Drogfogyasztás: ami biztos, hogy valamit tenni kell

2007 és 2013 között felével nőtt a kábítószer-fogyasztás előfordulásának mértéke.

A 2001-ben, 2003-ban és 2007-ben készült vizsgálatok értékei alapján a 18–53 éves népesség körében 2001 és 2003 között növekedett a tiltott szerek életprevalencia-értéke és az éves érték is, 2003 és 2007 között az életprevalencia-érték nem változott.

A legfrissebb, 2013 tavaszán készült vizsgálat alapján a 19–64 éves korosztályba tartozók körében a tiltott anyagok mért életprevalencia-értéke 8,2 százalék volt. A valaha használók 21,1 százaléka az elmúlt évben is élt valamilyen tiltott szerrel, az aktuális fogyasztók aránya pedig 9,7 százalék volt. A valamilyen tiltott drogot kipróbálók közül a legtöbben marihuánát vagy hasist fogyasztottak életük során. A marihuána és hasis kategóriát követő leginkább elterjedt szerek a szintetikus kannabisz, az ecstasy, az amfetamin és az egyéb új pszichoaktív szerek voltak, melyeket minden második-harmadik használó kipróbált már.

Az elmúlt éveket tekintve egyértelműen az új pszichoaktív szerek, illetve ezen belül a szintetikus kannabinoidok térnyerése volt a legaggasztóbb jelenség – különösen azért, mert utóbbiak esetében a negatív fizikai és pszichológiai következmények sokkal nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, és sokkal súlyosabbak, mint a kannabisz esetében.

A társadalmi mintázódással kapcsolatban a 2013 tavaszán készült vizsgálat is megerősítette a szerhasználat gyakoriságával kapcsolatban általánosan jellemző eltéréseket. Az idősebb korcsoportok felé haladva lineárisan csökken a drogfogyasztási tapasztalattal rendelkezők aránya.

Hasonlóképpen markánsan megmutatkozott az urbanizációs mintázat: a 150 ezer fős vagy nagyobb városokban élők körében több mint kétszeresen nagyobb értékek jelentek meg, mint a kisebb településeken. Kevésbé egyértelmű, bár szintén szignifikáns eltérést találtak a kulturális, illetve a gazdasági státus mentén: a különböző iskolai végzettségű csoportok közül csak a legmagasabb kulturális státusúak, az egyetemi végzettséggel rendelkezők mutattak az átlagosnál jelentősen nagyobb kitettséget, a háztartás jövedelme alapján viszont az alacsonyabb gazdasági státus jelent nagyobb kockázatot.

Vannak vizsgálatok, amelyek egy-egy speciális populáció szerhasználatát vizsgálják. Mivel ezek a csoportok gyakran nehezen elérhetők vagy kisszámúak, sokszor nem kvantitatív, hanem kvalitatív kutatásokkal próbálják feltérképezni a jellemzőiket. Ilyen speciális populáció például a táncos szórakozóhelyekre járó fiatalok, ahol az átlagnál intenzívebb szerhasználat jellemző.

Speciális populációnak számítanak a katonák is, körükben jóval alacsonyabb a szerhasználat előfordulása, mint a felnőtt lakosságnál. Az MH HK Tudományos Intézet Toxikológiai Kutató Osztálya és a csapat-egészségügyi szolgálatok 2012-ben 13 950 esetben hajtottak végre kábítószerszűrő-vizsgálatokat. Ezek alapján a katonai állományban a bizonyítottan kábítószert fogyasztók száma 3 fő volt.