A sikerhez ezért – ahogy Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója is rámutatott – teljes gazdaságpolitikai fordulatra volt szükség, hogy csökkenjen az ország ez irányú kitettsége; az árfolyamgáttal és a végtörlesztéssel mintegy felére csökkent a devizahitel-állomány, a történelmi mélypontra mérsékelt jegybanki alapkamat pedig lehetővé tette, hogy a forintosítás után is alacsony maradjon a hitelek kamata. Kellett még a Kúria 2014 nyári jogegységi határozata is a forintosítás legitimálásához.
Végül a parlament 2014. novemberében fogadta el a Fidesz forintosítási és a minden banki szolgáltatást átláthatóvá tevő fair bankokról szóló törvényjavaslatát; bírósági döntés miatt végül csak a – november 7-i – piaci árfolyamon kerülhetett sor a forintosításra, ez a svájci frank esetében 256,47 forintos, az eurónál 308,97 forintos, a japán jennél pedig 2,163 forintos árfolyamot jelentett. A fedezetet az MNB által gondosan gyűjtögetett devizatartalék adta.
Bár novemberben még sok devizahiteles csalódott volt, hogy a remélt kedvezményes árfolyam helyett piaci árfolyamon tudja csak forintosítani devizahitelét, két hónappal később óriásit fordult a kocka: a svájci jegybank 2015 január 15-én feloldotta a frank euróhoz kötött 1,2-es árfolyamküszöböt, a pénzpiacokon eluralkodó pánik miatt pedig egészen 400 forintig ugrott fel a svájci frank árfolyama, és 320 forint fölé szaladt az euró is. A piac utólag korrigált, de a frank így is tartósan húsz százalékot drágult, ami a novemberi forintosítás nélkül könnyen megadta volna a kegyelemdöfést a devizahiteleseknek: a jegybank számításai szerint félezer milliárd forinttal nőtt volna meg egyik pillanatról a másikra a tartozásuk.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!