Miért hal meg Jézus, ha ő az Isten fia? Miért nem száll le a keresztről, ha másokat megmentett? Önmagával szemben erre már képtelen? Ezeket a kérdéseket boncolgatják azok, akik nem hisznek, és ezekre próbál – vagy nem próbál – válaszokat adni megannyi film és irodalmi alkotás. Megjelent már számtalan elmélet is arról, hogy a halál és a feltámadás mese, hiába tűnik minden konspirációnál tartósabbnak a kereszténység tanítása Jézus Krisztusról.
Mi is történt kétezer éve? Nagycsütörtök éjjel közvetlen tanítványaival Jézus imádkozni ment az Olajfák hegyéhez a Getsemáne-kertbe. Júdás jelzésére katonák érkeznek oda, a vezetőjüket pedig elfogják, a tanítványok rettegve szétfutnak. Úgy tűnik ekkor, semmit sem használt a nagycsütörtöki megerősítő üzenet Jézustól arról, hogy sokat fog most szenvedni, de erősnek kell lenni, a feltámadás be fog következni. Valószínűleg mi sem hittük volna ezt el abban a pillanatban
Az események viszonylag jól dokumentáltak, aligha mondhatnánk még egy ennyire részletesen lejegyzett ókori eseménysort, mint a szent három nap. Ha ma zajlana Jézus pere, a hírérték(elés) döntené el, mekkora lenne a nyilvánossága. Jézus korában volt jó néhány zavarkeltő, és bizonyára nem sok politikai vezető lett volna a közel-keleti helytartók helyében, amikor Keresztelő Szent János felbukkant, és azt mondta, hogy „az igaz, hogy itt vagyok én, de jön utánam valaki, akinek a lába nyomába sem érek”, és nem is kevesen hittek a szavának. Felülről mindez valóban látszódhatott lázításnak, hát még amikor Krisztus nyilvános működése idején az ő tanítása terjedt: közel van az Isten országa.
A nagyböjt péntekjein keresztútjárással emlékeznek Jézus halálára, ez a nagyhét péntekjén külön szertartásban testesül meg. Különös és megindító hagyomány, hogy vagy az időeltolódásnak megfelelően a szentföldi délután 3-kor kezdődik ez, vagy a magyar idő szerinti délután 3-kor, abban az órában, amikor Jézus meghalt.
Tegyük fel, Jézus „esete” lenne annyira figyelemre méltó a többi között olyan mértékben is, hogy tudósítót küldünk Jeruzsálembe! Jézus – a tanító, a pásztor, a próféta, a halált az emberiség bűneinek megváltásáért vállaló Istenfia, kinek-kinek meggyőződése szerint – a bíróság előtt, a bíróság pedig az efféle, politikai zendülés veszélyét hordozó esetekhez hasonlóan a római hatalommal kollaboráló helyi hatóságokkal kollaborál. Innen indulunk.