2006. ősze: káosz volt a rendőrök között

Vezetői hibákról és az állomány gyenge felszereléséről beszélt az Ignácz-bizottság egyik tagja a Fővárosi Törvényszéken.

Az Ignácz István rendőr dandártábornok vezetésével létrejött bizottság 2006 novemberére elkészült jelentése a rendőrség 2006. szeptemberi tevékenységét vizsgálta, köztük a szeptember 18–19-én a Szabadság téren és a Kossuth téren történteket. A Fővárosi Törvényszék keddi tárgyalásán a bizottság egyik tagja, egy honvéd ezredes tanúként prezentáción ismertette a jelentés főbb megállapításait. Azt mondta, hogy az első összecsapások a Szabadság téren akkor történtek, amikor az erősítésként küldött baranyai rendőrszázad a tévészékház bejáratához közelített, ahol botokkal kövekkel rájuk támadtak. Eközben egy szolgálati fegyver eltűnt. Az agresszív tüntetőkre könnygázcsapást mértek a rendőrök, mire válaszul Molotov-koktélokat dobtak feléjük.

Nem ellenőrizték október 23-án, hogy az állomány viseli-e az azonosítót, mert egyéb fontos feladatuk volt – fogalmazott meghallgatásán Lapid Lajos, a budapesti rendőrfőkapitány volt közbiztonsági helyettese.

Hónapokig parancsnoki döntés miatt nem indult fegyelmi eljárás a 2006. őszi rendőri intézkedések miatt – mondta a Rebisz fegyelmi alosztályának vezetője tanúként.

A jelentés szerint a baranyai századnak meglehetősen vegyes, hiányos volt a felszerelése. Az állomány egy részének nem volt pajzsa, sisakja, illetve ha volt, rossz minőségű. Sok sérülést okoztak a törött pajzsok, sisakok. Egyes beszámolók szerint a tüntetőknél olyan zászlórudak is voltak, amelyek végére bicskát erősítettek, hogy azzal támadják a rendőröket. Volt olyan rendőri egység, ahol ötvenszázalékos volt a sérültek aránya. Egy rendőr olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy még akkor éjjel koponyaműtétet kellett rajta végrehajtani – mondta a tanú. Kitért arra is, hogy a Szabadság téren a korábban futballmeccseken biztosító rendőrök felismertek sok futballhuligánt, hallották a pályákról ismert rigmusokat, és a tömegben jól láthatóak voltak azok, akik mobiltelefonon irányították az emberek mozgását.

A tanú elmondta, hogy az a petíció, amelyet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnevezésű szervezet élén álló Toroczkai László az MTV-ben 18-án kora este akart beolvastatni, akkor még nem is létezett, csak éjfél körül „írogattak össze valamit”. A Kossuth téri tömeg pedig Toroczkai László felszólítására vonult át a tévészékházhoz. A tárgyaláson elhangzott az is, hogy a Kossuth téren közben megjelent egy traktor, amely alkalmas volt a kordonok áttörésére. Ennek szerepe lehetett abban, hogy a Parlamenttől nem küldtek erősítést a Szabadság térre. Az ostrom óráiban tucatnyiról fokozatosan több mint félezerre emelkedett a székházhoz vezényelt rendőrök száma, ami a sérüléseket figyelembe véve is több mint háromszáz bevethető rendőrt jelentett éjfél körül. Mégsem sikerült ütőképes erőt összeszedni, mert az erősítés elaprózva érkezett, és hiányzott az egységes irányítás. Az érkező egységek nem találták a helyszínparancsnokot, senki nem vette át az irányítást az ott lévő tisztek közül, a rádióforgalmazás nem működött, és az is előfordult, hogy az egyik egységhez kirendelt összekötők „nekiálltak bunyózni” a támadókkal. Parancs hiányában pedig elmaradtak a kiemelések, elmaradt az agresszív emberek, a szervezők, hangadók semlegesítése.

Éjfél felé már a lőfegyvert kivéve minden kényszerítő eszközt engedélyeztek. A bevetett vízágyús kocsi azonban kudarcot vallott – idézte fel a tanú. A gyenge víznyomás nem tudta visszaszorítani a tüntetőket, akik közül egyesek tréfának tekintették az egészet és szinte lubickoltak a vízsugárban. A járműre szerelt könnygázkibocsátó, amely a tömeg távol tartására szolgálhatott volna, nem működött, a víz elfogyott, a kocsi pedig a felázott talajon elakadt. Kerekét a tüntetők padokkal kiékelték, majd felmásztak rá, letördeltek róla mindent. Arra készültek, hogy Molotov-koktélt dobnak a belsejébe, mire a személyzet csőre töltötte fegyvereit. Szerencsére jött egy zászlót lengető férfi, aki „magyar rendőr velünk van” felkiáltással kivezette a járművet szorult helyzetéből – ismertette a bizottság tagja.

A téren nemrég lerakott térköveket könnyedén felszedték a támadók, a tárgyaláson lejátszott felvételeken látható és hallható volt, ahogy folyamatosan záporoztak a kövek a rendőrök pajzsára. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy az odavezényelt rendőrnők ekkor már magzati pózban próbáltak férfi kollégáik pajzsai mögött menedéket találni, és többen összepisilték magukat félelmükben. A támadók közül pedig volt, aki egyenesen megadásra és fegyverei átadására szólította fel a rendőröket – mondta a tanú. Ekkor történt, hogy egy rendőr huszonnyolc figyelmeztető lövést adott le – tette hozzá.

A szakember szerint a tömeg több részre osztható: voltak agresszív, támadó emberek, voltak, akik őket közvetlenül támogatták (például hozták nekik a köveket, a benzinespalackokat), továbbá a pszichikai támogatók, akik szóban nyilvánítottak véleményt, illetve mintegy katasztrófaturistaként bámészkodtak. A könnygáz és az égő autók, a benzin, a gumi, a műanyag füstje a kürtőhatás miatt az épületbe áramlott, ezért a rendőröket, akiknek egyes tüntetőkkel ellentétben nem volt gázálarcuk, ki kellett vonni az épületből. Igaz, eközben néhány tévés dolgozó végig az épületben maradt és filmezte az eseményeket.

A tüntetők éjfél után jutottak be az épületbe, például úgy, hogy az érkező tűzoltóautók tömlőinek segítségével kiszaggatták a bejárati rácsokat – mondta el a tanú. A büntetőper vádlottja mások mellett Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány és Gergényi Péter volt budapesti főkapitány. Az ügyészség szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. A vádlottak az eljárás során következetesen tagadták bűnösségüket.