– A kormány jelentősen átalakította a segélyezési rendszert. Jövő márciustól egyes, eddig kötelezően nyújtott, a rászorulók kiadásait csökkentő ellátásokról a települési önkormányzat dönti majd el, hogy kinek ad ilyen célra pénzt, és pontosan mennyit. Mennyiben tekinthető ez a módosítás a szakállamtitkárság intézkedésének, illetve mennyiben gazdaságpolitikai lépés?
– Az elmúlt években már kétszer is hozzányúlt a kormány a támogatási rendszerhez, és a módosítások célja mindig ugyanaz volt: átláthatóvá tenni a rendszert, hogy egyértelművé váljon, kik részesülhetnek támogatásban, és az egyes ellátásokat milyen forrásból kell fedezni. Fontos az is, hogy olyan támogatási rendszert működtessünk, amely az aktív korú, munkaképes embereket a munka világa felé tereli ahelyett, hogy hagyná őket belesüppedni az évekig tartó állástalanságba. Ezeket a célokat szolgálja a támogatási rendszer mostani átalakítása is, amely élesen elválasztja egymástól a jövedelempótló és a kiadáskompenzáló támogatásokat. A jövedelempótló támogatások a túléléshez kellenek. Ezek a járási hivatalokhoz kerülnek majd, kifizetésükért az állam garanciát vállal, és a jövőben nem függ majd egy-egy település anyagi helyzetétől, hogy ki tudja-e fizetni ezeket. A korábbi rendszerben sajnos előfordult, hogy az önkormányzat lebeszélte a támogatás igényléséről a rászorulókat, mert az volt az érdeke, hogy minél kevesebben kérjenek tőle pénzt. A jövedelempótló támogatások közé tartozik a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, az ápolási díj, az időskorúak járadéka és az átalakítandó rendszeres szociális segély.
– A jövedelempótló támogatásokra tehát garanciát vállalnak, de mi lesz az olyan tehercsökkentő tételekkel, mint az adósságkezelési vagy a lakásfenntartási támogatás?
– Ezek kifizetéséről döntenek majd az önkormányzatok települési támogatás címén. Tévhit, hogy a kiadáscsökkentő támogatásokra elkülönített keret csökkenne, ugyanúgy 30 milliárd forint áll majd rendelkezésre jövőre, mint idén, sőt még további ötmilliárd forintot különítünk el a fizetési nehézséggel küzdő önkormányzatok megsegítésére. A rendszer átalakításának célja nem a megszorítás, hanem a támogatásoknak az eddigieknél hatékonyabb, ösztönzőbb és igazságosabb újraelosztása. Tény ugyanakkor, hogy az önkormányzatoknak a jövőben a bevételeik egy csekély részét is a szociális támogatásokra kell fordítaniuk. Az utóbbi években a települések terhei folyamatosan csökkentek, miközben a bevételeik nőttek. Jogos elvárás, hogy a központi állami felelősség megtartása mellett a helyi politika is nagyobb felelősséget vállaljon a segélyezés kérdésében, a helyi önkormányzati gazdálkodásban nagyobb szerepet kapjon a szociális kiadások viselése.
– A rendszeres szociális segély helyett jövő márciustól egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatást vezetnek be, az új ellátás azonban nem jár majd mindenkinek, aki eddig segélyt kapott.
– Igen, eddig az óvodában, iskolában el nem helyezhető, 14 év alatti gyermeket nevelők, az egészségkárosodottak és az 55 év feletti tartósan munka nélküliek kapták az ellátást, a jövőben ez utóbbi csoport nem segélyre, hanem foglalkoztatást helyettesítő támogatásra lesz jogosult.
– Annak összege azonban alacsonyabb, mint a segélyé.
– Ha az ember él a közfoglalkoztatás adta lehetőséggel, lényegesen több pénzt kap majd a foglalkoztatást helyettesítő támogatásnál, de még a korábbi segély összegénél is. Jelenleg az érintettek egy évben átlagosan négy és fél hónapot dolgoznak a közfoglalkoztatásban, 7,5 hónapig pedig foglalkoztatást helyettesítő támogatást kapnak. A tervek szerint jelentősen nő majd a közfoglalkoztatásban eltölthető hónapok száma, hiszen a kormány jövőre 270 milliárd forintot, 35 milliárddal többet szán erre a célra, mint idén.
– Megszűnik az óvodáztatási támogatás is. Tény, hogy a kötelező óvodáztatással és az óvodába járás családi pótlékhoz kötésével már nem lesz szükség ösztönzőre, ám ezzel bevételtől esnek el a rászorulók.
