A XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Stiftung által szervezett nemzetközi konferencián, a Pesti Vigadóban a bevándorlásról szólva a miniszterelnök azt is mondta: azért kell a népvándorlás és a bevándorlás kérdésével komolyan foglalkozni, mert „a folyamatok utóbb nem lesznek visszafordíthatóak”, egy multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világába.
Orbán Viktor beszédében kitért a halálbüntetés kérdésére is, kijelentve, hogy az nem vezethető be, Magyarországnak nincs is ilyen szándéka. A helyzet egyértelmű, igaza van az Európai Bizottság elnökének – Jean-Claude Junckernek –, „egyetlen tagállam sem vezethet be olyan szabályt, amely ellentétes az EU alapdokumentumával” – mondta.
Európa jelenlegi gazdasági helyzetét érintve a miniszterelnök arról beszélt, hogy az euró projektje elakadt, nem tört utat magának az a gondolat, hogy egy monetáris unió létrehozása kikényszeríti majd egy fiskális unió létrejöttét is. Szerinte ma mérsékelt optimizmus uralkodik az európai gazdaság jövőjét illetően, ami jó hír, „akkor is, ha semmi okunk sincs rá”.
Ezzel kapcsolatban kifejtette: Európában a gazdasági válságkezelésnek két különböző kultúrája van, az északi és a déli. Előbbi „nagyon racionálisan viselkedik”, logikus, helyzetet elemez, majd reformál, ha kell, strukturálisan – részletezte, jelezve, hogy ezzel szemben a déli válságkezelés lényege, hogy „majd az élet hozzáigazítja magát a változásokhoz”, a politikának csak az a dolga, hogy ehhez megadja a teret, ami közgazdaságilag azt jelenti, le kell értékelni a valutát.
„Ma csak azért van okunk optimizmusra az eurózónát illetően, mert valójában (...) a déli válságkezelés logikája került elő európai méretekben” – mondta a kormányfő.
Megjegyezte ugyanakkor azt is a monetáris élénkítéssel kapcsolatban: „hiába öntünk mi pénzt egy versenyképtelen gazdaságba, ha előtte nem reformáltuk meg, nem alakítottuk át”. A gazdaságpolitikát értékelő gondolatmenetét összegezve a kormányfő óva intett attól az „illúziótól”, hogy megtalálták azt az utat, amelyen az eurózónát ismét versenyképessé tudják tenni a világ más, ma előrébb járó gazdasági régióval.















