Antibiotikum és ajzószer: már minden gyógyszert hamisítanak

A gyógyszerhamisítás tízszer annyit hozó üzlet, mint a drogkereskedés. Az illegális piac kínálata mindenütt szélesedik. Megnéztük, mivel is kell felvennie a küzdelmet a hatóságoknak.

Hiába nem találtak még hazai patikában hamis gyógyszert, a piac nálunk is tele van ilyen termékekkel: nem kell különösebb balszerencse ahhoz, hogy valaki internetes oldalakon, közösségi portálokon, az edzőtermek üzleteiben, ügynöktől vagy utcai árusoktól ilyesmit szerezzen be. Bár pontos adat nincs, a becslések szerint ezeknek túlnyomó többsége hamis.

A forgalomban lévő hamis gyógyszerek mennyiségén nem változat az sem, ha pár év múlva nyomkövetőt raknak a legális láncban árult gyógyszerekre. Az ugyan javít valamit a helyzeten, hogy idén júliustól közös logóval jelölik és a gyógyszerhatóság oldalával kötik össze a biztonságos online patikákat – az internetes árusítóhelyeknek csak töredéke valós gyógyszertár –, de aki nem elég tudatos fogyasztó, az továbbra is könnyen bajba kerülhet. Főleg ha olyan terméket akar venni, ami amúgy vényköteles vagy eleve nem is kapható hazánkban.

„Az illegális gyógyszerpiacnak még a volumenét is nehéz felmérni. Sőt, sokan azt sem tudják, mi tartozik ebbe a csoportba: egyrészt azok a termékek, amelyek eleve hamisak, tehát valódit utánoznak, másrészt viszont azok is, amelyek eredetiben nem is léteznek. Erre a legjobb példa a kék tablettaként emlegetett, gyakran hamisított potencianövelő, amelyből árulnak rózsaszínt, szürkét, akármilyen színűt" – hozza föl példaként az egyik leggyakoribb gyanús gyógyszert Ilku Lívia, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület gyógyszerhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője.

Az ilyen jellegű termékekkel kapcsolatos büntetőügyek azért is haladnak lassan, mert a bíróságok nehéz helyzetben vannak: ahhoz, hogy egyáltalán ítéletet tudjanak hozni, meg kell határozniuk a hamisítással okozott kár értékét. Ez nehéz, hiszen azt ugyan meg lehet mondani, mennyibe kerül egy szem létező tabletta, illetve mi az a kereskedelmi hátrány, ami az eredeti forgalmazót éri amiatt, hogy nem az ő termékét adják el. Viszont azoknak a hamisítványoknak az értékét nehéz megbecsülni, amelyek nem valós készítményt utánoznak. Márpedig a „rózsaszín-kék tabletta" ilyen.

Ilku Lívia olyan esetet is említ, amikor a gyógyszerre érkező panasz miatt derült ki a hamisítás: egy somatropintartalmú készítmény gyártójánál jelentettek gyógyszerre vonatkozó mellékhatást, ám kiderült, hogy az adott készítmény hazánkban eleve nem is kapható. Ekkor vizsgálták meg, és kiderült, hogy nem illegálisan behozott szerről van szó, hanem eleve hamisítványról.

Az európai piacra kerülő hamis gyógyszereket egészen különböző módszerekkel gyártják: van olyan ázsiai ország, ahol mindez nagyipari szinten megy, nem kis üzemekben, hanem nagy gyárakban állítják elő a készítményeket. Viszont minőségbiztosítás nélkül, így semmilyen garancia nincs arra, hogy a minőségük megfelelő. A gyógyszerekben a legdrágább tétel a tiszta hatóanyag, ez az, ami rendszerint hibádzik a hamis termékekben. Mert még ha azokat kémiai úton elő is állíthatják, azzal már nem törődnek, hogy a melléktermékektől megtisztítsák a végterméket. Emiatt előfordul, hogy ugyan benne van a gyógyszerben a hatóanyag és az hat is, viszont a kémiai szintézisnél képződő egyéb anyagok káros mellékhatásokat okoznak. A másik véglet, amikor házi körülmények között gyártanak gyógyszert, szinte szó szerint „kutyulnak valamit”. Ezekkel a termékekkel végképp nagy bajok lehetnek. Maga a kapszulázás nem bonyolult művelet, így a rossz minőségű hamis gyógyszerereket nem feltétlen lehet küllemük alapján felismerni.

