Tavaly november elseje és december közepe között tanácsadás keretében végezhetett ellenőrzést a Sorsok Házával kapcsolatban a Lázár János miniszter által felügyelt Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) – derül ki a Magyar Nemzet birtokába került dokumentumból. Az ellenőrzés az állami beruházás tárgyában hozott kormányhatározatok végrehajtására irányult.
Bár a dokumentum több ponton is meglehetősen kritikus megállapításokat tesz többek közt arra vonatkozóan, ahogyan a cégeket kiválasztották, amelyek részt vehetnek a hétmilliárd forintos kerettel rendelkező állami beruházásban, arról nincs tudomásunk, hogy lett volna bármilyen következménye a vizsgálatnak. A Kehi lapunkkal azt közölte, a Sorsok Háza beruházással kapcsolatban kormányzati ellenőrzést nem folytattak, és jelenleg sem folytatnak. Ugyanakkor hiába kérdeztünk rá, hogy tanácsadás keretében, részfeladatként ellenőrizték-e a projekttel kapcsolatos kormányhatározatok végrehajtását, erre többszöri megkeresésünk ellenére sem reagáltak.
Több forrásunk viszont megerősítette, tudtak arról, hogy a Kehi valamilyen formában vizsgálódik. Az idén januárban kelt 17 oldalas irat ismerteti többek között azt, hogy a projekt mellé kirendelt kormánybiztos jelölte ki azokat a cégeket, amelyek pályázhattak a fővállalkozás elvégzésére, a műszaki ellenőrzésre, illetve a koncepció megtervezésére. Továbbá a dokumentum részletezi, miképp zajlottak a meghívásos közbeszerzési pályáztatások. Figyelemre méltó, hogy „javaslatok” címszó alatt például az olvasható, hogy „a beruházással kapcsolatban lefolytatott összes közbeszerzés során minden nyertes szereplőről (a fővállalkozó kivételével) kétség nélkül megállapítható, hogy még a pályáztatás előtt érdemi tevékenységet végzett a beruházással kapcsolatban, és e tevékenységeknek köszönhetően vagy egyszerűen előre tervezetten megnyerhette a kapcsolódó közbeszerzést”.
Vagyis nem kizárt, hogy még a közbeszerzési eljárás előtt eldöntötték, kik végezhetik a munkálatokat. Hasonlóképpen gyanút ébreszt az a mondat is, amely arról tanúskodik, hogy a fővállalkozó összejátszott más pályázókkal. A dokumentum úgy fogalmaz: „a fővállalkozó a közbeszerzés folyamán, az ajánlat adása során bizonyítható módon összejátszott a versenyben részt vevő további két két ajánlattevővel, így a végleges és győztes ajánlat nem tekinthető versenyárnak”.
A visszásságok miatt a jelentés készítője a beruházás költségeinek felülvizsgálatát tartja indokoltnak, s a kormánybiztos eljárásával kapcsolatban hamis előterjesztésről, illetve színlelt szerződésről is beszél, amely miatt „jogi felelősség megállapítását” javasolja. A dokumentumból az is kiderül, hogy a tervezők kivételével a Sorsok Háza projekt minden felsorolt szereplője a kivitelezőig bezárólag megegyezik a ferencvárosi stadionépítkezésben részt vevőkkel, továbbá átfedés van a Közszolgálati Egyetem kivitelezési munkáit elvégző cégekkel is. Rámutat arra is, hogy az utóbbi projektek kormánybiztosa szintén az a Fürjes Balázs, akit a Sorsok Háza felügyeletével is megbíztak. Ismeretes, a kormány 2013-ban határozta el, hogy a volt Józsefvárosi pályaudvar területén létrehozza a holokauszt gyermekáldozatainak emlékhelyét. Habár az eredeti elképzelések szerint 2014 áprilisában nyitotta volna meg kapuit az intézmény a nagyközönség előtt, a mai napig nem lehet tudni, erre mikor kerülhet sor.
Az építkezés gyakorlatilag befejeződött, az emlékközpont tartalmának a kialakítása azonban még zajlik. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter többször is nyomatékosította, hogy csakis konszenzussal lehet a Sorsok Házát megvalósítani. Az ügyben jelentős és egyre élesebb hangvételű üzengetés folyik a Miniszterelnökséget vezető miniszter és Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója között. Schmidt ugyanis, aki a Sorsok Háza tartalmának kialakításával megbízott közalapítvány kurátora, azt állítja, eddig is konszenzusra törekedett, olyan azonban, hogy valamiben mindenki egyetértsen, nincsen.
A főigazgató a múlt héten a 168 órának adott interjújában úgy fogalmazott, Lázár János személyes válságának tartja azt, ami a Sorsok Háza körül zajlik. Arról is beszélt, hogy „a koncepciót elkészítettük, és készen álltunk rá, hogy a kiállítást kellő színvonalon megrendezzük. Ebben a szakmában az a szokás, hogy megrendelést követően szerződünk, mi elvégeztük a munkát, ők pedig kifizetik. Ez azonban nem történt meg”.
A lapunk birtokába került Kehi-dokumentum megállapításai alátámasztani látszanak Schmidt szavait. Leszögezik ugyanis, hogy a kormány az üzemeltetéssel, a fenntartással és az ezekhez kapcsolódó fejlesztésekkel, valamint a múzeumtechnológia kidolgozásával is a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítványt bízta meg. Hiányzik azonban a múzeumtechnológia egymilliárd forintra becsült beszerzése, illetve az üzemeltetés induló költsége.
