– Cigi, cigi? – kérdezi egy fekete ruhát viselő, koros nő a vásárosnaményi Szabadság tér buszmegállójában a kora reggeli csúcsban. Intek, hogy nem kérek, de szemével még hosszan kísér, hátha mégis. Nincs egyedül: több élemedett asszonyság kínál még cigarettát, pörög a piac rendesen. Különösen egy leopárdmintás blézert viselő matróna aktív, de gyorsan lépdel fel-le egy sárga és egy kék blúzos asszony is. Olykor kézjelekkel kommunikálnak a rájuk figyelő, ugyancsak idős férfiakkal. Az egyik árus esernyővel takarja az ügyleteket.
Járunk egyet az itt található élelmiszerüzlet körül.
A fal mellett nők ácsorognak kosarakkal, szatyrokkal a lábuknál, cekkerük tetején az avatatlan szem csak kiflit, zöldséget, felvágottat lát. Aki azonban cigarettát vásárolna, azoknak a zacskó mélyéről előkerül a doboz, 4-500 forintért. Persze nem mindenkinek, egyikük vásárlási szándékunkra azt mondja, nincs. Bizalmatlan. Egy fiatal roma lány sajnálattal közli, nála már elfogyott – hozzá még visszatérünk később.
Akad, aki szálanként is árul, vélhetően doboz nélkül könnyebb átcsempészni a határon a dohányárut. Az üzlet és a piac közötti parkolóban sűrűn cserélődnek az autók, s nem a kínai ruhanemű kelt ekkora érdeklődést. Ugyanilyen a forgalom az élelmiszerüzlet előtt is. Begördül a városi önkormányzat furgonja – véljük, ellenőrzés érkezett, de nem. Az egyik nyugdíjas nő ott terem, és cigarettával látja el a sofőrt.
Gyors az üzlet: érkezik egy személyautó, a vevő állandó lehet, mert villámléptekkel ott terem egy eladó, benyújt két doboz cigarettát a járműbe, megkapja az érte járót, s a kocsi már hajt is tovább. Máskor autóba ül az eladó, és megy a vevővel egy kört, ahogy a felügyelők is követnek olykor parkolóba érkező járműveket, majd nem sokkal később visszatérnek. Talán ilyenkor kapják meg az árut? Vagy akkor, amikor az említett fiatal roma lány látszólag ruhákat nézeget egy felnyitott terepjáró hátuljánál egy jól öltözött hölggyel? A ruhákat gondosan elcsomagolja, s közben furcsa, rejtő mozdulatokat tesz a karjával. Mindenesetre, amikor legközelebb találkozunk, a fiatal lány rákérdez, sikerült-e már cigarettát vásárolnunk, mert már neki is van eladó...
Meglepő e merészség, mivel a hatályos jogszabályok értelmében aki adózás alól elvont vagy nem vámkezelt jövedéki terméket birtokol, értékesít, használ fel, a termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet, a jövedéki terméket pedig lefoglalja a NAV. Tehát aki csempészcigarettát vásárol, bírságolható. Nem mellesleg az adózás alól elvont jövedéki termék mennyiségének függvényében büntetőeljárás is indulhat párhuzamosan a jövedéki eljárással.
Az élelmiszerbolt előtt egy fiatal nő ezzel mit sem törődik, pénztárcájában rendezgeti a bankókat, majd észreveszi az árusa, odasiet, és egy nagy zöld zacskót gyömöszöl táskájába; az eladó megkapja az ellenértéket, több ezer forintot, és már sétál is vissza posztjára, a megállóba. Gyakran szólítja meg a járókelőket, ilyenkor már lendül is ki a keze a táskájából, s csak nemleges válasz esetén nem rántja ki gyors mozdulattal a cigarettásdobozokat. Egy másik árus még ennyire sem óvatos, jól láthatóan csencsel.
Hosszú ideig követjük az akciókat, majd beülünk egy kávéra a közeli bisztróba.
