Hogy komoly tétje van a veszprémi időközi országgyűlési választásnak, azt már az is jelzi, hogy az amúgy a város legszélén fekvő vasútállomásról kilépve mindjárt egy hatalmas plakát, rajta Némedi Lajos portréja várja az érkezőt. Nem kell azonban sokat gyalogolni a Jutasi úti lakótelep mellett, azonnal találkozunk a többi jelöltéi közül néhánnyal. A teljesség igénye nélkül: az LMP-s Gerstmár Ferenc itt nagyon beerősített, dr. Varga-Damm Andrea jobbikos jelölt ugyancsak. Dr. Bősze Ferenc független induló csokorba szedve, hatosával helyezte el hirdetését. Kész Zoltánnak, a baloldali pártok által támogatott libertárius angoltanárnak csak két plakátjával találkoztunk, igaz ezeken mindjárt két külön szlogen szerepelt, de erről majd később.
Betámolygunk ugyanis a Jutasi úti sorházak közé, ahol már egy darab politikai hirdetést nem találunk. Persze az akciós csirkecombot és leárazott dobozos sört reklámozó szórólapokat most szó szerint maguk alá gyűrik a korteskiadványok. Az egyiknek a címlapján ismét Némedi Lajos alpolgármesterrel találkozunk: a helyi legendának számító húszemeletes előtt fényképezték le Szabó Zsolt államtitkárral és Ács Gyuláné közös képviselővel, a címlapról induló cikk természetesen az épület megújításáról szól.
A messziről jött embernek ezek a sorházak teljesen egyformák, úgyhogy annak rendje és módja szerint el is tévedünk. Két hölgytől kérünk útbaigazítást. Az egyikük kezében Fidesz-logós levelek, hűtőmágnesek, kabátja hajtókáján a nagyobbik kormánypárt narancsszínű jelvénye. Természetesen vokstotóra kérjük fel, nem meglepő módon Némedi sikerét várja, méghozzá a következők miatt: egy-két helyet leszámítva sehol nem csapják rá agresszíven az ajtót. Vagyis – érvel a hölgy – a veszprémiek megértették, hogy az időközi nem a kétharmadról, hanem Veszprémről szól. Kedélyesen teszi fel a kérdést: „Hát a kétharmados törvények már megvoltak 2010-ben, nem?” Gyorsan hozzáteszi még azt is, hogy szerinte pont Kész vagy az ellenzéki pártok jelöltjei lennének sikerük esetén a „gombnyomogatók”, hiszen az ő szavazatuk úgysem számítana, míg Némedi biztosítaná a fejlődést. Beszélgetésünk végén készségesen útbaigazít: tényleg teljesen véletlenül, de egy elkészült beruházás elkészültét hirdető, gigantikus Új Széchenyi-terv irányába mutat.
Arra haladunk tovább, és betérünk a Smiley pubba. A zömök csapos udvarias, határozott ember, szigorúan beszélgetőpartnere szemébe néz, amikor megszólal, nem is lehet élesebb ellentétet elképzelni a sörcsapra ragasztott mosolygós, sárga arcoknál. Azzal kezdi, hogy a kocsmában nem igazán központi téma a politika, kollégája például el sem megy szavazni, ő pedig még nem döntötte el, hogy voksol-e majd „most vasárnap”. „Az a baj, hogy már megint valami ellen kell szavazni” – sóhajt, és hozzáteszi, hogy ő bizony 1970-es születésűként már az első szabad választáskor ott volt az urnáknál, és húsz éven keresztül folyamatosan a Fidesz mellé húzta be az ikszet. De most már elfogyott türelme: Jobbik-szimpatizánsként azért gondolkodik azon, hogy Készre szavazzon, akit amúgy nem tart szimpatikusnak, mert úgy látja, hogy neki lehet esélye. „És sokan vannak így ezzel” – mondja.
Végzünk a kávéval, közben a taxi is megjön. A szállás felé menet a sofőrt is megkérjük egy gyorselemzésre. Hát ő sem túl lelkes. Mintha csak a csapossal beszélt volna össze: Kész Zoltán neki sem szimpatikus, de Némedi és a Fidesz még annyira sem. „Egy hamburgerben fogadtam Kész győzelmére” – böki ki, hozzátéve, hogy helybeli ismerősei között elvétve akad kormánypárti. A baloldal független jelöltjének közvélemény-kutatásos kalandját ő is gyanúsan kezeli (az Index ismertetett a minap egy kiszivárgott veszprémi kutatást, amely azt hozta ki, hogy Kész hat százalékra megközelítette Némedit – a szerk.), és itt jön elő a már említett két szlogen. Az egyiket a jelölt nevéből faragták, a másik pedig azt hirdette, hogy a baloldal támogatottja „az esélyes jelölt”. Vasárnap kiderül, hogy ez elég-e a kétharmad megszüntetéséhez és a taxis hamburgeréhez.
