Akadna már valami a torkán – kommentálja a Magyar Apostoli Királyság kormányzójának seszínű kampánydzsipjének szólamait egy ötvenes férfi péntek reggel. Hanglejtéséből az derül ki, hogy meglehetősen hosszúra nyúlt és intenzívre sikerült az elvileg csak lélektani jelentőségű tapolcai időközi országgyűlési képviselői választás korteskedése.
A nap folyamán kétszer is elhaladtunk a posta előtt, érthető módon ez a pártok kedvelt standhelye. Délelőtt a Jobbik emberei szórtak meg Barikáddal, Rigmussal és szórólappal, és biztattak szó szerint ugyanúgy a vasárnapi szavazásra, ahogy azt Gőgös Zoltán MSZP-s képviselő tette Veszprémben: nem baj, ha Budapestről jöttem, akkor is szavazzak. Délután már a Fidesz aktivistái uralták a placcot. Arról számoltak be, hogy kevés szitkozódóval, és ami még meglepőbb, kevés passzív, apatikus emberrel találkoztak.
Fenyvesi Zoltán is megjelent később ugyanitt, akkor mindkét stand jelen volt. Meg is kérdeztük a kormánypárti jelölttől, hogy ilyen szoros versenyre számít-e, mint amilyen közel vannak most a radikálisok bázisához. Egyáltalán: kit tart a legnagyobb ellenfelének Fenyvesi Zoltán? A fideszes induló azt felelte: a jó idő lehet a legnagyobb ellenfele, és csak reméli, hogy a kertészkedés mellett a szavazásra is jut majd ideje a választópolgároknak. Elmondta még, hogy a közvélemény-kutatásokkal nem foglalkozott, ellenben az emberekkel sokat beszélt a körzetben, amelynek mind a 60 települését bejárta.
Mellettünk egy ezüstszínű Volkswagen kisbusz manőverezik, pontosan ugyanott, ahol tegnap sötétkék márkatársával találkoztunk. De nemcsak a járművek színe más: a pénteki autó utánfutóján Rig Lajost, a jobbikos jelöltet reklámozza. A sofőr azonban pártatlan szeretne maradni, úgyhogy nem nyilatkozik. Ahogy az a bácsi sem, aki barkaágak mellé egy szórólapot tett a nejlonszatyrába. „Most vagy soha”, áll a papíron, de nem derül ki, hogy ki tekinti ennyire fontosnak a vasárnapi választást.
A jobbikos város egyébként meglehetősen apolitikus. Ennek megfelelően maga a település sem hordozza annak külső jegyeit, hogy radikális vezetése lenne. Jó: rovásírásos tábla, Wass Albert-könyvtár van, de egy középületen sem lóg Árpád-sávos lobogó, a buszpályaudvar melletti építkezésen használt piros-fehér csíkos szalagkordonból sem kell politikai következtetéseket levonni, és uniós zászlókat sem égetnek minden sarkon, sőt, van középület, amire ki is tűzik.
Hogy a Deák Jenő Kórházon kint van-e, azt speciel nem néztük. Az intézet maga, pontosabban az ott végzett felújítás jóval izgalmasabb téma és látvány ennél. Egy, a panelházak közül kisétáló pocakos bácsi is sokkal szívesebben beszél arról, hogy miként épülget vele szembe a mentőállomás, mint az egymást maró pártokról. Őket elintézi annyival, hogy győzzön a jobbik, majd gyorsan hozzáteszi, hogy nem úgy értette, nem Vonáékra gondolt. Búcsúzóul még azt kiáltja oda, nem olyan kicsi ám ez az építkezés, mint mutatták. Közelebb megyünk hát hozzá.
