„Viktor bátyánk” nem ígérgetett, csak a kormányzó

A kampányoló miniszterelnökkel Sümegre látogattunk, később követtük a jobbikos fellegvárba, Tapolcára is. Riport.

Megérkezik aztán Orbán Viktor, akire munkaebéd várt, majd a sümegi turisztikai fejlesztéseket tekintette meg. A miniszterelnök lekezelt a középkori jelmezbe öltözött várnéppel, aztán a huszárruhába öltözött lovasokkal, majd szemrevételezte a sümegi vár makettjét. „Ha kapnánk egy kis segítséget, akkor elkészülnénk ezzel is.” A mondat megfogalmazója és tárgya az üvegburát körbevevő protokollemberek, TEK-esek, fotósok, operatőrök alkotta sokaság homályába vész.

A kormányfő munkaebédje alatt mi Tapolcára megyünk, Orbán Viktor itt is beszél majd, szinte mindenki tudni véli, hogy a Deák Jenő-kórházzal kapcsolatban tesz majd nagy bejelentést. (Ismert: az intézetet 2012-ben kezdték leépíteni, ami ellen többek között az a Rig Lajos is hevesen tiltakozott, aki nem mellesleg most a Jobbik helyi, esélyesnek tartott jelöltje. Fideszes politikusok a radikálisok hirtelen jött megerősödését látva válaszul bejelentették: forrásokat különítenek el az intézmény fejlesztésére.)

Mivel pont sikerül egy jobbikos stand előtt leparkolni, adja magát, hogy megkérjük a fehér dzsekis fiatal aktivistákat, meséljenek a tapolcai tapasztalataikról. Tízből hatan velünk vannak, mondja az egyik srác, helyben 58 százalékon állunk, mondja a másik, a lányok nem politizálnak. Szoros eredményt várnak, még a belengetett fideszes kórházfejlesztési ígéretek ellenére is, de egyikük sommásan azt is megjegyzi, hogy a hitelesség döntő lehet, meg hát Rig Lajos az egyetlen tapolcai illetőségű személy a három esélyes jelölt közül. Búcsúzóul még útbaigazítást kérünk a Malom-tó felé, de nem tudnak segíteni, ők nem tapolcaiak.

Szemben viszont ott áll egy sötétkék Volkswagen kisteherautó, a sofőr pedig biztos tud segíteni: két darab pozdorjalemezt hurcol ugyanis, amelyiken egy látványterv és egy dátum szerepel, 2015. június 30. Ez a tervezett átadási időpontja a felújított Deák Jenő-kórháznak. És nem mellesleg ott áll még Fenyvesi Zoltán neve is. A sofőr elmondja, hogy reggel 7-8-tól furikázik körbe úgy 15-16 óráig, és kap hideget-meleget egyaránt. Útbaigazítást természetesen tud adni, pedig ő sem helybeli.

Ahogy a különböző kormányellenes rigmusokat skandáló, csasztuskákat bejátszó és transzparenseket lóbáló tüntetők sem helyiek. Ezt attól az Aviator napszemüveges fiútól tudjuk, aki a „Mi dolgozunk, ti loptok” feliratú táblát tartotta a magasba. Elmondása szerint nem is érdekli, mi lesz itt az eredmény, őt csak az foglalkoztatja, hogy ne kelljen diktatúrában élnie. A „másik oldalon” viszont épp azért szurkol a Fidesznek egy hasonló korú, melegítős roma srác, hogy a Jobbikkal nehogy eljöjjön a diktatúra is. „Nem akarjuk, hogy visszahozzák ezeket a hitleres dolgokat” – mondja a radikális pártra célozva. A baloldallal sincs amúgy komolyabb baja, csak esélytelennek tartja őket.

A rendezvényre egyébként a kormányellenes tüntetők sorfala előtt érkeznek a kormánypártiak, a molinókra azonnal megjegyzéseket is tesznek. Egy férfi kimérten a háta mögé teszi autóstáskáját, úgy közelít a tolvajt kiáltókhoz. Felesége csitítja, „hagyd a prolikat”, mire hangos bégetéssel válaszolnak neki.

Orbán Viktor jelentős csúszással érkezik, de nem unatkozik senki: egyszer a balliberálisok sírják vissza a köztársaságot Bródy Jánossal, másszor Borbély Józsefék éltetik az Apostoli Magyar Királyságot a seszínű Lada Nivával. A fideszesek pedig csatárláncban osztogatott ásványvízzel enyhítik szomjukat és űzik el unalmukat. Jobbikos aktivisták is feltűnnek széldzsekijeikben, hogy Rig-mus című szórólapjukat osztogassák a tömegben.

Mert ugyan sokan lelépnek, mire megjön a miniszterelnök, de ez még mindig tömeg, ráadásul nagyon lelkes. Egy árva szó sem hangzik el a kórházról, vagy az arra félretett milliárdoktól, a tömeg mégis lelkesen megtapsolja a tó túlpartján tüntetőknek beszóló és őket túlkiabáló Orbán Viktort. Aki itt, a Malom-tónál legalábbis nem ígért kórházat, becsületbeli ügyről beszélt.