevékenységét arra a százharminc ezer személyre vonatkoztatva, akikre a hatáskörünk kiterjed. A bizottság számszerűen, az egyes esetekben dokumentált, kép-, és hangfelvétellel rögzített korrupciós, illetve a hivatali visszaélés gyanúját felvető ügyeket ismerhette meg, amelyek bírósági szakban vannak, vagy már ítéletet hirdettek azokban. A testület láthatta: az NVSZ valamennyi, a hatáskörébe tartozó szervezet vizsgálata során egységes felderítési és eljárási elvek mentén dolgozik. A bizottság tagjai és a meghívottak számára is világossá válhatott, hogy a létszám arányára tekintettel a bűncselekmények szempontjából a Nemzeti Adó és Vámhivatal semmivel sem fertőzöttebb, mint a hatáskörünkben vizsgált egyéb szervezetek.

– A közelmúltban az NVSZ egy új főosztállyal bővült, amelynek a korrupciómegelőzés a feladata. Kik alkotják és pontosan milyen munkát végez ez a szervezeti egység?
– A kormány döntése szerint a közigazgatási és igazságügyi tárcától a Belügyminisztériumhoz került a kormányzati szintű korrupciómegelőzési tevékenység ellátása. Pintér Sándor belügyminiszter úr az NVSZ-t bízta meg a feladat végrehajtásával. Október elsején megalakult a korrupciómegelőzési főosztályunk, amely követlen főigazgatói alárendeltségben működik. Vezetője Váradi Piroska, aki nem rendőrként, hanem kormánytisztviselőként irányítja a szervezeti egység munkáját, mivel a főosztály teljesen más tevékenységet folytat, mint az NVSZ szakmai szervei. A miniszteri döntés alapján civil jellegű főosztályként működnek, feladataik közé tartozik egyebek mellett a korrupció elleni stratégia megalkotása, továbbá az ilyen jellegű kockázatok felmérése is. A főosztály nem végez felderítő, nyomozó tevékenységet, csak értékeléseket és elemzéseket készít, valamint a belügyminiszteren keresztül a kormánynak tesz javaslatokat az általuk kimutatott negatív jelenségek felszámolására.

– Képes erre önállóan az NVSZ, vagy külső segítséget is igénybe vesznek?
– Az NVSZ bevonta a munkába a Transparency International Magyarországot is, amelynek ügyvezető igazgatójával, Martin József Péterrel a korrupció elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében közös nyilatkozatot írtunk alá. A megállapodás szerint a két szervezet a jövőben együtt dolgozik azon, hogy a közhatalmi, mindenekelőtt a közpénzek felhasználására vonatkozó döntések törvényesen, elfogulatlanul, illetéktelen befolyástól mentesen szülessenek. Felvettük a kapcsolatot azokkal a szociológusokkal is, akik a korrupcióval összefüggésben kiemelkedő tanulmányokat közöltek.

– Úgy tudjuk, a főosztály dolgozza ki a korrupció elleni nemzeti stratégiát is. Hol tart ez a munka?
– A stratégia tervezete elkészült, azt hamarosan társadalmi vitára bocsátjuk az egyes kormányzati szerveken, valamint civil szervezeteken keresztül. Miután mindez lezajlott, a vita során érkezett javaslatok beépítésével a kormány dönthet a határozat tervezet elfogadásáról.

– Milyen megállapításokat tartalmaz a dokumentum?
– Miután a tervezet megrendelője a kormány, jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy ismertessem a tervezetet.

