– Az előző kormányzati ciklusban ön még a Fidesz szóvivője volt. Ezt a posztot cserélte le a frakció Emberi Erőforrás Kabinetjének vezetésére. Az állandó reflektorfény után kissé a háttérbe húzódott. Mi volt az oka a váltásnak?
– Három évig voltam a Fidesz szóvivője. Nem volt elég folyamatosan naprakésznek lenni, de gyakorlatilag a nap minden szakában készen kellett állni arra, hogy tolmácsolni tudjam a Fidesz álláspontját a közvélemény számára. Ez embert próbáló feladat volt, amely mellett gyakorlatilag lehetetlen volt szakpolitikusként is dolgozni, márpedig én korábban a társadalombiztosítási ágazattal foglalkoztam; a nyugdíjpolitika, a családpolitika, és bizonyos mértékig az egészségügy, valamint a szociálpolitika a szakterületem. Éppen ezért az új ciklus elején arra kértem frakcióvezető urat, hogy a szóvivőség helyett hadd foglalkozzam újra szakpolitikával. A kabinetvezetés mellett a parlament népjóléti bizottságát is én vezetem, úgyhogy van munkám bőven.
– Milyen a kapcsolata a Balog Zoltán vezette szakminisztériummal?
– Nagyon jó. Többen a Fidesz-frakcióból lettek államtitkárok és ma is frakciótársaim. Czibere Károlyt régóta ismerem mint a szociálpolitika elismert szakemberét. Novák Katalin családügyi államtitkárt most ismertem meg, vele rövid idő alatt nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, talán azért, mert mindketten kisgyermekes édesanyák vagyunk. Gyorsan megértjük egymást.
– A területet érintő egyik legfontosabb változás a segélyezési rendszer átalakítása. A módosítások jövő márciusban lépnek életbe. Mi a célja a rendszer átalakításának?
– Az új támogatási rendszert más értékrend szerint alakítottuk ki, mint amilyen szempontok szerint ez korábban működött. A legfontosabb, hogy mindenkinek legyen munkája, aki dolgozni szeretne. A közfoglalkoztatás ebben szociálpolitikai eszköz, amely ugródeszkát jelent a nyílt munkaerőpiacra. A munkalehetőség megteremtése mellett pedig meghatároztuk azoknak a körét, akikért az állam felelősséget vállal. Ilyenek például azok, akik saját vagy más hozzátartozójuk egészségi állapota miatt nem képesek dolgozni. Az ő ellátásukat teljes mértékben a központi költségvetés fogja biztosítani. Minden egyéb olyan élethelyzetben, amikor valaki saját megítélése szerint támogatásra szorul, az önkormányzat dönti majd el, hogy az illetőnek valóban szüksége van-e a segítségre, és ha igen, milyen mértékű támogatás illeti meg. A nehezebb helyzetben lévő települések támogatást kapnak ehhez az államtól, a többieknek pedig saját adóbevételeikből kell kigazdálkodniuk az összeget. Nem működhet tovább olyan rendszer, amelyben egyesek jobban meg tudnak élni az ilyen-olyan címen összegyűjtött segélyekből, mint mások a kemény munkával megkeresett alacsony keresetükből.
– Van azonban egy olyan réteg, akit egyelőre a közfoglalkoztatás sem ért el. Nyilván akad közöttük olyan is, aki önhibájából nem dolgozik. Az ilyen családokban azonban általában gyerekek is élnek. Ha kevesebben kapnak segélyt, az ő sorsuk is nehezebbé válhat, márpedig a gyermekszegénységnek gátat kell szabni.
– A gyermekszegénység csökken – ezt igazolják a hivatalos statisztikai adatok is –, de tény, hogy ezen a területen még sok a tennivaló, hiszen elfogadhatatlan és megengedhetetlen, hogy ma Magyarországon egyetlenegy gyermek is éhezzen. Az első és legfontosabb, hogy gondoskodjunk minden gyermek megfelelő étkezéséről. Többek között ez az egyik célja az óvoda hároméves kortól történő kötelezővé tételének. Ha ez megvalósul, hároméves kortól a tankötelezettség végéig a tanévben minden hétköznap biztosan meleg ételhez jut a gyerek. Az óvodákban és az általános iskolákban pedig háromszor is megfelelő minőségű ételt ehetnek a tanulók. A nagy kérdés az, hogy mit eszik a gyerek hétvégén, az ünnepek idején és az iskolai szünetekben. Ennek megoldására négyszázmillió forinttal emeltük meg a nyári gyermekétkeztetés jövő évi keretét, és 5,5 milliárd forinttal többet különítettünk el a tanév közbeni étkezés finanszírozására. A jövőben minden településen és minden fővárosi kerületben meg kell szervezni a hétvégi és nyári gyermekétkeztetést. A kormány támogatja a Fidesz-frakciónak azt a javaslatát is, amelyben azt kértük, hogy terjesszük ki az ingyenes étkeztetést még több gyermekre.