– Ismerőseimtől tudom, hogy az ukrán cigi sokkal olcsóbb, mint az itteni, de a minősége gyengébb; kollégáimmal egyébként „magyar" dohányt veszünk – mondja a pincér, amikor arról érdeklődünk, ismerős-e számára a piac előtt tapasztalt jelenség. Vélelmezi, bár magyar anyanyelvűek az idős hölgyek, könnyen lehetnek kárpátaljaiak, akik így egészítik ki vérlázítóan alacsony nyugdíjukat.
Érdeklődünk a NAV-nál, ők mit tapasztalnak.
– A vámhatóság tud arról, hogy ukrán, illetve magyar állampolgárok cigarettát árusítanak a téren – tájékoztat Kiss Nóra, a hatóság Észak-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóságának sajtóreferense. Ennek visszaszorítása érdekében hetente háromszor-négyszer is végeznek ellenőrzést, jellemzően önállóan, mivel a civil ruhás ellenőrzések sikeresebbek. Akkor hogy fordulhat elő, amit tapasztalunk? Úgy, hogy az árusok trükkösek.
Kiss Nóra közli: az eladók rendszerint csak két dobozt tartanak maguknál, mert így az ellenőrzéskor azt a nyilatkozatot tehetik, hogy a vámmentes keret terhére hozták be a cigarettát. Amikor értékesítették a két dobozt, az utánpótlást megkapják egy helybeli lakostól, vagy olyan valakitől, aki nem az ellenőrzött területen tartózkodik. Ezt tapasztaltuk magunk is. A NAV-osok az elkövetői rafináltság ellenére is szép eredményeket érnek el, teszi hozzá, már ha a két pénzügyőr három-négy árus ellen indított jövedéki eljárását annak vesszük. Olykor egy nap ötven dobozt is lefoglalnak a pénzügyőrök. Csak amíg mi figyeltük az eseményeket, több cserélt gazdát.
Vagyis a munka sziszifuszi, a pénz, paripa és fegyver a jelek szerint nem elégséges a sikeres harchoz. Útra kelünk, megpróbáljuk felderíteni, hogyan jut ilyen mennyiségű csempészáru idáig. Menet közben ukrán rendszámú roncs Ladák és luxusterepjárók egyaránt elhúznak mellettünk. A csöndes, nyugodt Beregsurányban érdeklődünk, a polgármesteri hivatal alkalmazottai elmondják: mivel a településen nincs nemzeti dohánybolt, Tarpára vagy Beregdarócra kell mennie annak, aki rágyújtana.
– Az erős dohányosok bolondok lennének az itteni ár dupláját fizetni, inkább áttekernek biciklivel a határon Asztélyra – érzékelteti az állapotokat az egyik dolgozó. Hozzáteszi: helyben nem üzletel már senki, mert pár „gyereket már lecsuktak" a faluból, minden bizonnyal ez elrettentő erejű volt másoknak.
Módszerekről is tudni vélnek. – Tudvalévő, hogy sokszor előreküldenek egy autót csalinak, kevés áruval, hogy azt kapcsolják le a határőrök, majd amíg azzal bíbelődnek, a mögöttük jövő, nagyobb rakományt szállító zavartalanul átsiklik – véli az egyik hölgy. Annyit sikerül megtudnunk, az ukrán határőrök nem foglalkoznak vele, ki, mit hoz át, főleg, ha lekenyerezik őket. Így igen nagy a nyomás a magyar oldalon dolgozó hatóságokon.
Egy úr sorolja a furábbnál furább eseteket: megtörtént már, hogy sárkányrepülővel juttatták be az országba a dohányárut, a csempészek ledobták magyar területen a cigit, s már fordultak is vissza. – A határokon van kamerarendszer, de azokat arra fordítják, amerre akarják – erősíti egyikük a munkácsi polgármester gyanúját.