„A gyártók általában tehetetlenek a hamisítókkal szemben, az ellenük való fellépés a hatóságok dolga. Viszont a gyógyszercégeknek sem kell tétlenül ülniük és várni, hogy más megoldja helyettük a gyógyszerhamisítás ügyét. Ennek oka, hogy a szerzői jogi törvény értelmében nekik is lehetőségük van arra, hogy felszólítsák a hamis termékeiket kínáló honlapokat és tartalomszolgáltatókat arra, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal" – mondja Ilku Lívia. Munkacsoportja az egyik gyógyszercégtől kapott felhatalmazást is arra, hogy a nevében ilyen felszólításokat küldjön ki: ezt 89 esetben tették meg, az oldalak kétharmada pedig eltűnt. Persze nyilván vannak áthelyezések, de azért nem sziszifuszi küzdelemről van szó. Ilyen jogosítványa a hatóságoknak is van, ők is rendre letiltatják a hamis gyógyszereket kínáló oldalakat az esetek nagy részében eljáró Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) mellett.

Persze jobb lenne, ha ezeket nemcsak letiltani lehetne és a nevüket közölni, hanem ki lehetne helyezni rájuk egy olyan közleményt, ami azt hirdeti, hogy a lapot azért állították le, mert hamis gyógyszereket árult. Ezt a hazai jogalkotó egyelőre nem engedi, pedig több uniós országban is bevett gyakorlat. A módszer rendkívül hatékony, hiszen aki az oldalakról korábban már vásárolt, az újra felkeresve azokat, direkt módon szembesülhet azzal, hogy becsapták, hogy veszélynek tette ki magát. Így nagy eséllyel jobban odafigyel jövőbeni vásárlásaira.

Hazánkban a gyógyszerhamisítás csak a Büntető törvénykönyv 2013 júliusában történt módosítsa óta számít külön büntetőjogi tényállásnak. Ez a cselekmény „egészségügyi termék hamisítás" néven került be a kötetbe, azóta az ilyen ügyeket kiemelt figyelem övezi: már 2013 második felében mintegy 50 eljárás indult, tavaly 130-140 ügy volt, az idei első félévben pedig valamelyest csökkent az esetszám. Mint Csákó Ibolya rendőr alezredestől, az ORFK Bűnügyi Főosztály Bűnügyi Osztályának tanácsosától megtudtuk, a jogszabályváltozás érdekében a rendőrségnek komolyan lobbiznia kellett.

„Gyakorlatilag 2011 óta dolgoztunk azon, hogy a törvény szigorodjon, hogy belekerüljön ez a tényállás. Korábban az ilyen esetekkel nem tudtunk mit kezdeni, a gyógyszerhamisítást muszáj volt különböző bűncselekmény-kategóriákba beszuszakolnunk. Vagy kábítószerügyként, vagy rossz minőségű termék forgalomba kerüléseként tudtuk kezelni az ilyen bűntetteket" – mondja az alezredes. Hozzáteszi, hogy korábban emiatt nem is volt sok ilyen ügyük. Amióta viszont külön tényállásról van szó, a nyomozás sokkal könnyebb: a jogi helyzet tiszta, az elkövetési magatartás megfelelően körülhatárolt. Az eljárás azért is könnyebb, mert eleve bűncselekményről van szó. Amíg ez nem így volt, addig gyakorlatilag nem tudtak nyomozást sem indítani, nem tudtak házkutatást tartani, termékeket lefoglalni.

Változó, hogy a gyógyszer-hamisítási ügyek mennyi idő alatt zárulnak le: az egyszerűbbek közt, vagy azoknál, amelyek már 2013-ban elindultak, vannak olyanok, amelyek már vádemelési szakban, a bíróság előtt vannak. Olyan ügyről még az alezredes sem tud, amely már bírósági ítélettel zárult volna, de nem kizárt, hogy már volt ilyen is.

