Messziről látszanak a neonsárga láthatósági mellények a sümegi Ramassetter Vince utca végében. Közmunkások söprögetnek és közrendőrök posztolnak egy kőhajításnyira az ékszerdoboz kisváros centrumától: ide érkezik majd állítólag Orbán Viktor miniszterelnök. Azért állítólag, mert a településen ugyan mindenki hallott arról, hogy látogatást tesz majd a kormányfő, de biztosat senki nem tud. Egy hentesüzletben, ahol egyébként a kirakatban Fenyvesi Zoltán fideszes jelölt képe is kint van, csak tippelni tudnak: talán a művelődési házban lesz a fórum.
Az utcán is próbálunk együtt gondolkodni a járókelőkkel és persze esélylatolgatásra is megkérjük őket. Első kiszemeltünk egy nyugdíjas asszony. Ő ha tudná, hol beszél majd a miniszterelnök, akkor sem menne oda, mert csalódott a kormánypártokban. Két sarokkal feljebb egy középosztálybeli pár is tanácstalan. Minden téren: a rendezvényről sem tudnak, és a vasárnapi győztesről is óvatosan fogalmaznak. „Talán Rig Lajos, de Pad Ferenc semmiképpen” – mondja a férfi, közben látszik, hogy a felesége nagyon menne már. A férj azt azért még hozzáteszi: Padra a Mal felügyelőbizottságában töltött ideje üt most vissza.
A buszpályaudvarral szembeni kocsmához sietünk, itt egy ősz bajszú bácsi szívja sokadik cigarettáját. Viccelődve ugrasztja meg a szemöldökét, úgy mondja, hogy ez a sokadik választása már. Mögötte szemmel láthatóan hallgatózva figyel csevejünkre egy rikkancssapkás fiatalember. Fintorogva slukkol a szivarkájába, fanyalogva issza a fröccsét, amikor a bácsi kedélyesen felkiált: „hát Viktor bátyánk most megígérte nekünk a kórházat Tapolcán, meglátjuk, mi lesz”.
Mi ilyen alapon megyünk fel a várba és tippünk bejön: a magyar sajtó fele már ott van. Orbán Viktor érkezéséig még várni kell, addig Borbély József kampányelőadását kell, hogy hallgassuk. Kell, mert egy seszínű Lada Niva tetejére szerelt hangfalból nagy hangerővel harsog az Apostoli Magyar Királyság kormányzójának programja: 400 ezer forint alapjövedelem mindenkinek. A seszínű Lada Nivát amúgy maga az Apostoli Magyar Királyság kormányzója vezeti, szórólapjáról egy dolgot mindenképpen érdemes ideemelni: neki azért kell egy hely az Országgyűlésben, hogy utána az összes egymásra mutogató képviselőt eltávolítsa onnan.
Megérkezik aztán Orbán Viktor, akire munkaebéd várt, majd a sümegi turisztikai fejlesztéseket tekintette meg. A miniszterelnök lekezelt a középkori jelmezbe öltözött várnéppel, aztán a huszárruhába öltözött lovasokkal, majd szemrevételezte a sümegi vár makettjét. „Ha kapnánk egy kis segítséget, akkor elkészülnénk ezzel is.” A mondat megfogalmazója és tárgya az üvegburát körbevevő protokollemberek, TEK-esek, fotósok, operatőrök alkotta sokaság homályába vész.
A kormányfő munkaebédje alatt mi Tapolcára megyünk, Orbán Viktor itt is beszél majd, szinte mindenki tudni véli, hogy a Deák Jenő-kórházzal kapcsolatban tesz majd nagy bejelentést. (Ismert: az intézetet 2012-ben kezdték leépíteni, ami ellen többek között az a Rig Lajos is hevesen tiltakozott, aki nem mellesleg most a Jobbik helyi, esélyesnek tartott jelöltje. Fideszes politikusok a radikálisok hirtelen jött megerősödését látva válaszul bejelentették: forrásokat különítenek el az intézmény fejlesztésére.)
Mivel pont sikerül egy jobbikos stand előtt leparkolni, adja magát, hogy megkérjük a fehér dzsekis fiatal aktivistákat, meséljenek a tapolcai tapasztalataikról. Tízből hatan velünk vannak, mondja az egyik srác, helyben 58 százalékon állunk, mondja a másik, a lányok nem politizálnak. Szoros eredményt várnak, még a belengetett fideszes kórházfejlesztési ígéretek ellenére is, de egyikük sommásan azt is megjegyzi, hogy a hitelesség döntő lehet, meg hát Rig Lajos az egyetlen tapolcai illetőségű személy a három esélyes jelölt közül. Búcsúzóul még útbaigazítást kérünk a Malom-tó felé, de nem tudnak segíteni, ők nem tapolcaiak.
Szemben viszont ott áll egy sötétkék Volkswagen kisteherautó, a sofőr pedig biztos tud segíteni: két darab pozdorjalemezt hurcol ugyanis, amelyiken egy látványterv és egy dátum szerepel, 2015. június 30. Ez a tervezett átadási időpontja a felújított Deák Jenő-kórháznak. És nem mellesleg ott áll még Fenyvesi Zoltán neve is. A sofőr elmondja, hogy reggel 7-8-tól furikázik körbe úgy 15-16 óráig, és kap hideget-meleget egyaránt. Útbaigazítást természetesen tud adni, pedig ő sem helybeli.
Ahogy a különböző kormányellenes rigmusokat skandáló, csasztuskákat bejátszó és transzparenseket lóbáló tüntetők sem helyiek. Ezt attól az Aviator napszemüveges fiútól tudjuk, aki a „Mi dolgozunk, ti loptok” feliratú táblát tartotta a magasba. Elmondása szerint nem is érdekli, mi lesz itt az eredmény, őt csak az foglalkoztatja, hogy ne kelljen diktatúrában élnie. A „másik oldalon” viszont épp azért szurkol a Fidesznek egy hasonló korú, melegítős roma srác, hogy a Jobbikkal nehogy eljöjjön a diktatúra is. „Nem akarjuk, hogy visszahozzák ezeket a hitleres dolgokat” – mondja a radikális pártra célozva. A baloldallal sincs amúgy komolyabb baja, csak esélytelennek tartja őket.
A rendezvényre egyébként a kormányellenes tüntetők sorfala előtt érkeznek a kormánypártiak, a molinókra azonnal megjegyzéseket is tesznek. Egy férfi kimérten a háta mögé teszi autóstáskáját, úgy közelít a tolvajt kiáltókhoz. Felesége csitítja, „hagyd a prolikat”, mire hangos bégetéssel válaszolnak neki.
Orbán Viktor jelentős csúszással érkezik, de nem unatkozik senki: egyszer a balliberálisok sírják vissza a köztársaságot Bródy Jánossal, másszor Borbély Józsefék éltetik az Apostoli Magyar Királyságot a seszínű Lada Nivával. A fideszesek pedig csatárláncban osztogatott ásványvízzel enyhítik szomjukat és űzik el unalmukat. Jobbikos aktivisták is feltűnnek széldzsekijeikben, hogy Rig-mus című szórólapjukat osztogassák a tömegben.
Mert ugyan sokan lelépnek, mire megjön a miniszterelnök, de ez még mindig tömeg, ráadásul nagyon lelkes. Egy árva szó sem hangzik el a kórházról, vagy az arra félretett milliárdoktól, a tömeg mégis lelkesen megtapsolja a tó túlpartján tüntetőknek beszóló és őket túlkiabáló Orbán Viktort. Aki itt, a Malom-tónál legalábbis nem ígért kórházat, becsületbeli ügyről beszélt.