A zajban azonban nem lehet beszélgetni, úgyhogy egészen hátrasétálunk a rendelőintézetig. Errefelé, a szelektív hulladékgyűjtő tövében cigarettázik az intézet egyik doktornője, aki a választásról nem akar beszélni, már csak azért sem, mert ő úgysem szavaz, lévén német állampolgár. De a fejlesztésnek örül, ugyanis így majd nem kell az eszméletlen betegeket Ajkára meg Veszprémbe vinni. Ekkor csatlakozik hozzá az egyik ápolónő. Fehér kórházi ruhájára egy jellegzetes kórházkék fürdőköpenyt vesz, de még így is didereg. A beruházásnak viszont örül, mert ez jó Tapolcának, az intézetnek is, amelynek légzésrehabilitációját különösen dicséri.
A portához megyünk, ahol a biztonsági őr megkér, hogy ne hozzuk kellemetlen helyzetbe, ne menjünk be, hátha még rendőrt kell majd hívnia. Én nem szavazok, nem érdekel ez az egész, mondja, mire kolléganője úgy toppan a fülkéből az asztala mögül, hogy még a fülbevalója is libegni kezd, aztán égre emelt mutatóujjal dorgálja meg a fiatalembert. „De hát kell szavazni, a jövődről van szó, a kölykeidről”, a tetovált alkarú személy- és vagyonőr azonban hajthatatlan.
„Én nem politizálok, nem drogozom, nem alkoholizálok”, szögezi le, de az azért kikívánkozik belőle, hogy szerinte kell a kórházfejlesztés, de ennél is fontosabb lenne a munkahelyteremtés. Kellenek a stadionok is, de csak ezek után, mondja az őr, aki nem mellesleg focista is. Közben egy érkező BMW terepjáróra mutat: az igazgató asszony az. Ő azonban nem akar beszélni, mint mondja, szabadságon van, épp csak beugrott. Búcsúzóul a biztonsági őr csak politizál egy kicsit, szó szerint azt mondja ő is, hogy „győzzön a jobbik, de nem úgy”. Közben persze folyamatosan jönnek-mennek a betegek, többségük keze foglalt, személyi igazolványaikat teszik el, úgyhogy sokan a szájukban hozzák a zárójelentést.
Megkerüljük a Deák Jenő tömbjét, így jutunk el a gyakorlatilag teljesen kampánymentes övezetnek számító, falusias egykori Engels, mai Szálloda utcába, ahol mindössze egy összegyűrt Pad-szórólappal találkozunk. Itt még hallatszik a kormányzó 400 ezres kampánya, Tapolca másik végében viszont már nem. Itt egy újságkihordó sráccal beszélgetünk el, aki elmondja: a város „jobbikosságát” szerinte Dobó Zoltán személyiségének köszönheti, aki közvetlen, mindig elérhető, szemben elődjével a folyamatosan eltűnő, fideszes Császár Lászlóval . „Meg a romákat sem bántja”, teszi hozzá.
A város határában két bolhapiac is van, mindkettőt meglátogatjuk. Az egyiken komoly politizálás folyik: egy terepszínbe bújt óriás öblös hangon arról beszél, hogy nem azért vannak a pártok, hogy acsarkodjanak. A másik helyen egy számítógéptől kezdve cicás képen át gurulós bőröndig bezárólag mindenfélét áruló cigány családdal próbálunk a választásról beszélgetni. A hosszú hajú férj már a választás szó hallatán menekülni kezd, felesége pedig a fejével int fiainak, hogy „nyilatkozzanak már a tévének”. A Bulls-sapkás idősebb testvér semmit nem akar mondani, mert „nekik ettől úgysem lesz jobb”, a fiatalabb pedig ugyan közli, hogy ő lesz itt a parlamenti képviselő, de ennél többet ő sem akar szólni, elfordul rágyújtani inkább.
