Koronás kemencében készül Kispesten a pityókás tokány

Meglátogattuk a Székelyország Tündérkertje kalandparkot, itt nemrég a Viszkis korongozott.

Azokra a tündérkertes kitűzőkre céloz, amelyeket a május 29-ei ünnepségre gyártatott le. „Mindenki bejár ide, és nem tudok mindig itt lenni, mindenre odafigyelni.” Bacsót szemlátomást ennél is jobban zavarja az a mercis, aki szerint a kalandparknak Romániában lenne a helye, illetve azok a betérők, akik szerint nem kéne Kispestre „krematórium”: az itt található négy kopjafára céloznak ezzel. Pedig Bacsó kerekre nyílt szemmel mondja, hogy micsoda dzsumbuj lenne itt, még nagyobb és sűrűbb gaz, ha nem valósul meg a különböző székely összefogások és adományok, no meg a vendéglős hasznának a beforgatásával a tündérpark. Az ingatlant egyébként határozatlan időre kapta meg Bacsó András egyesülete az önkormányzattól.

Adja magát a kérdés, úgyhogy fel is tesszük: ki a célközönsége a kalandparknak, a kispesti járókelők vagy a szervezetten ideutaztatott diákok? Bacsó mindkét felvetésre rámondja az igent, hozzátéve, hogy az a célja, hogy „mindenáron” megismertesse a székely nevezetességeket, ezért már most leszögezi, hogy ha például belépőt szed majd a jövőben, a környékbeli gyerekek ingyen jönnek majd. Ez persze egy újabb felvetést kíván: mi lesz, ha a rajcsúrozó gyerekek esetleg véletlenül megrongálják a gránitból készült Trianon-emlékművet vagy a fából készült medveszobrot? Bacsó a gyerekek miatt nem aggódik, a rongálóktól tart inkább. Ezért is gondolkodik azon, hogy egy igazi székelyes padot rakasson a kalandpark elé. Persze a látványosság ellen szól az is, hogy pont egy térfigyelő kamera alatt van és hát az az igazság, hogy pont a plázára nézne a pad.

Legkedvesebb számára csíksomlyói hármashalom mintájára létrejött oltár, amelyben már ott áll egy Babba Mária-szentély, s a tervek szerint lesz még egy Szent László- és egy Szent István-szobor is. „Azt akarom, hogy aki belép ide, az a csíksomlyói búcsúban érezze magát” – mondja Bacsó András. A szentély tetején egy kettőskereszt áll, rajta egy bronzból készült, Monarchia-korabeli címer. A vendéglős lelkesen mutatja a kerti kemencét is, amelynek a tetején épp úgy ferdül a kereszt, ahogy a Szent Koronán. Itt készül majd a pityókás tokány különféle módokon, mert a tulajdonos elárulja, hogy azt bizony máshogy készítik a különböző településeken. A koronás kemence mögött pedig teknőbe ültetve nő a csombor és a lestyán.

A házigazda büszke az Ábel a rengetegben című Tamási-regényt idéző kalyibára is, amelynek előterében ott áll a regényhős fából faragott szobra, de a válláról még hiányzik a kakas. Bent, Ábel szobájában, a házi áldás és Tamási Áron híres mondása, valamint két Nyírő-kötet áll. Ennek kapcsán Bacsó a fogát szívva mondja el, hogy kicsit sajnálja, de egy helyi rendelet miatt Nyírőt és Wass Albertet nem helyezhette el a kalandparkban. Ennek megfelelően egyik író sem szerepelhet azon az emlékfalon, ahol a vendéglős összeállíthatta a maga tizenkét székely apostolát. Bekerült viszont Puskás Tivadar, aki nagyon távoli rokona Bacsónak, és Kós Károly, aki ugyan nem volt székely, nagyon sokat tett értük.

A vendéglős szabadkozik akkor is, amikor a félkész dolgokról beszél, de láthatóan büszke rájuk: a gyerekeknek készült mászófalra, amely fölött annak az Oltárkőnek a mása készül, ahol Erőss Zsolt elkezdett hegyet mászni. Szemben áll a Hópárduc emlékére emelt kopjafa, amely alatt áll majd a hegymászó síremléke: elszáradt rózsák jelzik ennek helyét. Nincs még kész a Borvízmúzeum sem, de Parajdról hozott sótömbök már ott vannak mellette. Ha megfordulunk, akkor Dózsa György „gyorsan készült”, gigantikus fatrónját látjuk a mulccsal borított talajon, körülötte szinte világítóan fehér és piros kerámiagombák állnak. És megint csak sajnálkozik, de elmeséli, hogy tucatnyi székelyföldi almafát vissza kellett utasítania, mert nem férne el ezen a közel 950 négyzetméteren.

Már épp búcsúzunk, amikor Bacsó észreveszi, hogy kívülről fotózzák a székelykapuját. „Látja? Nagyon jó érzés ez, úgyhogy el is határoztam, hogy a szomszédos hotelek külföldi vendégeimnek is mindenáron megmutatom, hogy kik is azok a székelyek.”