A népi vélekedéssel és Lengyel Zoltán munkácsi polgármester állításával szemben meg kell hogy jegyezzük, az innen negyedórányi sétára található beregsurányi átkelőn száz kamera pásztázza a határállomást és környékét, felbontásuk olyan, hogy 150 méterről leolvasható velük egy útlevél száma. Ráadásul a képeket rögzítik, és harminc napig visszanézhetők. Ugyanez a helyzet Záhonyban is, ahol a kamionforgalom zajlik. Mindkét határátkelőn röntgenkamera előtt kell elhaladniuk a nagyobb járműveknek. Nem lehet kikerülni.
A probléma tehát nem itt gyökeredzik. Vagy a vámon valóban be kell avatniuk a csempészeknek szinte mindenkit a bizniszbe. Másik lehetőség, hogy nem a határátkelőkön át érkezik a csempészáru.
Megtudjuk, a 135 kilométeres határra kevés járőr jut, s bár munkájukat a határállomásokon álló, 360 fokban forgatható, vagy a járőrkocsi tetejére telepített kamerák, éjjellátó eszközök segítik, a felderítés nem egyszerű. A Tisza partján horgászók mellett olykor „véletlenül" kiköt egy ladik, benne csempészcigivel. Ha lebukik is a pecás, azt mondja, épp most akarta értesíteni a határrendészeket. Ha nem fülelik le, a Tisza partját övező bokros, fás erdőben létesített folyosón közlekedve az árut a csempészbanda többi tagja juttatja el szállító járművekig. A vízen járőröző határvédők így nem vehetik őket észre.
Fülöp Gergely, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője azt is elárulja, hogy a határterületeken szolgálatot teljesítő rendőrök rendszeresen találkoznak a zöldhatáron nagyobb mennyiségű, illegálisan becsempészett dohányáruval, amit a feketézők úgynevezett mesterkartonokban próbálnak áthozni többnyire gyalog, esetenként a határfolyókon, valamilyen úszó alkalmatosságon. A csempészek megpróbálják a cigarettát a magyar oldalon elrejteni, majd személygépkocsival, illetve kisbusszal továbbszállítani.
Kiss Nóra mindehhez hozzáteszi: az elkövetők nagyobb csoportokban, éjszaka, több száz, olykor egy-kétezer karton cigarettát hoznak be az országba. Az innenső oldalon várják őket a magyar bűnelkövetői körök megbízott tagjai, akik az így bejuttatott cigarettát a közeli településeken található családi házakban kialakított úgynevezett depókba szállítják. Ezekből az ukrán cigarettát személygépkocsikkal vagy kisteherautókkal viszik Budapest vagy más nagyvárosok piacaira.
Záhonyban halad át a vasútvonal a határon. A csempészek személyvonatok vagonjának tetejében található üregekben vagy az ülésekben is elrejtenek pár száz karton cigarettát, amelyeket a határátlépés után, de még az állomásra érkezés előtt kidobnak a vonatból.
Bár a határátkelőket figyelik, a feketézők ott is próbálkoznak. A trükkök közé tartozik, hogy a személygépkocsik kárpitjában, akkumulátorában, motorblokkjában, visszapillantó tükrében, a tehergépkocsik rakománya közé elrejtve vagy a jármű üregeiben hozzák át a cigit. A gyalogosok a testükre erősítve, úti holmiba és egyebekbe (üdítőitalos flakonba, savanyúságba, kenyérbe, tortába, cipőtalpba, gázpalackba, tűzoltó készülékbe) dugva; a zöldhatáron gyalogszerrel vagy kerékpárral áttolva hozzák be az árut.
Az elmúlt két és fél évben több mint hétezer esetben foglaltak le a pénzügyőrök az ukrán–magyar határátkelőkön cigarettát, 620 ezer doboznál is többet. A heti átlag 2013-ban és 2014-ben nagyjából ötezer, míg az idei év első félévében több mint 1400 doboz volt. A nagyobb mennyiség lefoglalása a zöldhatárhoz köthető, nem a határátkelőkhöz.
