A részletes vitával folytatódik – a tervek szerint – a jövő héten a 2015-ös költségvetést kísérő törvény elfogadásának folyamata. A képviselők asztalán fekvő javaslat – mondhatni, szokás szerint – számos jogszabályt változtatna meg. Az előterjesztés írná át a kötelező magánnyugdíjpénztárakról szóló szabályokat is, kimondva például, hogy a jövőben végelszámolás útján megszűnnének azok a kasszák, amelyeknél a tagdíjat fizetők száma fél év alatt két hónapon keresztül alulmúlja a taglétszám hetven százalékát. – Az új paragrafusokkal a kormány senkitől nem vesz el semmit – így fogalmazott lapunknak a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára. Tállai András szerint pusztán politikai hisztériáról van szó, a hangadók ismét a tervezett szabályok félremagyarázásával szítanak indulatokat.
– Tisztázzuk hát, miről is szólnak a javaslat fontosabb részletei. Elsőként talán arra térjünk ki, elvonja-e az állam a kötelező magánkasszák kezelésében lévő nagyjából kétszázmilliárd forintot? – vetettük közbe. – Erre a válasz könnyen megadható, elég a jövő évi költségvetés bevételi számsorait átböngészni – mondta az államtitkár. Hangsúlyozta: ha a kormány valóban számolt volna ezzel az összeggel, a summa szerepelne a jövő évi büdzsében. – Ezt a tételt azonban senki nem találhatja meg a sorok között, a kabinet ugyanis nem szándékozik átirányítani az összeget. Téved, aki mást állít – nyomatékosította az államtitkár. A minisztériumi vezető ezek után arról beszélt, hogy a módosítás célja pont az ellenkezője annak, amit az ellenzéki szereplők hangoztatnak: a kormány a kötelező magánkasszákban lévő vagyon védelméért tesz lépéseket. Ha ugyanis ezeket a pénzeket a nyugdíjpénztárak felélik, a tagoknak nem lesz nyugdíjuk. Az állam ez ügyben pedig már csak amiatt sem lehet tétlen, mert az így kisemmizettek utóbb biztosan az államtól követelnék járandóságukat.
Az új szabályok indokairól szólva az államtitkár beszélt arról is, hogy a megmaradt kötelező pénztárak – az adatok szerint – igen nehéz helyzetben vannak. A tagok 2011-ben még átlagosan havi tízezer forint tagdíjat fizettek, az összeg azonban mostanra ötszáz forintra csökkent, számos résztvevő ugyanis egyetlen fillért sem fizet.
Bizonyosan ennek nyomán fordulhatott elő, hogy az öt közül az egyik kassza nem vállalta tovább a működést és menet közben beolvadt egy másikba. – A jövőben Magyarországon csak azok a kötelező magánpénztárak működhetnek, amelyek képesek garantálni tagjaik idős korra szóló juttatásait. Attól az intézménytől azonban, amelyiknél a tagság számottevő része nem fizet díjat, ez nyilvánvalóan nem várható el – magyarázta az államtitkár.
– Tételezzük fel, hogy az új passzusokat megszavazza a Ház. Mi történik majd akkor, ha valamely kötelező pénztár elvérzik az új, 70 százalékos szabályon? – tettük fel az egyik legfontosabb gyakorlati kérdést. Tállai András azt mondta: több megoldási lehetőség van. Ezek egyike szerint a kassza vezetősége maga teheti meg a szükséges lépést, s a szervezet összeolvad egy másik kötelező pénztárral. Ha ez nem történik meg, a tag hozhatja meg a szükséges döntést: határozhat úgy, hogy egy működő kötelező magánkasszába lép át, s ekkor az addigi befizetéseit átveszi a kinézett intézmény. A másik lehetőség, hogy az érintett az állami rendszert választja. Ebben az esetben az addig a magánpénztárban kezelt összegből a tőke kerül át az állami nyugdíjalaphoz, a reálhozam felett pedig – ha van ilyen – a magánszemély rendelkezhet. – A kézhez kapott pénzt a jogosult elköltheti, de megteheti azt is, hogy önkéntes magánnyugdíjpénztárban helyezi el azt – fogalmazott az államtitkár. – Lényeges ugyanis – folytatta –, hogy a tervezett szabályok az önkéntes kasszákat nem érintik, azok az eddigi keretek között működhetnek tovább. Összegzésképpen Tállai András azt mondta: az új rendelkezésekkel a nyugdíjpénztárak működését szabályozzák annak érdekében, hogy azoknak a nyugdíja is biztonságban legyen, akik az állami rendszer helyett a kötelező magánkasszákat bízták meg korábbi járulékbefizetéseik fialtatásával. A minisztériumi vezető szerint fontos az is, hogy akik az érintettek közül később visszalépnek az állami nyugdíjalaphoz, ugyanolyan juttatást kapnak majd, mintha nem lettek volna magánnyugdíjpénztár-tagok.
– Ezek szerint a politikai hangulatkeltés számlájára írja, hogy a tervezett rendelkezések ellen időről időre tüntetést szerveznek egyes érintettek? – hoztuk szóba végezetül. – Demokratikus keretek között bárki kifejtheti véleményét – felelt az államtitkár, majd hozzátette: a mostani helyzet azonban némiképp sajátos. A jogszabály ellen tüntetők ugyanis voltaképpen azért emelik fel szavukat, amit a kormányzat az új passzusokkal el szeretne érni.
A magyar nyugdíjrendszert a Horn-kormány idején, 1997-ben a Világbank javaslata alapján alakították át, ezután kezdhették meg tevékenységüket az állami alap mellett működő kötelező magánpénztárak. Attól az időponttól kezdve a kasszákhoz került a munkavállalók nyugdíjjárulékainak meghatározott része, a magánszervezetek tehát a közteherként elvont összegek kezelésének jogát kapták meg. A rendszer bevezetése után az állami nyugdíjalapból évről évre nagyobb és nagyobb összeg hiányzott, a kieső bevételt az ország jórészt hitelből – némelykor a Nemzetközi Valutaalaptól felvett kölcsönből – fedezte. A kialakult helyzetről sokat elárul például az a tény, hogy – a szakminisztérium lapunknak adott tájékoztatása szerint – a Bajnai-kormány 2010-ben 357 milliárd forintos hiánnyal adta át a nyugdíjkasszát.
A második Orbán-kormány elsősorban az államadósság kordában tartása miatt döntött a rendszer átalakításáról, azaz a kötelező pénztári tagság megszüntetéséről. Akkor a jogosultak 98 százaléka, több mint hárommillió ember lépett vissza az állami rendszerbe, s magával vitte a háromezer milliárdra rúgó addigi befizetését is. Végül hatvanezren a magánkasszák mellett tették le voksukat, kétszázmilliárdot hagyva a magánszervezeteknél. Lényeges, hogy a megmaradt kasszákhoz mostanság nem érkeznek nagyobb összegek, a tagok jelentős része ugyanis egy fillér tagdíjat sem utal pénztárának.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kötelező pénztárrendszerben nem csak a magyar kormány talált kivetnivalót. Mindenképpen beszédes, hogy korábban maga a Világbank, vagyis a tulajdonképpeni ötletgazda vélekedett úgy: alapvető hibában szenvedett a kötelező hazai magán-nyugdíjpénztári szisztéma. Megemlíthető ugyanakkor, hogy a megoldást a rendszerváltozás után Magyarországon kívül más régióbeli államok is bevezették, de utóbb több helyütt is fontos döntés született. Szlovákia és Lengyelország már megszüntette a kötelező tagságot, Csehországban pedig 2015 végén végleg bezárják a kötelező pénztárakat.
