A hitelek forintra átváltása lényegében novemberben megtörtént, a szombaton várható bejelentés már csak az ügyfelek felé történő technikai átvezetésről szól. Ugyanakkor ez a nap komoly fordulópont a devizahitelesek számára, a forintosításról szóló törvénynek megfelelően a februári törlesztőrészleteket ugyanis már a rögzített árfolyamon kell fizetni.
Ismert, a devizahitelek a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok időszaka alatt kezdtek járványszerűen elterjedni, mivel az MSZP–SZDSZ kormányok alatti, a bankokkal szemben megengedő politika lehetővé tette, hogy a bankok ügyfeleik százezreivel írassanak alá devizaalapú hitelszerződéseket minimális tájékoztatás mellett úgy, hogy minden árfolyamkockázatot az adósra hárítottak. Eközben a bankok fenntartották maguknak az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, és éveken át újabb és újabb bőröket húztak le az ügyfeleikről az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés alkalmazásával; ehhez egyes közgazdászok szerint asszisztált a szocialista kormányok mellett a külföldi érdekeket kiszolgáló Simor András vezette jegybank is.
A 2008-ban kezdődött pénzügyi válság alatt elképesztő mértékben megugrott frank- és euróárfolyamok újabb elképesztő mértékű terheket róttak a devizahitelesekre, köszönhetően annak, hogy a szocialista kormányok pénzügyi politikája megengedte a bankoknak minden kockázat és költség áthárítását. A 2010-es kormányváltást követően ezért az új, polgári kabinet egyik legfontosabb feladatának tartotta a devizahitelesek kimentését.
Ami meg is kezdődött az árfolyamgát és a végtörlesztés lehetőségének bevezetésével, majd folytatódott a mentőakciónak keresztbe fekvő Simor-féle Jegybank „visszafoglalásával”, jogi és kommunikációs küzdelemmel a nyereségüket kivivő, de az adósmentésben részt vállalni vonakodó bankokkal – mindezt a devizahitelek elszabadulásáért jócskán felelős, ellenzékbe szorult baloldali pártok politikai támadásai közepette.
Ráadásul minden lépésnél figyelembe kellett venniük az óriási külföldi pénznemben fennálló adósságállomány miatt az ország hatalmas devizakitettségét is, ami miatt a magyar gazdaság és a forint is különösen érzékenyen reagált minden piaci mozgásra, beleértve a spekulációkat is. Ki kellett lábalni a 2008 előtt hamisított statisztikák világából, a szocialista kormányok alkalmazta „trükkök százai” által előrevetített görög útról.
A sikerhez ezért – ahogy Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója is rámutatott – teljes gazdaságpolitikai fordulatra volt szükség, hogy csökkenjen az ország ez irányú kitettsége; az árfolyamgáttal és a végtörlesztéssel mintegy felére csökkent a devizahitel-állomány, a történelmi mélypontra mérsékelt jegybanki alapkamat pedig lehetővé tette, hogy a forintosítás után is alacsony maradjon a hitelek kamata. Kellett még a Kúria 2014 nyári jogegységi határozata is a forintosítás legitimálásához.
Végül a parlament 2014. novemberében fogadta el a Fidesz forintosítási és a minden banki szolgáltatást átláthatóvá tevő fair bankokról szóló törvényjavaslatát; bírósági döntés miatt végül csak a – november 7-i – piaci árfolyamon kerülhetett sor a forintosításra, ez a svájci frank esetében 256,47 forintos, az eurónál 308,97 forintos, a japán jennél pedig 2,163 forintos árfolyamot jelentett. A fedezetet az MNB által gondosan gyűjtögetett devizatartalék adta.
Bár novemberben még sok devizahiteles csalódott volt, hogy a remélt kedvezményes árfolyam helyett piaci árfolyamon tudja csak forintosítani devizahitelét, két hónappal később óriásit fordult a kocka: a svájci jegybank 2015 január 15-én feloldotta a frank euróhoz kötött 1,2-es árfolyamküszöböt, a pénzpiacokon eluralkodó pánik miatt pedig egészen 400 forintig ugrott fel a svájci frank árfolyama, és 320 forint fölé szaladt az euró is. A piac utólag korrigált, de a frank így is tartósan húsz százalékot drágult, ami a novemberi forintosítás nélkül könnyen megadta volna a kegyelemdöfést a devizahiteleseknek: a jegybank számításai szerint félezer milliárd forinttal nőtt volna meg egyik pillanatról a másikra a tartozásuk.
A bravúros ütemérzékkel kivitelezett devizahiteles-mentési akció után – amellett, hogy az egyébként örök kritikus külföldi sajtó dicshimnuszokat zengett Orbán Viktor kormányának politikájáról – a saját devizaadósaik miatt kétségbeesett közép-európai országok sora sietett tájékoztatást kérni a magyar forintosítási modellről: lengyel, horvát és román részről is érdeklődtek a recept után, utóbbi két országban már a magyarhoz hasonló árfolyamgát bevezetésével próbálkozna a kormány. Ugyanakkor aggasztó lehet Zágráb számára, hogy a devizahitelek „kunásítása” a magyarnál jóval kisebb devizatartalék háromnegyedét felemésztené; ugyancsak aggódhatnak a csökkenő devizatartalékkal rendelkező szerbek, akik tanácstalanul állnak a probléma előtt.
Mindenesetre az 1,3 millió magyar devizahiteles további sorsa már elrendeződött: még ha nem is számoljuk el nyereségként az elszállt frankárfolyam kapcsán megúszott veszteséget, akkor – ahogy Rogán Antal rámutatott – az átlagos devizaadósnak jelentősen könnyebb lesz az élete, az átlagos havi törlesztőrészlet 25-30 százalékkal csökkenhet.
Az MNO egyébként úgy tudja, a forintosítást követően, az immár egykori devizahitelesek a rezsicsökkentéshez hasonlóan, értesítést fognak kapni arról, hogy mekkora spórolást könyvelhetnek el személy szerint a forintosítás után.
