„Az első kereszteződésnél forduljanak jobbra. Menjenek addig, amíg el nem fogy a bitumen. Ott aztán mennek még egy kicsit, és onnantól a táj magáért fog beszélni. Ott mindjárt megtalálják a családot, akivel az eset történt.” Alig pár méterrel a Tóalmás határát jelző tábla után kapjuk az útbaigazítást egy láthatósági mellényt viselő közmunkástól. Az „esetről” ő is hallott, de mivel semmi biztosat nem tud, ezért kicsit feszült lesz, nem is faggatjuk tovább, hanem az önmagáért beszélő táj felé kanyarodunk.
Itt történt ugyanis március 20-án, hogy állítólag fegyverrel fenyegettek és bántalmaztak három roma fiatalt „police” feliratú jelvényt és civil ruhát viselő férfiak. A kiérkező rendőrök az egyik megvert cigány fiút büntették meg 50 ezer forintra a biciklije miatt, a támadókat a sértettek elmondása szerint a járőrök kollégának nevezték, és futni hagyták. A megbilincselt, 12 éves fiútól állítólag azt akarták megtudni a civil ruhások, hogy ki lopja a fát. A fiatalok szülei hívták ki a rendőröket, a kiérkező járőrök az ügyeletre vitték a fiúkat, ahol az orvos nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket állapított meg.
Négy nap múlva, azaz március 24-én Horváth Aladár, aki most éppen a Roma Mozgalom a Köztársaságért Egyesület elnöke, „helyszíni tényfeltárást” tartott. A Fekete Párduc mindezt a Facebookon is megosztotta, például a Népszabadság Online üzenőfalán is, természetesen felháborodott kommentek is érkeztek a hírre, az egyik beragadt Caps Lock üzemmódban adja ki a parancsot: „MOST KELL BARÁTAIM ORSZÁGOS BOTRÁNYT CSAPNI!” Horváth következő bejegyzése pedig így szól: „A tóalmási botrány a 18 órás RTL Klub híradóban!”
De térjünk vissza a Facebookról Tóalmásra, az önmagáért beszélő tájra, ahol egyszerre jelenik meg Jancsó Miklós és Tarr Béla világa: egy piros műanyag vödör mellett legelő ló áll a dombos, gazos mezőn, mögöttük biciklin tolják a fát a melegítős helybeliek, mögöttük egy fekete kutya fut a távolban. Az utcán pedig vakolatlan házak parabolaantennával, vagy összedűlő vályogviskók összefirkálva.
Természetesen egyből tudja az első megkérdezett, hogy kit kell előkeríteni, kivel történt az eset, körénk is gyűlik hirtelen az egész utca. „Melyik tévétől vannak?” – szegezik nekünk a kérdést, de a választól mindenki egy kicsit csalódott lesz. Hamar előkerülnek viszont a sértettek, a 12 éves Tanyi Roland és a 19 éves Csorba Norbert, akiről azt mondja az édesanyja, Csorba Ibolya, hogy „most ébredt fel”. A srácok előre kikötik, hogy a nevük szerepelhet a cikkben, de az arcuk nem. Így nyilatkoztak az RTL Klubnak is, mondják. Megszeppenten és zavartan, összekulcsolt kézzel ülnek a kanapén, és félszegen adják elő a 20-án történteket, szinte szóról szóra ugyanazt, ami az ex-SZDSZ-es politikus bejegyzésében szerepelt. Szürke Ibiza, rúgás, pisztoly (vagy puska?), bilincs, police-jelvény, rendőrök, „kollégák”, hazaküldés.
A fiúk láthatóan megkönnyebbülnek, amikor egy fehér melegítős férfi, Lakatos Bálint veszi át tőlük a szót. Ő a helyi kisebbségi önkormányzat egyik tagja: arról beszél, hogy nem a rendőrök munkájával van problémájuk, hanem ezzel a különösen durva eljárással. Állítja, hogy már megszűntek a roma–magyar konfliktusok, „szerencsére már nem nézik azt, hogy ki zsidó, ki cigány, ki magyar” a faluban, és falopás sincs, mert ad eleget a hivatal, ami Csorba Ibolya elmondása szerint elég is.
Kérdésünkre Lakatos elmondja, hogy a roma önkormányzat vezetője, Szénási Tibor hívta Horváth Aladárt, aki „tényfeltárása” során „egészen sokat volt itt”. Az utcára lépve épp egy tévét tolnak fiatalok egy kempingbiciklin, ekkor az önkormányzati képviselő azt mondja, hogy fontos felhívni a média figyelmét erre az esetre, mert így megakadályozható, hogy máshol is hasonló történjen. Beszélgetésünk közben szóba kerül Örkény is, Lakatos pedig közli: itt is történhetett volna tragédia. Már az utca végén járunk, amikor Lakatos a réten túli nyaralókra mutat, aztán a helyi kastélyt emlegeti, láthatóan büszke rá, hogy falujának jó híre van.
