Rékasi-baleset: több szabály üti egymást

A súlyos állapotban kórházban fekvő színész közlekedési balesete után a jogász szerint nem lesz egyszerű eldönteni, ki volt a hibás.

Kulcskérdés, hogy indexelt-e a sofőr? Kulcskérdés, hogy Rékasi Károly mikor kezdte az előzést? Kulcskérdés, hogy milyen tábla áll a Háros utcában a Gyöngyszem utcai kereszteződés előtt? Még az sem biztos, hogy egyáltalán e három kérdés kulcskérdés a színművész balesetének ügyében, ezért előkaptuk a KRESZ-könyvet, és miután így is csak a fejünket vakartuk, felhívtunk egy közlekedési jogászt, aki segít tisztábban látni.

Ez a klasszikus balkanyar-előzés helyzete – vág bele Kozma Péter, és gyorsan hozzáteszi, azok, akik a motorral előző színészt kárhoztatják a súlyos sérülésével végződött baleset megtörténtéért, nagyon leegyszerűsítik a helyzetet. Szerinte eléggé nagy a hasonló balesetek száma, ezért is kell egyértelművé tenni ilyenkor egy-két dolgot, amennyire lehet.

Nos, két szabály van, amely egymást üti:

A balra bekanyarodó jármű vezetője párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úton a bekanyarodást akkor hajthatja végre, ha meggyőződött arról is, hogy balról járművének előzését vagy kikerülését másik jármű nem kezdte meg.

és a

Útkereszteződésben és közvetlenül útkereszteződés előtt, kivéve ha a jármű főútvonalon vagy olyan más úton halad, amelyen elsőbbségét jelzőtábla [16. § (1) bek. u) pont] jelzi.

Csak jobbról szabad előzni azt a járművet, amely a balra bekanyarodási szándékot irányjelzéssel jelzi, és az úttesten a 31. § (1) pontban (Az útkereszteződésben másik útra bekanyarodni szándékozó vezető a járművel útburkolati jelek hiányában balra bekanyarodás esetében az úttest felezővonala mellé, illetőleg osztott pályás és egyirányú forgalmú úton az úttest bal szélére köteles – az útkereszteződés előtt kellő távolságban – besorolni) foglaltaknak megfelelően helyezkedik el.

Hogy Rékasi Károly balesetére érvényes lehet-e a tilos előzéses szabály, abból a szempontból lehet kulcsfontosságú, hogy milyen tábla van az utcában.

Alapból útkereszteződésben nem lehet előzni, de ebben is van kivétel: főútvonal esetén, illetve ha egyéb tábla jelzi az elsőbbséget – utal az alábbi táblára Kozma Péter. Erre a táblára gondol:

Ha a fenti vagy főútvonalat jelző tábla a megfelelő helyen ki van téve, lehet előzni akár kereszteződésben is, ha nem, nem.

Lássuk a helyszínt!

A Háros utcában délkeletről északnyugati irányba hajtó autós számára egyik tábla sem jelzi, hogy ilyen manővert végrehajthatunk kereszteződésben – érdekes módon a Háros utcában másik irányban haladva három sarokkal arrébb ki van helyezve egy főútvonaltábla –, aki tehát idáig olvassa el a cikket, annak számára egyértelműnek hat: Rékasi Károly a felelős. Ám a közlekedési jogász figyelmeztet: „Függetlenül attól, hogy egyik vagy másik tábla jelezte az autósnak, hogy főútvonalon halad, nem kanyarodhat le úgy az útról, hogy ne nézne a tükörbe, ez minden esetben kötelező az elsőként idézett szabály alapján. Tehát nem igaz, hogy bele sem kell nézni a tükörbe akkor, ha az ember nem főútvonalról kanyarodik balra.”

Ezt lesz tehát nehéz eldönteni a „Rékasi-ügyben”.

Az esetnek egyébként van büntetőjogi (rendőrségi) és polgári jogi vonzata is, mert – mint Kozma Péter rámutat – nagyon sok kártérítési per is együtt jár az ilyen helyzetekkel. „A biztosítóknál van egy legfelső bírósági döntésen alapuló gyakorlat, hogy minden balkanyar-előzéses balesetből kármegosztás van a végén, ami lehet 10:90, de akár 50:50 arányú is. Ott is próbálják eldönteni, hogy mitől lett volna elkerülhetőbb a baleset, túl azon, hogy ki a felelős nagyobb mértékben.”

Ennek próbált utánajárni egyébiránt évekkel ezelőtt egy német közlekedéspszichológiai vizsgálat, amely a felelősség kérdésében arra jutott, hogy aki előzni kezd egy másik járművet, annak a figyelme folyamatosan előre irányul, mert csak onnan várhatja a veszélyt. Aki viszont balra kanyarodik, ott figyelemmérő műszerek segítségével megállapították, hogy a kanyarodás végrehajtásánál a vezető priorizál: először is szembe figyel, utána azt figyeli, hogy azon az útszakaszon, ahová bekanyarodik, nincs-e közlekedési akadály, például gyalogos, és csak ezután figyel arra, hogy esetleg előzik-e. Ebből a németek arra jutottak, hogy a balesetet okozó jármű leggyakrabban a balra kanyarodó, akinek három irányba kell figyelnie, kettőbe a saját szemével, egybe tükör segítségével. Ha az előző jármű motor, azt a tükörben ráadásul még nehezebb észrevenni, mert igen dinamikus jármű, az is lehet, hogy amikor a bekanyarodó autó a tükörbe nézett, még nem látta, de egy pillanattal később, amikor a kanyarodást megkezdte, már ott van.

Ilyen szituációban – mint Kozma felidézi – korábban a rendőrségen is volt egy leegyszerűsítő gyakorlat: „Balkanyar-előzésnél azt nézték meg, hogy a kanyarodó autón hol van a sérülés. Ha a két ajtó közötti vonaltól hátrébb, akkor azt mondták, hogy az előző jármű kezdte meg később az előzést, mint az első a balra kanyarodást, mert »épp csak a végét tudta eltalálni«. Ha a sérülés előrébb van, akkor az nézte be, aki kanyarodik. Újabban a rendőrség azért ennél összetettebb képlettel dolgozik” – nyugtatja meg az igazság szerelmeseit a közlekedési jogász.

Hogy a gyakorlat hogyan igyekszik kezelni ezt a problémát, arról Kozma Péter úgy vélekedik, az ilyen veszélyt rejtő kereszteződések elé a közlekedéshatóság egyre több helyen fest fel záróvonalat, hogy senkinek ne jusson eszébe előzni.

(Fenti kép forrása: Ittlakunk.hu)