Sosem látott dokumentumok kerültek elő a szovjet csapatokról

A „Törvényes” megszállás című kötet az 1944–47 közötti évek magyarországi eseményeivel foglalkozik. Korábban nem ismert anyagokkal ismerkedhetünk meg.

Bittner Levente
2015. 04. 17. 11:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

2013-ban határozta el a Magyar Nemzeti Levéltár vezetősége egy olyan dokumentumkötet létrehozását, melynek tárgya a Magyarországot megszálló szovjet csapatok 1944 és 1947 közötti tevékenysége. Ennek keretében tárták fel és válogatták ki a korábban nem hozzáférhető levéltári dokumentumokat, melyek közül 221 került be a könyvbe.

– Az elkészült mű egyrészt egy klasszikus levéltári kiadványnak is tekinthető, másfelől viszont a téma és a problémakör okán jóval több annál. A korszak és a források jellegéből adódóan nem volt egyszerű feladat sem a kiválasztás, sem a feldolgozás, sem a jegyzetek elkészítése – emelte ki köszöntőjében Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a csütörtöki könyvbemutatón a nemzeti levéltárban. Hozzátette: szeretnék, ha lenne folytatása a munkának és tovább dolgozhatnának ennek az időszaknak a feltárásán. Kiemelte, hogy több mint húsz magyar levéltár anyagából áll össze a kötet.

A jövőben lépéseket tesznek abba az irányba, hogy az orosz levéltárakban őrzött dokumentumokat is fel tudják tárni. Ez persze nem csak a levéltárosokon múlik, de a főigazgató reméli, hogy lehetővé válik a magyar–orosz levéltári vegyes bizottság felélesztése.

– 1945 kitüntetett időpont az emberiség történetében – kezdte méltatását Romsics Ignác akadémikus, hozzáfűzve: divat minden későbbi rosszért az első világháborút hibáztatni, de szerinte ez egyoldalúság, hiszen a második világháború nagyon sok tekintetben felülmúlta azt. Magyarországon is kiemelten fontos ennek az időszaknak a kutatása, hiszen alig van olyan család, amelyet ne érintettek volna a háború borzalmai.

Romsics azt is felidézte, hogyan változott az 1945-ös események elnevezése: a kommunizmus évtizedeiben felszabadításnak, azt követően terjedt a megszállás, majd az utóbbi években Márai nyomán egy köztes megoldás kezdett megjelenni: a megszabadítás. „Hiszen az, amit az oroszok hoztak Magyarországra, csak nagyon nagy empátiával tekinthető felszabadításnak, objektíven nem” – tette hozzá. Emellett pedig kialakult a magyar népi bölcsességben az oroszok bejövetele elnevezés is.

A történész emlékeztetett rá, hogy a rendszerváltás előtt is adtak ki a korszakban született levéltári forrásokat, ám ha valaki a szovjetek számára kellemetlent is megemlített, akkor abból még a nyolcvanas évek elején is problémák származtak. Felidézte saját történetét is: az évtized közepén írtak egy ismeretterjesztő cikket a Történettudományi Intézetben, amelyben megemlítették a Molotov–Ribbentropp-paktumot, a szovjet követség rögvest tiltakozott.

A kötet szerkezetéről szólva a neves történész elmondta: abban a lakosságot ért atrocitások kapták a legnagyobb hangsúlyt. Hozzátette: a szovjet hadsereg sok okból nem fegyelmezett hadseregként, hanem a polgárokkal nagyon durván bánó katonaságként viselkedett. – Ahol gyorsan áthaladtak, kevesebb szenvedést okoztak, ahol lassabban, ott sokkal többet. Ugyanakkor, akik halálos veszélyben voltak, azok számára a megmenekülést jelentették a szovjet csapatok – tette hozzá. Romsics Ignác arra is felhívta a figyelmet, hogy attól jó egy történeti munka, ha az egyéni fájdalmakat, félelmeket, örömöket és boldogságokat képes együtt megjeleníteni és nem törekszik kizárólagosságra, ez a kötet is ilyen. Kiemelte: az elkészült munka fontos segítség a XX. századi magyar történelemmel foglalkozók számára.

Végül feltette a kérdést, hogy vajon tervezett volt-e a régió szovjetizálása, vagy csak a hidegháború következménye volt a folyamat? Szerinte Magyarország és Kelet-Európa befolyási övezetté tétele, egy esetleges támadást felfogó pufferzóna kialakítása már az I. világháborútól szándék volt – legyen szó az oroszokról vagy a szovjetekről. Ugyanakkor azt nem tudták, milyen mértékben tudják ezt a Nyugattal elfogadtatni, a tesztelési folyamat során derült ki, hogy ezt gyorsan vagy lassan lehet-e végrehajtani. 1945-ben a szovjetek még betartották a jaltai megállapodást, ’47-ben viszont már nem. Tehát maga a szovjetizáció ténye axiomatikus pontja volt a szovjet politikának, de az, hogy milyen mélységben tudják megcsinálni, menet közben derült ki, az Egyesült Államok válaszlépései alapján.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.