– A kormány jelentősen átalakította a segélyezési rendszert. Jövő márciustól egyes, eddig kötelezően nyújtott, a rászorulók kiadásait csökkentő ellátásokról a települési önkormányzat dönti majd el, hogy kinek ad ilyen célra pénzt, és pontosan mennyit. Mennyiben tekinthető ez a módosítás a szakállamtitkárság intézkedésének, illetve mennyiben gazdaságpolitikai lépés?
– Az elmúlt években már kétszer is hozzányúlt a kormány a támogatási rendszerhez, és a módosítások célja mindig ugyanaz volt: átláthatóvá tenni a rendszert, hogy egyértelművé váljon, kik részesülhetnek támogatásban, és az egyes ellátásokat milyen forrásból kell fedezni. Fontos az is, hogy olyan támogatási rendszert működtessünk, amely az aktív korú, munkaképes embereket a munka világa felé tereli ahelyett, hogy hagyná őket belesüppedni az évekig tartó állástalanságba. Ezeket a célokat szolgálja a támogatási rendszer mostani átalakítása is, amely élesen elválasztja egymástól a jövedelempótló és a kiadáskompenzáló támogatásokat. A jövedelempótló támogatások a túléléshez kellenek. Ezek a járási hivatalokhoz kerülnek majd, kifizetésükért az állam garanciát vállal, és a jövőben nem függ majd egy-egy település anyagi helyzetétől, hogy ki tudja-e fizetni ezeket. A korábbi rendszerben sajnos előfordult, hogy az önkormányzat lebeszélte a támogatás igényléséről a rászorulókat, mert az volt az érdeke, hogy minél kevesebben kérjenek tőle pénzt. A jövedelempótló támogatások közé tartozik a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, az ápolási díj, az időskorúak járadéka és az átalakítandó rendszeres szociális segély.
– A jövedelempótló támogatásokra tehát garanciát vállalnak, de mi lesz az olyan tehercsökkentő tételekkel, mint az adósságkezelési vagy a lakásfenntartási támogatás?
– Ezek kifizetéséről döntenek majd az önkormányzatok települési támogatás címén. Tévhit, hogy a kiadáscsökkentő támogatásokra elkülönített keret csökkenne, ugyanúgy 30 milliárd forint áll majd rendelkezésre jövőre, mint idén, sőt még további ötmilliárd forintot különítünk el a fizetési nehézséggel küzdő önkormányzatok megsegítésére. A rendszer átalakításának célja nem a megszorítás, hanem a támogatásoknak az eddigieknél hatékonyabb, ösztönzőbb és igazságosabb újraelosztása. Tény ugyanakkor, hogy az önkormányzatoknak a jövőben a bevételeik egy csekély részét is a szociális támogatásokra kell fordítaniuk. Az utóbbi években a települések terhei folyamatosan csökkentek, miközben a bevételeik nőttek. Jogos elvárás, hogy a központi állami felelősség megtartása mellett a helyi politika is nagyobb felelősséget vállaljon a segélyezés kérdésében, a helyi önkormányzati gazdálkodásban nagyobb szerepet kapjon a szociális kiadások viselése.