Ahhoz azonban, hogy Rig Lajost és a Jobbiknak kampányoló vezérkar egy részét beszélni halljuk, a radikális főhadiszállás Tapolcáról a polgári ékszerdoboz Sümegre kell buszoznunk. A pályaudvaron a diákok fehér jobbikos és zöld LMP-s lufikkal kardoznak. Körülöttük a kormányzó egyik lekötelezettje biceg körbe-körbe és megpróbálja meggyőzni a Magyar Apostoli Királyság igazáról a Red Bull-ozó fiatalokat. A sümegi pályaudvaron aztán folytatódott ugyanez – LMP-s zöld lufik nélkül. Egy sarkot kellett csak menni, hogy lássuk, maga Novák Előd osztogatta a léggömböket. Az LMP csak később tűnt fel, ők Schiffer Andrást dobták be.
A Jobbik fórumának helyszínére, egy általános iskola tornatermébe érve kiderül, hogy a radikálisok nem csak politikai celebekkel készültek. Rig Lajos egészségügyi dolgozó profiljából adódik, hogy ismerősei és barátai minden gyűlés előtt szűrést tartsanak. Itt és most érszűkület-, testzsír- és látásvizsgálat, vérnyomásmérés és konzultáció volt. Jönnek is a páciensek szép számmal, mielőtt leülnének, kapnak még egy Rig Lajos-matricás almát is. A jelölt azonban nincs jelen, mert az ATV-ben vesz részt a hármas vitán, úgyhogy csak Novák Előd és Vona Gábor beszél az összegyűlt, mintegy 70 sümegi jobbikosnak.
Nem tudni, hogy a szakpolitikai váltás, a ZDF kamerája vagy a cukikampány miatt, de mindkét politikus nagyon higgadt beszédet mond. Se rikárdózás, se salamonozás. Mindketten leadták a konzervműsorukat az elmúlt 25 év kudarcáról, a politikusbűnözésről, a valódi elszámoltatásról, újdonság és helyi szín csak annyi volt a beszédükben, hogy Novák Elődtől megtudtuk például, hogy Rig Lajos olyannyira nem lesz majd mameluk, hogy ez bizony még a radikálisok országos elnökségének is fejtörést okozhat. Vona Gábor pedig azzal okozott meglepetést, hogy közölte: a kétharmad nem lenne jó a Jobbiknak, mert a kontrollnélküliség senkinek sem használ. De aztán sietve hozzátette: persze el tudná viselni egy darabig.
A többi között fejlesztésekről, munkahelyteremtésről, a tapolcai kórházról és a vörösiszap-katasztrófáról vitázott a Fidesz–KDNP, az MSZP–DK és a Jobbik jelöltje a vasárnapi időközi választásra az ATV Egyenes beszéd című műsorában péntek este.
Fenyvesi Zoltán (Fidesz–KDNP) szerint a választók vasárnap arról is fognak dönteni, hogy ki az a képviselő, aki a legtöbb fejlesztést tudja vinni a településekre a 2020-ig tartó európai uniós fejlesztési ciklusban. Arra a kérdésre, hogy rajta múlik-e, mennyi érkezhet ezekből a fejlesztésekből a térségbe, úgy válaszolt: azon múlik, hogy a képviselő mennyire lesz együttműködő a kormánnyal, hiszen „a döntéseket a kormány hozza meg”.
Pad Ferenc (MSZP–DK) a fejlesztési forrásokkal kapcsolatban azt mondta: az elmúlt öt év arra vonatkozó adatait megnézve, hogy mennyi fejlesztési forrás érkezett a megye egyes településeihez, látható: Balatonfüredre csaknem ötször annyi jutott lakosonként, mint Tapolcára, amikor fideszes volt az országgyűlési képviselő. Úgy vélte: nem igaz, hogy akkor érkezik több kormányzati forrás, ha kormánypárti a körzet képviselője. Hangsúlyozta: ezen a listán a szocialista vezetésű Ajka a harmadik.
Rig Lajos (Jobbik) szerint az elmúlt tizenkét évben Tapolca és Sümeg térségében nem létesült több száz munkahelyet teremtő beruházás. Kiemelte: sok olyan kisnyugdíjas ment el a lakossági fórumaira, aki 50 ezer forintból él, és a rezsiköltségek kifizetése után előfordul, hogy 170 forintja marad egy napra.
(forrás: MTI)