Cigarettával teli furgont Beregsurányban évek óta nem találtak, más kérdés, hogy az említett fortélyokkal naponta találkoznak; öt-tíz eljárást indítanak egy nap, ennek 99 százaléka dohányáruval kapcsolatos. – Uram, gondolja, ha kamionnyi cigarettát engednénk át naponta a határon, pár százezerért itt dolgoznánk? Megcsinálnánk három éjszakát, és kilépnénk a szolgálatból örökre – mondja indulatosan érdeklődésünkre egy határon dolgozó a munkácsi polgármester megállapítására.
Az állományban általános vélekedés: szemenszedett hazugság, becsületsértés a nyilatkozat, s nem tudják, a politikus miért ragadtatta erre magát. – Messziről jött ember azt mond, amit akar – fogalmaz egy másik forrásunk mérgesen. – Ki kell próbálni, milyen könnyű a munkánk, ennyi átokban élni naponta, amit ránk szórnak – céloz az autósok részéről őket érő atrocitásokra. Mintha csak igazolni akarná szavait, egy autós kezd el elégedetlenkedni, miért nem halad a sor a határnál. – Ha valakit elkapnak egy karton cigivel, azt „lelövik", aki meg kamionszám viszi a szajrét, azt hagyják – érzékelteti a büntetés (egy kartonért nagyjából húszezer forint bírság jár) nagyságát az ukrán–magyar kettős állampolgár férfi, s térünk egyben vissza a futni hagyott kamionosok históriájához.
Barabás községnél élénk gyalogos- és kerékpáros-forgalom fogad bennünket. Olykor megálló bicikliseket, a járda melletti bozótosban matató járókelőket látni, de hogy mit csinálnak, csak ők tudják. A faluban található nemzeti dohányboltot az élelmiszerbolt félreeső részében alakították ki, az egyik eladó elhúzható ajtóval tárja fel előttünk a kínálatot, ami sejteti az érdeklődést a védjegyes füstölnivaló iránt... Azt mondja, jobbára a rendőrök és a pénzügyőrök térnek be dohánycikkeket vásárolni, a helyiek legfeljebb az olcsó, sodorni való dohányt keresik.
Viktor Baloha, az ukrán parlament képviselője, az Egységes Centrum párt vezetője a napokban azt mondta: „Világosan értjük, hogy drogterjesztés és a csempészet a központi hatalom érdekeltsége nélkül nem létezhet; a határőrök segítik a csempészáru határon való átjuttatását, a rendőrség a határig történő szállítását, és ha ezek a szervek nem tennék lehetővé a csempészáru átvitelét a határon, akkor nem lenne csempészet."
Azaz, mégis nagyban megy a biznisz, illetve nagyban is. Ahogy Georg Spöttle biztonsági szakértő a TV2-nek fogalmazott: bár a magyar határőrök mindent megtesznek a csempészárunak az országba érkezése ellen, vélelmezi a korrupció lehetőségét is, amelyet szerinte fel sem lehet számolni. Ráadásul Ukrajna területén egész iparág épült ki a cigarettagyártásra. A vámosokat pénzfutárokkal küldött kenőpénzzel veszik meg, állította.
Erre reflektál, hogy Pintér Sándor belügyminiszter az ATV Híradó kérdésére elismerte: több mint harminc magyar határőrnél tartottak belső vizsgálatot cigarettacsempészet miatt a magyar–ukrán határnál. Néhányan lebuktak.
A hírre Orbán Viktor miniszterelnök is vizsgálatot rendelt el. Érdeklődtünk a tárcánál, hogy a rendőrök melyik határátkelőn teljesítettek szolgálatot, milyen szankciókat alkalmaztak velük szemben. A minisztérium sajtóosztálya csak annyit közölt: a kormányinfón elhangzottakon túl nem áll módjukban további részleteket közölni. Ott annyit mondtak, folyik a vizsgálat. – Visszaélésekről cigarettacsempészettel kapcsolatban nem tudunk. Az ukrán üggyel összefüggésben nem indult vizsgálat a vámhivatal egyetlen munkatársa ellen sem. Most sem, és három évre visszamenőleg sem – hangsúlyozta Kiss Nóra is.