– A bölcsőde, óvoda nagyon fontos mérföldkő lehet a hátrányos helyzetű gyerekek életében: itt minőségi kiegészítő szolgáltatást és fejlesztést kapnak a kicsik, emellett pedig a napi háromszori étkezésük is biztosítva van. Minden gyerekeknek szánt forrást a gyerekekre kell összpontosítani, és a családokat a munkalehetőségekkel is jobb helyzetbe kell juttatni. A cél az, hogy az állami felelősségvállalás a születésüktől fogva kísérje a gyerekeket, ennek érdekében meg kell erősíteni a gyermekjóléti szolgálatokat és a gyermekvédelmi jelzőrendszert is, a jelenleginél sokkal jobban össze kell kapcsolni a jelzőrendszer tagjait. Ez a következő hónapok egyik legfontosabb feladata. A gyermekjóléti szolgálatok minden településen megtalálhatók, az ő feladatuk jelezni a gyermek bármilyen típusú veszélyeztetettségét. Ennek a hatásos működését nem lehet eléggé fokozni.
– Úgy tudni, a terület óriási szakemberhiánnyal küzd.
– Így van, sajnos nagy az elvándorlás a szakterületről. A fő oka, hogy míg az oktatásban már megtörtént a béremelés, a szociális szférában még nem, így a pedagógus végzettségű szakemberek tömegével hagyják el a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményeket. Éppen ezért rendkívül sürgető a szociális szféra béremelése, de reményeim szerint jövőre megtörténik. Probléma van az elvégzett munka hatékonyságával és minőségével is: a tapasztalat az, hogy a munka lassú, az akták számos esetben indokolatlanul hosszú ideig állnak. A tartósan anyagi nehézséggel küzdő családokból sokszor pillanatok alatt kiemelik a gyermeket, holott pusztán anyagi okok miatt ezt nem lehetne megtenni, míg az olyan esetekben, ahol például a gyerekeket szexuális abúzus vagy kényszerítés éri, túl sokáig hagyják a családban. Találkoztam már olyan esettel, ahol a rendőrök vágtak le a kötélről egy 12 éves kislányt, akit az apja felakasztott pusztán azért, mert nem volt hajlandó az anyja ellen fordulni. Nem szabad eddig várni, sokkal feszesebben kell meghúzni a felelősségi területek határát.
– Szankcionálni fogják, ha egy gyermekvédelmi szakember nem megfelelően végzi a munkáját?
– Jövő április–májusra készül el az a törvénymódosító csomag, amely reformjellegű változtatásokat hoz majd a területen. Sokkal erősebbé tesszük az együttműködést. A jelzőrendszer tagjai közötti munkaköri kötelesség lesz, hogy a pedagógus, a védőnő, a háziorvos, a gyermekjóléti szakember meghatározott időközönként személyesen egyeztessen. Szankcionálni fogjuk, ha valaki mulaszt, és nem tesz jelzést a gyermek veszélyeztetettségéről, vagy nem továbbítja a jelzést.
– Milyen szankciók várhatók?
– Ma is vannak bizonyos lehetőségek, például bírság kiszabása, de a szabályozáson szigorítani kell. Mulasztás esetén meg kell vizsgálni a fenntartó felelősségét, hogy megfelelően szabályozta-e a munkaköri feladatokat, és azt is ellenőrizni kell, a szakember jól végezte-e a munkáját. A büntetés többféle lehet, például pénzelvonás, elbocsátás. A jövőben mindent el fogunk követni – egyrészt a béremeléssel, másrészt a felelősségi területek feszesebbre húzásával –, hogy csak jó szakemberek dolgozzanak ezen a területen.
– Nemrég fogadták el az egyes szociális törvényeket módosító salátatörvény-csomagot. Mit tart ezekből a legfontosabb változásnak?
– A legfontosabb a nevelőszülői szolgálat további megerősítése. A kormány célja, hogy minden gyermek családban nőjön fel, ezért már az előző ciklusban is sokat tett. Az eddigi erőfeszítések sikeresek voltak, hiszen az elmúlt négy év alatt újabb kétezer gyermek került nevelőszülőkhöz, és ma már több állami gondoskodásba vett gyermek él nevelőcsaládban, mint gyermekotthonban, miközben a nevelőszülők tábora is több száz fővel bővült. Most az a feladatunk, hogy a tapasztalatok alapján tovább javítsunk a rendszeren. Növelni fogjuk a rugalmasságot és a választhatóságot a nevelőszülői jogviszony kapcsán. A jogszabály munkavállalást korlátozó rendelkezéseit korrigáltuk. Fontos, hogy a gyerekek zömében olyan családokhoz kerüljenek, ahol a szülők reggel munkába indulnak, hogy ez legyen számukra a minta. A rugalmasságot más területen is növeltük: a nevelőszülők képzésére vonatkozó feltételeken is könnyítettünk.
