– Internetes bejegyzésében győzelemként értékelte az Alkotmánybíróság döntését, amellyel alaptörvény-ellenesnek ítélte a nemzeti parkok földvagyon-kezelési jogának elvételét. Kinek a győzelme ez?
– A közjóé. Bebizonyosodott, hogy az Országgyűlés által 2011-ben megalkotott alaptörvény valóban közösségi értékeket hordoz. Saját politikai közösségünktől pedig elvárható, hogy az általa megalkotott alaptörvényhez igazítsa mindenkori jogalkotási munkáját. A döntés azt mutatja, hogy működnek a politikai intézményrendszerbe épített közösségi kapuőr szerepek. Továbbá azt is, hogy a keresztény, konzervatív, polgári értékrendet vallók körében nem szundított el a józan ítélőképesség. Megmaradt az önkorrekcióra való képesség és készség.
– Ha így vesszük, nem az egész közösség, csupán két ember maradt józan és önkorrekcióra képes: a törvényre nemmel szavazó Bencsik János és a jogszabályt normakontrollra küldő államfő.
– Miért, Áder János vagy akár én nem tartozunk bele a polgári értékrendet vallók közösségébe? Ez a közösség nem szűkíthető le egy parlamenti képviselőcsoportra, hanem mindenki beletartozik, aki ezt az értékrendet vallja. Az önkorrekció csak a „győzelem” egyik vetülete. A másik az Alkotmánybíróság döntésének szakmai indoklása, amely az alaptörvényből vezethető le. E szerint természeti védettség alatt lévő terület védettségi szintjét nem minősítheti vissza az Országgyűlés, mert az a köz javát sértheti kevesek magánérdekeivel szemben. Tehát kettős győzelem született.
– A most megsemmisített jogszabály mennyiben veszélyeztette volna a nemzeti parkokat?
– Az alapkoncepcióval, miszerint az állami földek vagyonkezelésére egységes eljárásrend alakuljon ki, egyetértek. Ez egy gyakorlatias, helyénvaló megközelítés. Azonban a törvény lehetővé tette volna, hogy az állam a tulajdonában lévő természetvédelmi területeket ne a nemzeti parkok, hanem a földalapkezelő bevonásával hasznosítsa. Utóbbinak viszont nincsenek természetvédelmi szakemberei. Míg a nemzeti parkok elsődleges feladata a természeti környezet megóvása, és csak másodlagos a gazdasági haszonszerzés, addig a földalapkezelőnél ez pont fordítva van. Ma már a városi gyerekek csak nemzeti parkokban találkozhatnak az érintetlen természettel, ott szembesülhetnek a teremtés törvényszerűségeivel. A parkok a helyi munkaerő és a helyi termékek egy részét is magukhoz vonzzák. Ez került volna veszélybe.