Minden előzetes cinizmus és demokráciaféltés ellenére Magyarországra jön a német kancellár, akit Orbán Viktor miniszterelnök fogad.
Mind a hazai, mind a német sajtóban elterjedt elmélet, hogy Angela Merkel februárban-márciusban megfenyíteni érkezik Orbán Viktort – ha jön egyáltalán. A verziónak része az is, hogy jelzésértékű találkozókkal erősítene rá „Putyin kisöccsének” megregulázására, de kormányzati forrásból származó információink szerint az utóbbi idők tüntetésein látott álcivilekkel a kancellárnak nem lesz közös programja.
A kritikusok mintha kevesebb figyelmet szentelnének annak, hogy Orbán Viktor az Európai Tanács ülésein rendre megszavazza az Oroszország elleni újabb szankciókat, ráadásul – mint erre a Heti Válasz csütörtöki összeállítása is rávilágít – ilyen típusú üzenetek közvetítésére Merkelnek teljesen felesleges volna Budapestre repülnie, elég volna megkeresnie a magyar kormányfőt EU-s csúcsesemények alkalmával vagy alacsonyabb szintű csatornákon.
Annak, hogy a Fidesznek vagy a kormánynak McCain-szintű kirohanástól kell tartania Merkel megjelenése alkalmával, kicsi a valószínűsége. A német lapok kritikáit ugyanis kontextusban kell értelmezni, tudniillik a maláj gép lelövése óta a tömegtájékoztatás mindenkire gyanakvással tekint, aki Vlagyimir Putyinnal termékeny kapcsolatban áll.
A Frankfurter Allgemeine Zeitungból erről a jelenségről még több részlet kiviláglik, ugyanis a konzervatív német lap friss számában azt emelik ki, Budapest és Washington között a vita is csak a felszínen szól a korrupcióról, valójában „Orbán Putyin iránti feltételezett vonzalma” az USA baja. Mert bár a „geopolitikai hűtlenséggel” vádolt Orbán Viktor vezette Magyarország exportjának jelentős része irányul nyugati irányba, s a német gépjárműipar befektetéseivel és transzfereivel a magyar növekedés gerincét adja, hazánk közben kiszélesítené kapcsolatait olyan országok felé, mint Törökország, Azerbajdzsán, Kína, Dél-Korea és Oroszország. A magyar kormányról szólva a német lap azt írja, „e stratégia alapvető legitimitását senki nem vitathatja el”.
A kritikák között a FAZ megemlíti, hogy „a kis hangok [értsd: Déli Áramlattal, paksi bővítéssel, ukrajnai magyar kisebbséggel kapcsolatos álláspont] olyan dallamot alkotnak, amelyhez túl jól illeszkedik a politikai kísérőszöveg”. Ugyanakkor Magyarország eddig rendre kiállt a NATO és az EU mellett, nemcsak szavakkal, de tettekkel is.
Korábban olyan hangok is hallatszottak, hogy Merkel üzenetértékkel bíró módon úgynevezett civilekkel is találkozott volna, de kormányzati forrásaink szerint ez nincs így.