Mikor arról kérdezzük, hogy nem kockázatos-e mindezt az igazoltatós történettel elhalványítani, azt feleli, hogy az anyuka kérése volt, hogy bemutassák ezt az esetet, nekik pedig kötelességük ezt teljesíteni. Aztán szabályosan, láthatóan láncfűrésszel feldarabolt farönköket mutat a cigánysor házainak udvarában „ez az önkormányzati fa”. De ha mindenkinek van elég fája, és tényleg nincs falopás, akkor miért keresték a „jelvényesek” a tóalmási cigánygyereken a tolvajokat, kérdezzük, Lakatos pedig nem tudja a választ. Talán más faluból jönnek, mondja.
Tóalmás főutcáján, a Hegyi Kocsmában kérdezzük meg, hogy merre van a körzeti megbízott irodája. Itt nem hallott a Rolling Stones-pólós csapos az esetről, „ez nekem új”, közli. Annyit elmond, hogy gyakran cserélődnek itt a rendőrök, hol Gödöllőről, hol Nagykátáról jönnek ki, a körzeti megbízottat pedig nagyon rég nem látta. Átnézünk szembe, a Solar Panzió aljában lévő Szuper Sörözőbe, az elegáns söntésben megül az izzadság és a kipárolgó alkohol szaga. Itt is előadjuk az „esetet”, itt sem hallottak róla. Egy szögletes arcú férfi mindenesetre leszögezi az intézkedőre utalva: ha így tették, jól tették. A sarokban egy kávét kavargató és sört szürcsölő bácsi közli: ha ez megtörtént, akkor arról neki kellett volna hallania először a faluban. Falopásos kérdésünkre még jobban megborzolja amúgy is égnek álló ősz haját: állítja, hogy neki a szemét is kilopják, de hogy kik, arra nem felel.
Teszünk egy kört a takaros faluban, a szélén lévő boltban épp ebédszünetre készülnek, az utolsó pillanatban kapjuk el a tulajdonost egy nyilatkozatra: a rejtélyes igazoltatásról nem hallott, de a falopásra nevetve mutat a hátunk mögött álló erdőre, hogy hát „ezt is viszik, fényes nappal, tegnap is voltak”. Hasonlóan nyilatkozik a postás is, állítja, hogy a helyi ügyekkel mindig tisztában van, de a március 20-i eseményekről tőlünk hallott először. Levélválogatás közben egy borítékkal bök az úttestre, kicsit talán fel is háborodik a kérdésünkre: „Nézze meg, hát ezt a rohadt csatornafedelet is viszik, nemcsak a fát!”
A polgármesteri hivatalban már ismerik a történteket, a kisebbségi önkormányzat vezetőjétől hallottak róla. Kovács Magdolna polgármester asszony azonban – aki ottjártunkkor épp közmunkásokkal tárgyalt – kicsit gondterhelt arccal mondta, hogy nem kívánja kommentálni az ügyet. Tóth Julianna jegyző is hasonlóképpen vélekedett, szerinte a „vicc kategóriája” lenne, ha nyilatkozna, már csak azért is, mert mindössze három hónapja jegyző Tóalmáson. Mikor azt kérdezzük, terveznek-e tenni valamit, széttárja a kezeit, és ekkor kicsit himbálózni kezd a láncán a Szűz Mária-medál.
A körzeti megbízott irodája, ahogy azt a tóalmásiak elbeszélése nyomán sejtettük, zárva van. Itt találkozunk három khakibe és terepszínbe öltözött önkormányzati dolgozóval, ők a szomszéd épületben dolgoznak. Arról beszélnek, hogy a falopás itt már egyenesen üzletszerű, és sajnálják, de nem csodálják, ha valaki, akár rendőr, akár nem, önbíráskodásra adta a fejét. Panaszkodnak ők is a hatóságra: szerintük a fényes nappal, lopott fával közlekedő tolvajokkal nem mernek mit kezdeni, bezzeg az autósok mérésére van idejük és merszük. A körzeti megbízott elhagyatott irodájának kapuján megfakult papír jelzi a fogadóórát: csütörtökön, délután négytől hatig, kéthetente. Áll rajta egy mobilszám is, felhívtuk többször is, de senki sem vette fel.
