Politikai hisztéria nyugdíjügyben

Tállai András szerint a tüntetők és a kormány céljai azonosak a magánpénztárak kapcsán.

Bizonyosan ennek nyomán fordulhatott elő, hogy az öt közül az egyik kassza nem vállalta tovább a működést és menet közben beolvadt egy másikba. – A jövőben Magyarországon csak azok a kötelező magánpénztárak működhetnek, amelyek képesek garantálni tagjaik idős korra szóló juttatásait. Attól az intézménytől azonban, amelyiknél a tagság számottevő része nem fizet díjat, ez nyilvánvalóan nem várható el – magyarázta az államtitkár.

– Tételezzük fel, hogy az új passzusokat megszavazza a Ház. Mi történik majd akkor, ha valamely kötelező pénztár elvérzik az új, 70 százalékos szabályon? – tettük fel az egyik legfontosabb gyakorlati kérdést. Tállai András azt mondta: több megoldási lehetőség van. Ezek egyike szerint a kassza vezetősége maga teheti meg a szükséges lépést, s a szervezet összeolvad egy másik kötelező pénztárral. Ha ez nem történik meg, a tag hozhatja meg a szükséges döntést: határozhat úgy, hogy egy működő kötelező magánkasszába lép át, s ekkor az addigi befizetéseit átveszi a kinézett intézmény. A másik lehetőség, hogy az érintett az állami rendszert választja. Ebben az esetben az addig a magánpénztárban kezelt összegből a tőke kerül át az állami nyugdíjalaphoz, a reálhozam felett pedig – ha van ilyen – a magánszemély rendelkezhet. – A kézhez kapott pénzt a jogosult elköltheti, de megteheti azt is, hogy önkéntes magánnyugdíjpénztárban helyezi el azt – fogalmazott az államtitkár. – Lényeges ugyanis – folytatta –, hogy a tervezett szabályok az önkéntes kasszákat nem érintik, azok az eddigi keretek között működhetnek tovább. Összegzésképpen Tállai András azt mondta: az új rendelkezésekkel a nyugdíjpénztárak működését szabályozzák annak érdekében, hogy azoknak a nyugdíja is biztonságban legyen, akik az állami rendszer helyett a kötelező magánkasszákat bízták meg korábbi járulékbefizetéseik fialtatásával. A minisztériumi vezető szerint fontos az is, hogy akik az érintettek közül később visszalépnek az állami nyugdíjalaphoz, ugyanolyan juttatást kapnak majd, mintha nem lettek volna magánnyugdíjpénztár-tagok.

– Ezek szerint a politikai hangulatkeltés számlájára írja, hogy a tervezett rendelkezések ellen időről időre tüntetést szerveznek egyes érintettek? – hoztuk szóba végezetül. – Demokratikus keretek között bárki kifejtheti véleményét – felelt az államtitkár, majd hozzátette: a mostani helyzet azonban némiképp sajátos. A jogszabály ellen tüntetők ugyanis voltaképpen azért emelik fel szavukat, amit a kormányzat az új passzusokkal el szeretne érni.

A magyar nyugdíjrendszert a Horn-kormány idején, 1997-ben a Világbank javaslata alapján alakították át, ezután kezdhették meg tevékenységüket az állami alap mellett működő kötelező magánpénztárak. Attól az időponttól kezdve a kasszákhoz került a munkavállalók nyugdíjjárulékainak meghatározott része, a magánszervezetek tehát a közteherként elvont összegek kezelésének jogát kapták meg. A rendszer bevezetése után az állami nyugdíjalapból évről évre nagyobb és nagyobb összeg hiányzott, a kieső bevételt az ország jórészt hitelből – némelykor a Nemzetközi Valutaalaptól felvett kölcsönből – fedezte. A kialakult helyzetről sokat elárul például az a tény, hogy – a szakminisztérium lapunknak adott tájékoztatása szerint – a Bajnai-kormány 2010-ben 357 milliárd forintos hiánnyal adta át a nyugdíjkasszát.

A második Orbán-kormány elsősorban az államadósság kordában tartása miatt döntött a rendszer átalakításáról, azaz a kötelező pénztári tagság megszüntetéséről. Akkor a jogosultak 98 százaléka, több mint hárommillió ember lépett vissza az állami rendszerbe, s magával vitte a háromezer milliárdra rúgó addigi befizetését is. Végül hatvanezren a magánkasszák mellett tették le voksukat, kétszázmilliárdot hagyva a magánszervezeteknél. Lényeges, hogy a megmaradt kasszákhoz mostanság nem érkeznek nagyobb összegek, a tagok jelentős része ugyanis egy fillér tagdíjat sem utal pénztárának.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kötelező pénztárrendszerben nem csak a magyar kormány talált kivetnivalót. Mindenképpen beszédes, hogy korábban maga a Világbank, vagyis a tulajdonképpeni ötletgazda vélekedett úgy: alapvető hibában szenvedett a kötelező hazai magán-nyugdíjpénztári szisztéma. Megemlíthető ugyanakkor, hogy a megoldást a rendszerváltozás után Magyarországon kívül más régióbeli államok is bevezették, de utóbb több helyütt is fontos döntés született. Szlovákia és Lengyelország már megszüntette a kötelező tagságot, Csehországban pedig 2015 végén végleg bezárják a kötelező pénztárakat.