Az elmúlt hónapban szinte az egész magyar sajtót végigjárta Illés Zoltán, hogy elmondja, szerinte a magyar kormánynak valójában nem számít a környezetvédelem. De ha így gondolja, miért dolgozott ebben a kormányban négy évig? És miért ment neki a kabinet akaratának a paksi bővítés kapcsán? Többek között erről is kérdeztük a Fidesz–KDNP szakpolitikusát, volt környezetügyért felelős államtitkárt.
– Tizenkétmilliárd euró. Ez az összeg Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozója után hangzott el először a paksi bővítés költségeként. A Gazprom vezetője azt is közölte, hogy a beruházás előkészítése megnyugtató ütemben halad. Ön is megnyugodott?
– Egyáltalán nem. Bizonyára helyes stratégia ápolni a magyar–orosz gazdasági kapcsolatokat, de én a magam részéről biztosan nem atomerőművet vettem volna tőlük. Már csak azért sem, mert a paksi szakemberek szerint az oroszok olyan atomerőművet adnak el nekünk, amely nem felel meg az európai uniós előírásoknak.
– A Roszatom ugyanilyen erőművet épít Finnországnak. Ezek szerint az sem felel meg az Európai Unió elvárásainak?
– Jó, hogy pont Finnországot említi. Éppen az ott épülő atomerőmű terveit nem fogadta el az Európai Unió, ezért a finn parlamentben egy újabb döntést kellett hozni a költségek növeléséről. A paksi szakemberek azt mondják, a valós költség nagyobb lesz Magyarországon is, hogy a beruházás elfogadható legyen az uniónak. A szakértők szerint egy olyan zárt, a sugárzást az üzemen belül tartó biztonsági rendszert kell majd megterveztetni és megépíteni az erőműhöz, amely további négymilliárd euróba is kerülhet. És ekkor még nem számolunk azzal, hogy a Paks II. nevű létesítmény a tervek szerint 2030 körül indulhat el, de a jelenlegi erőművet akkor még nem zárják be. Ez azt jelenti, hogy legalább öt évig mintegy 4000 megawattnyi áramot állítunk elő, miközben erre nálunk nincs szükség.
– Az olcsó áramra bizonyára nagy a kereslet külföldön is. Miért ne tudnánk eladni a fölösleget?
– Nyugat-Európához egyelőre nincs kiépítve az ehhez szükséges hálózat, és ott kilowattóránként két-három forinttal olcsóbban lehet áramot vásárolni, mint Pakson, miközben nyugaton is felesleges áramtermelő kapacitások vannak. El lehet tehát adni az áramot Kelet-Európába vagy Délkelet-Európába, de ott meg a fizetőképes kereslettel vannak gondok. Ha pedig messzire szállítanánk az elektromos energiát, a hálózati veszteség olyan mértékűvé válik, hogy nem éri meg ezzel kereskedni.