A kormányfőt az azonnali kérdések során a jobbikos Mirkóczki Ádám kérdezte arról, igaz-e Simicska Lajos nagyvállalkozó vádja, miszerint a katonaság idején együttműködött a III/4-es főcsoporttal.
Orbán Viktor úgy reagált: amit legszívesebben mondana, azt nem mondhatja, s amit szíve szerint tenne azokkal, akik „sunyi módon gyanúsítgatnak”, azt nem teheti. „A népnyelv erőteljes kifejezéseit és a népi elégtétel bevett módszereit kerülnie kell a miniszterelnöknek” – fogalmazott, megjegyezve: „pedig kedvem lenne hozzá, és igény is volna rá”.
Azt mondta: ezt kerülni kell, amíg az ország élén áll, de „ez nem tart örökké, mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is”. Azt hangoztatta: „mifelénk az ilyesmit nem cáfolni szokták, hanem visszautasítani”, nevetségesnek tartotta a hallottakat.
Közölte: ha bármit fel lehetett volna hozni ellene az elmúlt 25 évben, akkor már régen „kitekerték volna a nyakát”.
A kommunizmus elleni küzdelmet erkölcsi indíttatásúnak nevezte, utalva arra, hogy erkölcsi kötelesség teljesítéséért nem járhat előny, és sosem hozakodtak elő antikommunista érdemekkel.
Kiemelte: a valóságban fordítva állnak a dolgok, „mi célszemélyei voltunk a titkos nyomozásoknak. A valóság az, hogy mi alakítottuk az első kommunistaellenes szervezetet” – szögezte le, s jelezte: büszke, hogy 25 évet tett bele abba, hogy „a kommunisták még felvizezett, hosszúlépéses formában se térhessenek vissza”.