– A kormány másik kiemelt célja a gyermekvállalás ösztönzése. Lassan egy éve már, hogy ennek érdekében bevezették a több elemből álló gyed extrát. Mik a tapasztalatok? Elérte a kívánt hatást, vagy szükség van némi korrekcióra?
– A gyed extrára méltán lehetünk büszkék, olyan komplex intézkedés, amely egyszerre több irányból ösztönzi a gyermekvállalást. A mai napig 27 ezer kismama vette igénybe valamelyik elemét. A diplomásgyed bevezetése a minél korábbi gyermekvállalásra késztethet, hiszen manapság az anyák általában túl későn vállalják első gyermeküket, és nem marad idő a testvérek megszületésére. A testvérgyed a második, harmadik gyermek vállalását ösztönzi oly módon, hogy három év alatti testvérek esetében duplán jár az ellátás. A gyedről, gyesről visszatérő kismamák után járó munkáltatói adókedvezmények a munkahelyek megtartását segítik, a gyermek egyéves korától való munkába állás lehetősége pedig a korábbinál lényegesen nagyobb szabadságot ad az édesanyáknak annak eldöntésében, hogy dolgozni szeretnének, vagy inkább otthon maradnak. Azokat, akik a kisgyermek nevelése mellett munkát vállalnak, a kormány – a korábbiakkal ellentétben – nem bünteti a gyed megvonásával, hanem jutalmazza.
– Az utóbbi években sikerült lelassítani a népességfogyást, de egyelőre nem tudták megállítani.
– Természetesen nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel. Tisztában vagyunk azzal, hogy amit elértünk, az reménykeltő, de a további javuláshoz újabb intézkedésekre van szükség, és ahogy a gazdasági növekedés azt lehetővé teszi, fokozatosan be is vezetjük ezeket. Januártól lép életbe például a házasulók adókedvezménye, amelynek keretében egy év alatt 120 ezer forintos nászajándékot kapnak a fiatalok. De nemcsak a születések számának növelése a fontos, hanem a korai halálozás magas számának mérséklése, a születéskor várható, egészségben eltöltött életévek számának növelése is. Az elkerülhető halálokok tekintetében csak 15 százalékban van szerepe az egészségügyi ellátórendszernek, a többi az emberek életmódjával van összefüggésben. Ez a kormány nagyon sokat tett azért, hogy a rendszerszintű iskolai egészségfejlesztés keretében már gyermekkorban megkezdődjön az egészséges életmódra nevelés – elég csak a mindennapos testnevelést vagy a közétkeztetési reformot említeni.
– Még mindig sok olyan ember van, aki nem hajlandó elmenni szűrésekre. Elképzelhető, hogy szankcionálni fogják, ha valaki nem vesz részt a kötelező szűréseken?
– Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehet rávenni az embereket arra, hogy tegyenek a saját egészségükért. Egyértelmű állásfoglalásunk szerint a szankcionálás nem hozná meg a várt eredményt és sértené az esélyegyenlőség elvét. Stratégiai cél ugyanakkor az átszűrtség jelentős növelése. Megkezdtük a szervezett szűrés rendszerének felülvizsgálatát, és vizsgáljuk a lehetséges pozitív ösztönző elemek beépítését, kiemelten a hátrányos helyzetű lakosságra.
– Milyen kötelező szűrések bevezetése várható?
– Ha megnézzük a vezető halálokokat, a daganatos betegségeken belül a vastagbélrák az, amely nagyon sok áldozatot szed, ezért valószínűleg a vastagbéldaganat szűrését tesszük majd kötelezővé. A jövő évben két-három megyében vastagbélszűrési kísérleti program indul majd. A daganatos megbetegedések körében a nőknél a méhnyakrák okozhat tragédiákat, de védőoltással a halálozások száma gyakorlatilag a nullára csökkenthető. A jövőben mindenképpen folytatni kívánjuk az iskolás lányok méhnyakrák elleni oltását. A népegészségügyi szűrővizsgálatok hosszú távú célja, hogy mérsékeljék, majd megállítsák a daganatos betegségek növekvő számát, a rövid távú cél pedig az, hogy az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő embereket minél nagyobb számban bevonják a szervezett szűrés rendszerébe. A méhnyakrákszűrésen való részvétel emelésére védőnők által végzett szűrőprogram indult. A védőnők olyan nőket is megnyertek a szűrésen való részvételre, akik korábban 10, vagy annál több éve nem voltak nőgyógyásznál. Európai uniós támogatással már elindult a védőnői méhnyakszűrés országos kiterjesztését célzó program, amely keretében elsősorban az ötezer fő alatti településen dolgozó védőnők szereznek jogosultságot a méhnyakszűrés végzésére. A méhnyakszűrésre vonatkozó képzési és kimeneti követelmények kiegészítésként bekerültek a védőnők alapképzésébe.