Épp ideje volt, hogy bekerült a gyógyszerhamisítás a büntetőjogi kódexbe, lévén a magyar hatóságok mind az Europoltól, mind az Interpoltól folyamatosan kapják a jelzéseket arról, hogy a kezdetben kábítószerrel foglalkozó bűnszervezetek kezdenek kacsintgatni a gyógyszerhamisítás felé. Sőt, lassan átállnak rá és kizárólag azzal foglalkoznak. Ez a tevékenység sokkal jövedelmezőbb: azt mondják, tízszer jobb biznisz, mint a kábítószer. Ez azért lehetséges, mert a kábítószer egy szigorúan ellenőrzött anyag, minden rendőr azt keresi. A hazai hatóságok is mindig azt kutatják, amikor „véletlenül" hamis gyógyszert találnak.

A gyógyszerhamisításnak a büntetési tétele is mindenhol sokkal kisebb, mint a kábítószerrel kapcsolatos tevékenységeké, ráadásul sokkal kisebb a lebukás esélye. Sőt, ez a tett még nem is minden országban bűncselekmény, ami miatt sok helyen még a tettenérés sem probléma. Magyarán a gyógyszerek hamisításával sokkal kisebb befektetéssel lehet komoly profitot elérni, mint a kábítószerével. Tehát a váltás oka tisztán gazdasági.

A tevékenység szervezettségét illusztrálandó Csákó Ibolya egy tavalyi ügyet is megoszt velünk. „Egy nemzetközi jogsegély keretében tartottunk házkutatást és tartóztattunk le elkövetőket. Magát az eljárást az osztrák rendőrség indította, az ügybe 12 európai országot vontak be. A bűnszervezet a gyógyszer-hamisítási és értékesítési tevékenységeket több országban végezte, de elosztva. Például Magyarországon történt a pénzmosás, Ausztriában a csomagok feladása, míg a készítményeket Spanyolországban szerezték be. Nagyon figyeltek arra, hogy nehogy egy ország hatósága felfigyelhessen a tevékenységre" – mondja az alezredes. Hozzáteszi, hogy magát az ügyet csak azt követően lehetett összekapcsolni, hogy az országok hatóságai több éven keresztül együttműködtek, közösen nyomoztak. Az elfogás és a gyanúsítás csak hosszú idő után történhetett meg, ami jól mutatja, mennyire szervezett ez a piac.

Persze a nagyobb esetek nem mind ennyire komplexek: a vámosoknak 2012-ben itthon is volt egy hatalmas „viagrás ügye". Ennél több mint 70 országba postáztak Magyarországról hamis gyógyszert. Az ügy jelenleg bírósági szakban van, gyanúsítottja szlovák állampolgár. Ez esetben tehát nem volt szó bűnszervezetről, egyszerűen az történt, hogy egyetlen személy rájött, hogy könnyen tud hamis terméket rendelni és forgalmazni.

Tavaly októberben a fővárosban egészen meglepő fogása is volt a hatóságoknak: egy Nagytétényi úti pincében gyógyszerkészítésre alkalmas berendezéseket és eszközöket, mellettük több ezer Rivotril (ez egy szorongás, pánikbetegség és epilepszia kezelésére használt gyógyszer) feliratú üveget foglaltak le. A bennük lévő készítményekről megállapították, hogy hamisítványok. Az eset példaértékű, Magyarországon ezt megelőzően még sohasem fordult elő, hogy gyártóhelyet fedezzenek fel.

„Mi magunk is meglepődtünk: kábítószert kerestünk, Rivotril lett belőle" – fogalmaz az alezredes. Mint mondja, a hamisítások helyszíne jellemzően Kína, India és a Közel-Kelet. Európában ilyesmire nem nagyon van példa, bár a közelmúltban már Romániában, Ukrajnában és az orosz területeken is találtak illegális laborokat. Máshol viszont nem.

tavaly hazánkban talált hamis Rivotrillal kapcsolatban Csákó Ibolya elmondja, hogy érdekes módon Svédországban és Norvégiában „nagy a kereslet" ennek magyar kiszerelésére. A gyógyszer „népszerűségéről" a hazai hatóságok csak a svéd kollégák visszajelzései alapján szereztek tudomást, oka pedig érthetetlen, hiszen a gyógyszer több országban is elérhető, a benne lévő a hatóanyag pedig helyszíntől függetlenül ugyanaz. Vélhetően ez volt az oka a magyarországi hamisításnak is: a termékeket nem hazai piacra szánhatták, hanem „exportálni" szerették volna. Mint megtudtuk, meglepően jó hamisítványról volt szó.