– A döntéshozó, vagy azt előkészítő kormánytisztviselők ellenőrzése során kikre, milyen szervezetekre terjed ki a hatáskörük, és milyen eredmények mutatkoznak ezen a téren?
– 2013 óta a minisztériumokban, kormányhivatalokban, járási hivatalokban is ott vagyunk, feladataink között a megbízhatósági vizsgálatok mellett a felderítő tevékenység is szerepel. A hatáskörünkbe tartozó szervezeteknél évente százas nagyságrendben végzünk megbízhatósági vizsgálatot, amelyekben megvalósul a „kontakt”, azaz munkatársaink ténylegesen találkoznak az ellenőrzés alá vont személlyel. Az elrendelt vizsgálatok száma háromszáz-négyszáz között van, azonban objektív okok miatt ennek csak nagyjából a fele valósul meg. Előfordul, hogy ügyészi engedély birtokában megszervezzük az egyik kínai piacon szolgálatot teljesítő vámos megbízhatósági vizsgálatát, azonban az illető betegség miatt mégsem jelenik meg a helyszínen, és nem valósul meg a találkozó, amelynek keretében meg kívántuk győződni arról, hogy a szóban forgó személy visszautasítja-e a megvesztegetésére felkínált összeget. A megbízhatósági vizsgálatok alapján az idén eddig hat olyan büntetőfeljelentést tettünk, amelynek tényállása korrupciós pénz átvétele volt. Számunkra az az eredmény, ha az illető nem fogadja el a felkínált összeget. Erről a vizsgálat után igazolást adunk számára, ami véleményem szerint visszatartó erővel bír, mert az érintett környezetében híre megy, hogy vizsgálatot folytattunk, és az illető nem volt kapható a törvénysértésre.

– Ennek alapján minden estben kudarcnak értékelik, ha a vizsgált személy elfogadja a megvesztegetésére felkínált pénzt?
– Így van, azonban értékelésem szerint az is jelentős visszatartó erőt jelent, ha az illetőről kollégái körében kiderül, hogy megbukott a vizsgálaton és eljárás indult vele szemben. Úgy gondolom, az érintett munkatársaiban egy ilyen eset azt tudatosítja, nem érdemes korruptnak lenni, mert az ilyen tevékenységet az NVSZ felderíti, és a vesztegetés nem marad büntetlenül.

– Milyen eredményei vannak ebben az évben az említett felderítéseknek?
– Ebben az évben kilencvenhárom ügyben tettünk feljelentést, százharminchét hivatásos személlyel, valamint tizenhárom kormánytisztviselővel szemben kezdeményeztünk büntetőeljárást hivatali visszaélés, vesztegetés vagy egyéb korrupciós bűncselekmény gyanújával. Ezekben az esetekben az érintettek legalább a felének azonnal megszűnt a szolgálati viszonya. Álláspontom szerint a hatáskörünkbe tartozó százharminc ezres létszámot figyelembe véve ennyi eset nem értékelhető soknak, de természetesen azon vagyunk, hogy ez a szám csökkenjen.

– Védelmi feladataik ellátása során milyen tendenciák mutatkoznak?
– Előfordul, hogy a védett állományt érő fenyegetésekkel találkozunk. Az egyik legutóbbi esetünk annak a büntetés végrehajtási dolgozónak a megfenyegetése volt, amely azután érte a kollégát, hogy a szegedi börtönben elhunyt a Hummeres gázolóként ismert férfi. Két nap alatt felderítettük az ügyet, a fenyegető szemébe néztünk, és felszólítottuk arra, hogy ilyesmivel a jövőben ne próbálkozzon.

– A fenyegető a hozzátartozója volt az elhunytnak, vagy más módon kapcsolódott hozzá?
– Semmi köze nem volt az elítélthez, tettét hirtelen elhatározás vezette.

– Lapunknak nyilatkozva korábban problémaként említette, hogy aktív állományú rendvédelmi dolgozók a jól értesültet alakítva bizalmas, vagy minősített információkat osztanak meg nyugdíjba vonult, vagy a rendszerből más módok kikerült kollégákkal, és ezek az adatok illetéktelen személyekhez, esetleg bűnözői körökhöz kerülnek. Sikerült visszaszorítani ezt a fajta kiszivárogtatást?
– Az ellenőrzött szervezetek állománygyűlésein felhívtuk a figyelmet a sok esetben jóindulatú fecsegésben megnyilvánuló kiszivárogtatás veszélyeire. A munkánk eredményekét értékelem, és az utóbbi idők tapasztalatai is alátámasztják, hogy ezt a fajta információáramlást jelentős mértékben sikerült visszaszorítani.