– Július 1-jétől jelentősen kibővül az otthonteremtési támogatásra jogosult családok köre, egy gyermek és használt lakás esetén is jár majd támogatás. A baloldali kritikák szerint azonban az új rendszer ismét a „gazdagoknak” segít, hiszen új, nagyobb lakás vásárlására nagyságrendekkel több pénz jár majd, mint egy olcsóbb kis lakásra, márpedig éppen azoknak kellene nagyobb támogatás, akik csak kis értékű ingatlant tudnak venni.
– A fiatalok gyermekvállalásának egyik gátja éppen az, hogy óriási nehézséget jelent számukra az önálló otthon megteremtése. A probléma leküzdéséhez először a devizahiteleket kellett rendezni, második lépésként pedig újra kell építeni a 2002-ben már egyszer megkezdett otthonteremtési rendszert. Ennek első lépcsője a szocpol kiterjesztése a használt lakásokra és egygyermekes családokra is. A támogatás maximális összege egyébként háromgyermekes család esetén hárommillió-kétszázötvenezer forint lesz, ami már jelentős segítséget jelent. Azt hiszem, ezt nem vonhatja kétségbe senki. Arról az abszurdumról pedig, amely szerint a kormány a gazdagokat támogatná, annyit: aki ezt állítja, annak nyilván Magyarországon minden gyermeket nevelő, dolgozó család gazdagnak számít. Az állam a dolgozó emberek adójából fizet minden olyan szolgáltatást, mint az oktatás, az egészségügy vagy a rendvédelem, és az általuk befizetett adókból fizetjük a segélyeket is. Az a rendszer, amely nem támogatja azt a 4,2 millió embert, aki dolgozik, adót fizet, gyermeket nevel, ehelyett agyonvágja őket magas adóval, az állampolgárai ellen dolgozik.
– Nagy port kavart az a költségvetést megalapozó salátatörvényben szereplő módosító javaslat, amely szerint meg kell szüntetni azokat a magánnyugdíjpénztárakat, ahol a tagok 70 százaléka nem fizet tagdíjat. Ma már csupán négy nyugdíjpénztár működik, mindössze 60 ezer taggal, az előírt követelményeket egyik sem teljesíti. A tagok egy része azt mondja, önrendelkezési jogát csorbítják azzal, ha a lehetőségét sem hagyják meg annak, hogy magánpénztárnál tegyen félre nyugdíjas éveire.
– 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, 300 milliárd forint hiányzott a nyugdíjkasszából. Abból a kasszából, amelyből ki kellett fizetni a nyugdíjakat. Mindez azért állt elő, mert a szocialista-liberális kormány kötelezővé tette, hogy az emberek a nyugdíjjárulék egy részét magánpénztáraknak fizessék, amelyek mögött – kevés kivételtől eltekintve – külföldi bankok álltak. Kiderült, hogy ezek a pénztárak átláthatatlan módon, rendkívül magas költséggel kezelték a pénzt. Ha a tagok a pénztárak helyett állampapírba fektették volna a pénzüket, átlagosan kétszázezer forinttal több pénzük maradt volna. A nyugdíjkasszán a pénztárak ütötte léket ráadásul csak hitelfelvétellel lehetett befoltozni, vagyis a pénztárak közvetve az államadósságot is növelték. Olyan társadalombiztosítási rendszert kell működtetni, amely garantálja a későbbi nyugdíjunkat és azok értékállóságát. Természetesen fontos emellett az öngondoskodás, ezt a kormány különböző adókedvezményekkel támogatja is, de ennek az útja nem feltétlenül a magánnyugdíjpénztár. Mindenkinek azt javaslom, aki előtakarékoskodni szeretne, fektessen állampapírokba. Az Államkincstár – a kereskedelmi bankokkal ellentétben – ingyen nyit számlát, a kamatok kiszámíthatók és garantáltak, a futamidők változatosak. A konkrét kérdésére rátérve: ha a jelenlegi magán-nyugdíjpénztári tagok ilyen elképesztően nagy arányban nem fizetik be a tagdíjat, annak az a vége, hogy nemhogy hozam nem lesz, de még az eddig befizetett pénz is el fog tűnni. A cél pusztán az, hogy megvédjük a befizetett összegeket, és azok ne folyjanak el ilyen-olyan jogcímeken vagyonkezelésre.