Magyarországon jellemzően hamis és illegális anabolikus készítményeket, tehát doppingszereket foglalnak le a hatóságok, több tízezres tételben. A NAV és a rendőrség egyre gyakrabban tart közös ellenőrzéseket, ellátogatnak testépítő szalonokba is. Ilyesmit edzőtermek üzleteiben is találnak, de közúti ellenőrzéseken és a határon is gyakran botlanak hasonló termékbe a rendőrök és a vámosok. Találtak már olyan furgont is, ami ezek ampulláival volt tele. A lefoglalt készítmények nem csak hamisak, van köztük illegális is, olyan, ami Magyarországon nincs forgalomban.

A hazai listavezetők a testépítőszerek mellett a potencianövelők és a fogyasztószerek, de Nyugat-Európában már mindenből kapható hamis, az antibiotikumtól a fájdalomcsillapítón át a kemoterápiás szerig.

Az utóbbiak itthon nem jellemzőek, bár érdekes fogása már az ORFK-nak is volt: egy olyan hamis rákellenes szert csíptek el, aminek eredetije még nem is volt forgalomban Magyarországon. Hogy hamisítvány ilyesmiből is van, csak itthon meglepő: Olaszországban például kifejezetten sok kemoterápiás szert árulnak az illegális piacon. Előfordul, hogy ezek nem is hamisak, hanem kórházakból lopják el őket: Itáliában több millió eurós nagyságrendben tűnnek el ilyen készítmények, hogy aztán más országokban visszakerüljenek akár a legális forgalomba is. Mert sajnos erre is van példa. Emellett az eleve hamis kemoterápiás szerek nagy keresletét az okozza, hogy az ilyen készítmények rendkívül drágák, a társadalombiztosítás pedig nem mindenhol fizeti őket. Ilyen esetben a betegek a feketepiacról is vásárolhatnak hamis terméket az alacsonyabb ár miatt.

Azt, hogy a magyar piacon kapható gyógyszerek közt mennyi a hamis, megbecsülni sem lehet: az európai adatból egyedül az derül ki, hogy a forgalomban lévő készítményeknek nagyjából 10 százaléka problémás. Ez nagyon magas arány még ahhoz képest is, hogy a fejlődő országokban a gyógyszerek 25-30 százaléka hamis. Az európai 10 százalék ráadásul csak a fizikailag is létező árusítóhelyekre vonatkozik, az interneten kínált készítményeknél az az arány jóval magasabb: az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint mintegy 50 százalékos. Persze ez esetben nem a legálisan működő online patikákról van szó, hanem a magukat annak álcázó csalókról. Ha nem az eladott mennyiséget vizsgáljuk, hanem az internetes elárusítóhelyek számát nézzük, akkor az adat még lehangolóbb: egy amerikai vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a gyógyszert áruló weboldalaknak csak 0,6 százaléka valódi patika.

Nem csak a hamis gyógyszerekkel akad gond, az étrend-kiegészítőkkel is komoly problémák vannak. Ezeket a hatóságok szúrópróbaszerűen ellenőrzik, ha pedig gyógyszer-hatóanyagot találnak bennük, azonnal kivonatják őket a forgalomból, lévén azok innentől kezdve gyógyszernek minősülnek. Függetlenül attól, hogy nem törzskönyvezték, nem gyógyszerként forgalmazták őket. Ilyesmi gyakran előfordul, még évekkel ezelőtt a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézete volt az első, amelyik ilyen készítményeket kezdett el bevizsgálni, majd jelezte a problémát a hatóságoknak. Viszont akkoriban a rendőrség nem tehetett mást, mint széttárta a kezét: akkor ez a cselekmény még nem minősült bűntettnek. Ma már ez is gyógyszerhamisítás, ilyen esetekben pedig büntetőeljárás indul.

