Kevesebben maradnak ki az iskolából

A szegények, bevándorlók gyerekei nagyobb arányban hagyják félbe tanulmányaikat.

A korai iskolaelhagyás mögöttes okai jóval komplexebbek, mint a látható tünetek, így a szakember szerint okok helyett inkább rizikófaktorokról érdemes beszélni a jelenség kapcsán. A Tempus Közalapítvány nemzetközi összehasonlító kutatása azt mutatja, hat olyan rizikótényező van, amelyet az országok többsége veszélyeztető jelnek tekint. – Mérhető rizikófaktor a gyakori hiányzás, a romló tanulmányi eredmény és az évismétlés. Intő jel továbbá, ha a diák viselkedése valamilyen irányba radikálisan megváltozik, kiközösítik, vagy kiközösítő magatartást tanúsít, netán sokat unatkozik az órákon – sorolja az iskolában észrevehető jeleket. A kutatások alapján nemzetközi viszonylatban elmondható, hogy a korai iskolaelhagyók között többen vannak a szegények, bevándorlók, a kisebbséghez tartozók gyerekei, Magyarországon pedig elsősorban regionális, etnikai és iskolatípus szerinti különbségek a jellemzők.

Szegedi Eszter úgy véli, az arányok javításának feltétele, hogy a problémakör és az ahhoz vezető folyamatok kellő figyelmet kapjanak. – A nemzetközi indikátorok nyomon követése mellett szükség volna olyan mutatókra is, amelyek az oktatáspolitika számára hazai szinten adnának pontosabb képet arról, hogy ténylegesen hányan és milyen iskolázottsági szinten maradnak ki az oktatási rendszerből, és hogy melyek azok a veszélyeztetett csoportok, amelyek rendszerszintű szakpolitikai beavatkozást igényelnek – magyarázta.

A beavatkozások főbb irányai között említendő a kisgyermekkori nevelés és fejlesztés hozzáférésének, illetve minőségének javítása, a korai jelző- és támogatórendszer kiépítése, valamint a pályaorientációs szolgáltatások elérhetővé tétele. Fontos továbbá, hogy folyamatosan fejlődjenek a szakmai szolgáltató hálózatok, amelyekben a szociálpedagógusok, fejlesztőpedagógusok, iskolapszichológusok, gyermekvédelmisek dolgoznak.

– A leszakadóknak mentorrendszert érdemes kiépíteni, és fontos nyomon követni azokat is, akik már kiestek a rendszerből. Persze bármilyen intézkedés csak úgy vezethet sikerre, ha a társszektorok (egészségügy, szociális ellátó- rendszer, munkaügy, ifjúságügy, bűnmegelőzés stb.) együttműködnek egymással – emelte ki a közalapítvány csoportvezetője.

A hazai oktatáspolitika már felismerte a téma fontosságát, így tavaly elkészült a korai iskolaelhagyás elleni átfogó stratégia. Ez többek közt rámutat arra, hogy a gyerekek iskolarendszerben tartásához a tanulási kudarcokat fel kell számolni, és óriási szerepe van a pályatanácsadásoknak, valamint a kortárs segítő csoportoknak. Kitértek arra is, hogy az iskolai tanítás mellett fontos a tanulók személyes fejlődését támogató gazdag szabadidős tevékenységkínálat is.

A célokat és a szükséges beavatkozásokat tartalmazó dokumentummal egyébként sok más államot megelőztünk, az unió friss Eurydice jelentése szerint ugyanis számos országban (például Németország, Lengyelország, Egyesült Királyság vagy Norvégia) még nem készült átfogó intézkedési terv a témában.