Az árajánlat: 30 ezer forintból kijön minden! Azt mondom, még így is 50 körül megvan egy tökéletes bicikli, feléből annak, amibe ma egy alsó-középkategóriás kerékpár kerül.
A kormányomat egy beültetett eszközzel 8 centivel megemelték, ami így tökéletesen a méretembe jött. A folyamathoz ki kellett cserélni az összes bovdent is bovdenházzal. Átvételkor aztán az is kiderült, a munka jóval kevesebből kijön, mint amennyit elsőre jeleztek:
(Gondolkodtam még nyeregcserén is, de egyelőre azzal várok, megfelelő, ami van rajta, nem nagyon használták ezt a kerékpárt.)
Összesen: 21 920 .-
Így tehát mintegy 45 000 forintból lett egy méretre „gyártott”, nem hivalkodó, használt biciklim, amivel remélem, még annál is több szerencsém lesz, mint a Kästlevel volt. A tempója – mivel könnyebb, de az előzőhöz hasonlóan masszív a szerkezet – már most szembetűnően gyorsabb.
Persze felmerülhet hiányérzet valakiben, ugyanis a világítótestekről és a lakatról még nem értekeztem. Lámpák, illetve első-hátsó fényvisszaverő volt a kerékpáron, ami szintén emelte a bizalmamat a hirdetett bicaj iránt. Ami pedig a lakatot illeti, a Magyar Kerékpárosklub ajánlásaival összhangban – „legyen relatíve olcsó bringád relatíve drága lakattal” – erre rátromfoltam azzal, hogy kölcsönkértem egy használaton kívüli szuper lakatot egy ismerőstől. Egy ilyen amúgy 7000 forint vagy még drágább, hogy ezt is rögzítsük. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Valóban született a KüllőnÉlő posztjai között egy a hazai kerékpárgyártás állapotát felmérő összeállítás, de úgy éreztem, a honfiúi lét megnyilvánul a szerviz mint kisvállalkozás „megetetésével” is. Az itthon összeszerelt kerékpárok egyébként is szinte teljes egészében tajvani és más távol-keleti alkatrészekből tevődnek össze, tehát a haszon számottevő része is ott marad