– A KSH adatai szerint ha kismértékben is, de csökkent a szegénység Magyarországon, a gyermekes családok jobb helyzetben vannak, mint korábban. Kétségtelen ugyanakkor, hogy még mindig a gyermekek a leginkább veszélyeztetettek, körükben az átlagnál tíz százalékponttal többen néznek szembe szegénységi kockázattal. Mit lehet tenni?
– A fő alapelv az, hogy a gyereket már születésétől fogva elérjük az intézményrendszeren keresztül, és ott az alapellátás mellett további olyan eszközökkel, például tankönyvvel, tanszerrel, korrepetálással segítsük, amelyek javítják az esélyeit. Már az óvodáskor előtt el kell érni a gyerekeket a Biztos Kezdet Gyerekházakon, illetve a bölcsődéken keresztül, hogy egyetlen rászoruló se maradjon ellátás nélkül. A kormány szemléletváltást hozott a probléma kezelésében: a jövőben nem a gyerek szüleinek kell bizonyítaniuk a szegénységüket, hanem – a magasabb jövedelmű családokat leszámítva – minden gyerek ingyen juthat majd az alapszolgáltatásokhoz. Ezt a módszert az étkeztetésben 2016. január 1-jétől vezetjük be, meglátjuk, milyen eredményt hoz majd.
– Jövő év elején elindítják az ételcsomagprogramot is, amelynek elsődleges célcsoportját a három év alatti kisgyermekek jelentik. Miért éppen ők?
– Ha bizonyos gyermekeket intézményrendszeren keresztül nem tudunk elérni, más módszerhez kell folyamodni. A 3 év alatti gyermekeknek csak kevesebb mint 20 százaléka jár bölcsődébe. Az ételcsomagprogram azért koncentrál elsősorban rájuk, mert a többieknek biztosítani tudjuk a napi háromszori, megfelelő minőségű étkezést az óvodában, iskolában, ennek a korcsoportnak jelentős részét azonban ily módon nem érjük el. A csomagokban az élelmiszeren kívül lehet pelenka, tisztító- és tisztálkodószer, de akár meleg ruha is. A támogatás nem egyszeri, hanem viszonylag rendszeres lesz, és a tervek szerint a Biztos Kezdet Gyerekházakon keresztül, illetve a szeretetszolgálatok segítségével érjük majd el a rászorulókat.
– A hét végén és az évközi tanítási szünetekben azonban nem jutnak meleg ételhez a rászoruló gyerekek. Ezzel kapcsolatban van tervük?
– A nyári gyermekétkeztetés eddig is működött, a jövőben azonban tovább fogjuk erősíteni ezt, hogy még több gyermek jusson nyáron is meleg ételhez. Ma azok az önkormányzatok kapnak pénzt nyári étkeztetésre, amelyek pályáznak a támogatásra. A települések egy része azonban ezt nem teszi meg, pedig nyilvánvalóan ott is vannak rászoruló gyerekek. Olyan ösztönzőt építünk majd a rendszerbe, amely érdekeltté teszi a településeket abban, hogy pályázzanak. A hét végi gyermekétkeztetés megteremtésének feltételein már dolgozunk.
– Kötelezővé tehetik a településeknek a hét végi ingyenes gyermekétkeztetés biztosítását?
– Igen, a kapacitások megvannak hozzá, az ehhez szükséges forrásokat kell még kiszámolni, és meg kell teremteni a logisztikai feltételeket azért, hogy a szolgáltatáshiányos településekre, telepekre is eljusson hét végén a gyermekek ebédje.
– Fél éve államtitkár. Hogyan értékeli az eddigi munkát, és mit tart a legfontosabb feladatnak a jövő évben?
– A legfontosabb a gyermekvédelemben, a támogatási rendszer területén és a szociális védelemben az eddig megkezdett, illetve januártól életbe lépő változtatások továbbvitele és erősítése, ami igazságosabbá és átláthatóbbá teszi majd a támogatások rendszerét. Kiemelt feladatomnak tekintem a szociális szféra jövő júliusi béremelési feltételeinek megteremtését, valamint a szociális életpályamodell megfelelő kidolgozását és 2016-os bevezetését. Nagyon fontos, hogy megfelelően előkészítsük azoknak az európai uniós finanszírozású programoknak a megnyitását, amelyek jelentős fejlesztéseket hozhatnak az ágazatban. Új ciklust nyitunk, mi terveztük, alapoztuk meg ezeket a programokat. Az olyan programokat azonban szeretnénk továbbvinni, amelyek már az előző ciklusban is bizonyítottak. Ilyen például a szociális intézmények kiváltása. Az előző időszakban hatszáz korszerűtlen, elavult tömegintézményi férőhelyet váltottunk ki modern, emberibb, lakásokban, házakban kialakított férőhellyel, a következő három évben már 3600-at fogunk. A cél, hogy az eddigi, bevált programokat folytassuk, emellett pedig új lehetőségeket találjunk a fejlesztésre.