– Az NVSZ a jogelőd szervezetnél bevezetett munkamódszert leváltva az alvilágban, szervezett bűnözői körökben keresi azokat, akik nagy gondot fordítanak a rendvédelmi szervek vezető beosztású munkatársaival történő kapcsolatok kialakítására és ápolására. Milyen eredmények vannak ezen a területen?
– A korábbi időszakban a polgári elhárítás, rendőrség és az adóhatóság berkeiben mutatkoztak ezek a jelenségek, azonban most arról tudok beszámolni, hogy az ilyen típusú befolyásolási kísérletek terén hatalmas visszaesést tapasztaltunk. Megalakulásunk után két évvel a rendvédelmi szervek jelentős megtisztuláson mentek keresztül, mára elmondható, hogy nincs olyan közép-, vagy felső vezető, akit ezek a körök sikerrel próbáltak volna behálózni.

– Jellemzően milyen előnyökhöz próbáltak hozzájutni ilyen módon az említett körök?
– Leginkább a nyomozás alatt lévő büntetőügyek adatai, dokumentumai érdekelték őket, amelyek alapján fel tudtak volna készülni a velük szemben folyamatban lévő eljárásra és a védekezésre. Azt is jellemző jelenségként kell megemlíteni, hogy az ilyen módon megszerzett információkkal megpróbálták befolyásolni azokat, akiket a nyomozó hatóságok az adott bűncselekményekkel összefüggésben kihallgattak.

– Milyen jelenségek mutatkoznak a kifogástalan életvitel ellenőrzések során?
– Éves szinten három-négyezres nagyságrendben végzünk ilyen ellenőrzéseket. Idén eddig több mint 2700 rendvédelmi dolgozó életvitel vizsgálatát végeztük el, és negyvenhárom személy esetében állapítottuk meg, hogy életvitele alapján az illető nem való az adott testületbe. Legalább kilencven százalékuk új felvételes volt, aki valótlan nyilatkozatot tett, vagy kiderült az életviteléből, hogy nem szerencsés, ha egy rendészeti szervnél alkalmazzák. A többi esetben a már állományban lévő személy parancsnoka kérte annak ellenőrzését, hogy az érintett az életvitele alapján alkalmas-e arra, hogy továbbra is a beosztásában szolgáljon.

– A szervezet megalakulása után olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint az NVSZ munkatársai a hatáskör birtokában azt is megtehetik, hogy a vizsgált személyek zsebébe erőszakkal is vesztegetési pénzeket tuszkoljanak, és így a kiszemelt személlyel szemben mindenképpen eljárás indulhat. Milyen visszajelzéseket tapasztaltak ezzel összefüggésben, és milyen az elfogadottsága a szolgálatnak az uniós társszervek megítélése szerint?
– Az NVSZ tevékenységével, köztük a megbízhatósági vizsgálatokkal szemben korábban megfogalmazott félelmek nem igazolódtak be, a fennállásunk óta elvégzett több mint ötszáz ilyen ellenőrzéssel szemben sem az érdekvédő szervezetek, sem az érintettek nem emeltek kifogást, a felderítő tevékenységünk során szerzett bizonyítékok minden esetben elegendőnek bizonyultak az egyes bűncselekmények bírósági megítéléséhez. Már számos uniós országban tartottunk bemutatót. Kivétel nélkül mindenütt nagy sikerrel fogadták, és érdeklődéssel tanulmányozták a többi tagállam gyakorlatához képest új, és jóval szélesebb hatáskörrel végzett tevékenységünket.