Rékasi-baleset: több szabály üti egymást

A súlyos állapotban kórházban fekvő színész közlekedési balesete után a jogász szerint nem lesz egyszerű eldönteni, ki volt a hibás.

Ha a fenti vagy főútvonalat jelző tábla a megfelelő helyen ki van téve, lehet előzni akár kereszteződésben is, ha nem, nem.

Lássuk a helyszínt!

A Háros utcában délkeletről északnyugati irányba hajtó autós számára egyik tábla sem jelzi, hogy ilyen manővert végrehajthatunk kereszteződésben – érdekes módon a Háros utcában másik irányban haladva három sarokkal arrébb ki van helyezve egy főútvonaltábla –, aki tehát idáig olvassa el a cikket, annak számára egyértelműnek hat: Rékasi Károly a felelős. Ám a közlekedési jogász figyelmeztet: „Függetlenül attól, hogy egyik vagy másik tábla jelezte az autósnak, hogy főútvonalon halad, nem kanyarodhat le úgy az útról, hogy ne nézne a tükörbe, ez minden esetben kötelező az elsőként idézett szabály alapján. Tehát nem igaz, hogy bele sem kell nézni a tükörbe akkor, ha az ember nem főútvonalról kanyarodik balra.”

Ezt lesz tehát nehéz eldönteni a „Rékasi-ügyben”.

Az esetnek egyébként van büntetőjogi (rendőrségi) és polgári jogi vonzata is, mert – mint Kozma Péter rámutat – nagyon sok kártérítési per is együtt jár az ilyen helyzetekkel. „A biztosítóknál van egy legfelső bírósági döntésen alapuló gyakorlat, hogy minden balkanyar-előzéses balesetből kármegosztás van a végén, ami lehet 10:90, de akár 50:50 arányú is. Ott is próbálják eldönteni, hogy mitől lett volna elkerülhetőbb a baleset, túl azon, hogy ki a felelős nagyobb mértékben.”

Ennek próbált utánajárni egyébiránt évekkel ezelőtt egy német közlekedéspszichológiai vizsgálat, amely a felelősség kérdésében arra jutott, hogy aki előzni kezd egy másik járművet, annak a figyelme folyamatosan előre irányul, mert csak onnan várhatja a veszélyt. Aki viszont balra kanyarodik, ott figyelemmérő műszerek segítségével megállapították, hogy a kanyarodás végrehajtásánál a vezető priorizál: először is szembe figyel, utána azt figyeli, hogy azon az útszakaszon, ahová bekanyarodik, nincs-e közlekedési akadály, például gyalogos, és csak ezután figyel arra, hogy esetleg előzik-e. Ebből a németek arra jutottak, hogy a balesetet okozó jármű leggyakrabban a balra kanyarodó, akinek három irányba kell figyelnie, kettőbe a saját szemével, egybe tükör segítségével. Ha az előző jármű motor, azt a tükörben ráadásul még nehezebb észrevenni, mert igen dinamikus jármű, az is lehet, hogy amikor a bekanyarodó autó a tükörbe nézett, még nem látta, de egy pillanattal később, amikor a kanyarodást megkezdte, már ott van.

Ilyen szituációban – mint Kozma felidézi – korábban a rendőrségen is volt egy leegyszerűsítő gyakorlat: „Balkanyar-előzésnél azt nézték meg, hogy a kanyarodó autón hol van a sérülés. Ha a két ajtó közötti vonaltól hátrébb, akkor azt mondták, hogy az előző jármű kezdte meg később az előzést, mint az első a balra kanyarodást, mert »épp csak a végét tudta eltalálni«. Ha a sérülés előrébb van, akkor az nézte be, aki kanyarodik. Újabban a rendőrség azért ennél összetettebb képlettel dolgozik” – nyugtatja meg az igazság szerelmeseit a közlekedési jogász.

Hogy a gyakorlat hogyan igyekszik kezelni ezt a problémát, arról Kozma Péter úgy vélekedik, az ilyen veszélyt rejtő kereszteződések elé a közlekedéshatóság egyre több helyen fest fel záróvonalat, hogy senkinek ne jusson eszébe előzni.

(Fenti kép forrása: Ittlakunk.hu)