A XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Stiftung által szervezett nemzetközi konferencián, a Pesti Vigadóban a bevándorlásról szólva a miniszterelnök azt is mondta: azért kell a népvándorlás és a bevándorlás kérdésével komolyan foglalkozni, mert „a folyamatok utóbb nem lesznek visszafordíthatóak”, egy multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világába.
Orbán Viktor beszédében kitért a halálbüntetés kérdésére is, kijelentve, hogy az nem vezethető be, Magyarországnak nincs is ilyen szándéka. A helyzet egyértelmű, igaza van az Európai Bizottság elnökének – Jean-Claude Junckernek –, „egyetlen tagállam sem vezethet be olyan szabályt, amely ellentétes az EU alapdokumentumával” – mondta.
Európa jelenlegi gazdasági helyzetét érintve a miniszterelnök arról beszélt, hogy az euró projektje elakadt, nem tört utat magának az a gondolat, hogy egy monetáris unió létrehozása kikényszeríti majd egy fiskális unió létrejöttét is. Szerinte ma mérsékelt optimizmus uralkodik az európai gazdaság jövőjét illetően, ami jó hír, „akkor is, ha semmi okunk sincs rá”.
Ezzel kapcsolatban kifejtette: Európában a gazdasági válságkezelésnek két különböző kultúrája van, az északi és a déli. Előbbi „nagyon racionálisan viselkedik”, logikus, helyzetet elemez, majd reformál, ha kell, strukturálisan – részletezte, jelezve, hogy ezzel szemben a déli válságkezelés lényege, hogy „majd az élet hozzáigazítja magát a változásokhoz”, a politikának csak az a dolga, hogy ehhez megadja a teret, ami közgazdaságilag azt jelenti, le kell értékelni a valutát.
„Ma csak azért van okunk optimizmusra az eurózónát illetően, mert valójában (...) a déli válságkezelés logikája került elő európai méretekben” – mondta a kormányfő.
Megjegyezte ugyanakkor azt is a monetáris élénkítéssel kapcsolatban: „hiába öntünk mi pénzt egy versenyképtelen gazdaságba, ha előtte nem reformáltuk meg, nem alakítottuk át”. A gazdaságpolitikát értékelő gondolatmenetét összegezve a kormányfő óva intett attól az „illúziótól”, hogy megtalálták azt az utat, amelyen az eurózónát ismét versenyképessé tudják tenni a világ más, ma előrébb járó gazdasági régióval.
Orbán Viktor a konferencián a volt német kancellár munkásságát méltatva hangsúlyozta: Helmut Kohl arra vállalkozott, hogy az utolsó tégláig lebontja az európai népeket egymástól elválasztó falakat, ő nyitotta ki Európa újraegyesítésének lehetőségét, az Európai Unió bővítési politikáját.
„Ma, amikor az EU ismét súlyos betegséggel küzd, nem is fordulhatnánk jobb orvoshoz, mint aki egyszer már meggyógyította Európát” – fogalmazott.
Hangsúlyozta, a magyarok mindig is úgy tekintettek a német egységre, mint saját függetlenségük, szabadságuk garanciájára, mert „a német egyesítés az egyetlen, visszavonhatatlan garancia arra, hogy Magyarországot nem fogják újra megszállni, hogy nem jön vissza a hidegháború”.
Schmidt Mária, a XX. Század Intézet főigazgatója a tanácskozást megnyitó beszédében azt mondta: a magyaroknak Helmut Kohl, a német egység atyja elsősorban Európa újraegyesítőjeként fontos. „Európa kancellárjaként, vagyis bizonyos fokig a sajátunkként tekintettünk rá mindig” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a volt német kancellár mindig Magyarország barátja és ügyeinek támogatója volt.
Szavai szerint Helmut Kohl és idősebb George Bush volt amerikai elnök győzelme elvette a nyugati baloldaltól a progresszív jövő ígéretét, megfosztotta őket az illúzióiktól, „ez az, amit nem tudnak megbocsátani nekik még ma, 25 év múltán sem”.
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Stiftung képviselet-vezetője köszöntőjében arról beszélt, hogy Kohl mindig is nagy barátja volt Magyarországnak, beszédeiben nagy hálával emlékeztetett arra, hogy 1989-ben a magyarok ütötték ki az első téglát a berlini falból. A Magyarországhoz fűződő kapcsolatai nagyon fontosak voltak nekik – hangsúlyozta.
Helmut Kohl meggyőződéses európai volt, német és európai történelmet is írt – mondta Frank Spengler.
