Arra haladunk tovább, és betérünk a Smiley pubba. A zömök csapos udvarias, határozott ember, szigorúan beszélgetőpartnere szemébe néz, amikor megszólal, nem is lehet élesebb ellentétet elképzelni a sörcsapra ragasztott mosolygós, sárga arcoknál. Azzal kezdi, hogy a kocsmában nem igazán központi téma a politika, kollégája például el sem megy szavazni, ő pedig még nem döntötte el, hogy voksol-e majd „most vasárnap”. „Az a baj, hogy már megint valami ellen kell szavazni” – sóhajt, és hozzáteszi, hogy ő bizony 1970-es születésűként már az első szabad választáskor ott volt az urnáknál, és húsz éven keresztül folyamatosan a Fidesz mellé húzta be az ikszet. De most már elfogyott türelme: Jobbik-szimpatizánsként azért gondolkodik azon, hogy Készre szavazzon, akit amúgy nem tart szimpatikusnak, mert úgy látja, hogy neki lehet esélye. „És sokan vannak így ezzel” – mondja.
Végzünk a kávéval, közben a taxi is megjön. A szállás felé menet a sofőrt is megkérjük egy gyorselemzésre. Hát ő sem túl lelkes. Mintha csak a csapossal beszélt volna össze: Kész Zoltán neki sem szimpatikus, de Némedi és a Fidesz még annyira sem. „Egy hamburgerben fogadtam Kész győzelmére” – böki ki, hozzátéve, hogy helybeli ismerősei között elvétve akad kormánypárti. A baloldal független jelöltjének közvélemény-kutatásos kalandját ő is gyanúsan kezeli (az Index ismertetett a minap egy kiszivárgott veszprémi kutatást, amely azt hozta ki, hogy Kész hat százalékra megközelítette Némedit – a szerk.), és itt jön elő a már említett két szlogen. Az egyiket a jelölt nevéből faragták, a másik pedig azt hirdette, hogy a baloldal támogatottja „az esélyes jelölt”. Vasárnap kiderül, hogy ez elég-e a kétharmad megszüntetéséhez és a taxis hamburgeréhez.
