Mi volt Jézus bűne? János evangéliumának 14. fejezete ír arról, hogy Jézus számtalan csodájának hírét a római kollaboránsok egyszerűen lázításnak tartották. Az újszövetségi Szentírásban emellett számtalan olyan helyet találunk, ahol a vallástudor farizeusok azért támadják Jézust, mert egyszerűen szokatlan számukra, ami Jézus működésének alig egy-két évét kísérte: látogatás és vacsora a bűnös vámosnál, vakok, leprások, mozgássérültek „varázsos” meggyógyítása, egy prostituált pártfogásba vétele, ezek mind-mind nem fértek bele a közrendszerető, törvénytudó és -tisztelő uraknál. Olyanok is voltak – a szadduceusok –, akik éppen Jézus fellépésétől féltették a zsidóság viszonylagos függetlenségét szimbolizáló jeruzsálemi templom megtartását.
A bírósági eseményekről a Magyar Katolikus Lexikon így folytatja: a pénteki nap Annásnál kezdődött, ő volt gyakorlatilag a Kajafás főpap előtti „szűrő” a procedúrában, nem mellékesen Kajafás apósa volt. A prekoncepció megvolt: Jézus veszélyezteti a közrendet, ezt különösebben nem is szándékozott bizonyítani. Az ügy „továbbpasszolása” után Kajafásnak – a hivatalos eljárásban – már valami konkrétumot is fel kellett volna mutatnia, de nem tudtak két olyan tanúvallomást összerakni, ami alapjául szolgálhatott volna Jézus elítéléséhez. Az ügy folytatódásának az volt a kulcsa, hogy magától Jézustól kérdezte meg, ő-e az élő Isten fia. Igen válaszáért Jézus elítélhető volt, ezt Márk evangéliuma részletesen leírja.
A legitim döntés meghozatalához Jézus ügye mehetett tovább Poncius Pilátushoz, pedig akár meg is kövezhették vagy fel is akaszthatták volna, ahogy erre kisebb horderejű eseteknél volt is példa. Az istenkáromlás vádját közben kiegészítették a lázításéval is. Pilátus helytartó előtt aztán egy kicsit kínos jogászkodásba torkollottak a dolgok; mivel maga a helytartó nem látta bizonyítottnak Jézus bűnösségét, a „zsidó szintre” akarta visszaküldeni a „peranyagot”. De hátha látnak valami csodát Jézustól, bevonatott még egy ítész, egy negyedes fejedelem rangban álló potentát, Heródes Antipász, aki viszont nem kapott csodajelet Jézustól – a csodák sosem szolgálták a kíváncsiság kielégítését. Miután megint Pilátus előtt találta magát Krisztus, az továbbra is próbált kibújni a halálbüntetés kiszabása alól. A jánosi beszámolóban olvasható, hogy mi „szorította végül sarokba” Pilátust: „Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja.”















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!