„Korábban volt olyan étrend-kiegészítős ügyünk, amelynél egy fogyasztószerben mutattunk ki szibutramint. Ez gyógyszerhatóanyag, az amfetaminokkal rokon, az elhízás kezelésére használják – mondja Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának adjunktusa. Utóbbi történet azért érdekes, mert ezt a hatóanyagot egy olyan hamisított étrend-kiegészítőben találták, amely leírása szerint a Hoodia kivonatát tartalmazta. Ezt a növényt nemzetközi egyezmények védik, a belőle készült termékeket csak külön engedéllyel lehet forgalmazni. Azaz a fő vádpont először nem is hamisított termék forgalmazása volt, hanem hogy az árusítónak nem volt engedélye a védett növényből készült szer forgalmazására. A dologban a csavar az volt, hogy mint kiderült, a termék a Hoodia kivonatát nem is tartalmazta, az csak a dobozán szerepelt. Volt viszont benne szintetikus gyógyszerhatóanyag.

A szakgyógyszerész grépfrútmag-kivonatokat is elemzett, tapasztalatai ez esetben is lehangolók. „Ezeket azért kezdtük vizsgálni, mert maga a grépfrútmag nem rendelkezik azzal a hatással, ami miatt kivonatát használják: nem igaz, hogy a megfázás elmúlik tőle, ahogyan az sem, hogy az immunrendszert stimulálja. Mégis sokan alkalmazzák, méghozzá sikerrel. Ebből kiindulva az volt az alapfeltételezésünk, hogy a termékekben lehet valamilyen egyéb hatóanyag – mondja Csupor Dezső. Igazuk is lett: míg a grépfrútmag komponenseit csak kevés termékben tudták kimutatni, addig szintetikus fertőtlenítőszert többen is azonosítottak, méghozzá elég nagy koncentrációban. Ezt a gyártók azért tették a termékbe, hogy azoknak ezáltal legyen hatásuk a baktériumokra. Ilyen szereket már többször is vizsgáltak, mindig ugyanazzal az eredménnyel.

Csupor Dezső szerint a problémás étrend-kiegészítőkkel a legnagyobb gond az, hogy gyártóik, forgalmazóik rendre jogutód nélkül megszűnő cégek, érdemben nem lehet velük szemben eljárni. Emiatt mára le is állították azokat a vizsgálatokat, amelyet 2009 óta folytattak. Ahogy a gyógyszerész fogalmaz, ezek költsége túl magas volt ahhoz, hogy hobbiként végezzék. A hatóságok komolyabb lépéseket nem tettek, az egyetemnek mindössze azt sikerült elérnie, hogy az emberek legalább tudjanak arról, hogy növényinek mondott termékben szintetikus hatóanyagok lehetnek. Szűnni látszó szakadék

Jelenleg étrend-kiegészítőt bárki piacra dobhat: ahhoz, hogy ezek forgalomba kerüljenek, csak az összetételüket kell bejelenteniük a gyártóknak, más teendőjük, nincs. Igazolniuk, bizonyítaniuk nem kell, hogy a kapszulákban, folyadékokban valóban az van, amit rájuk írtak. Viszont 15 ezer ilyen termék van hazánkban forgalomban, a hatósági ellenőrzés pedig minimális: jellemzően csak azt nézik, hogy a feliratozás szabályos-e, azt már nem, hogy egyezik-e az összetétellel.

A szakmabeliek szeretnék, ha az ilyen készítményeket gyakrabban vizsgálnák, amire van is remény, lévén felügyelő szervük már nem a korábbi Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI), hanem idén március óta az akkor létrehozott Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI). Ez azért fontos változás, mert korábban az alapvetően élelmiszerekkel foglalkozó OÉTI és az OGYÉI elődjeként a gyógyszereket kezelő Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) egymásnak passzolgatta az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos problémákat. Ez valahol jogos is volt, mert sok esetben nagyon nehéz eldönteni, mi tartozik a gyógyszer kategóriába és mi az étrend-kiegészítők közé. Most, hogy a két terület egy kézbe került és egy hatóság alá tartozik, várhatóan megszűnt az a szakadék, amibe korábban a gyanús étrend-kiegészítők becsúsztak.