Szerinte a magyar gazdaság rákfenéje a korrupció, ami nemcsak bizonyos egyének gaztette, hanem a magyar észjárás természetes következménye. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen ettől megszabadulni. Róna Péter személye miatt az Alkotmánybírósághoz fordul az LMP: az ellenzéki párt önkényes és tisztességtelen eljárásnak nevezte, hogy a szakembert kiszorították a jegybank felügyelőbizottsági tagságáért folyó versenyből.
– Aktuális és forró téma Görögország. Mi jelenthetne gyógyírt ön szerint a hellén gazdaságnak?
– A politikai és gazdasági érvek mellett rengeteg érzelem hatja át a görög válsággal kapcsolatos vélekedéseket. A „lusta hellénektől” a „szorgos németekig” sok közhely hangzott el. Senki sem mutatott be az elmúlt öt évben olyan pályát, ami a görögök talpra állását garantálta volna. Ellenkezőleg. A megszorítások a görög gazdaság zsugorodását és növekvő munkanélküliséget eredményeztek. Közgazdaságtani közhely, hogy a növekvő államadósság a gazdaság beindításához szükséges forrásokat elszívja, a bruttó hazai termék (GDP) 90 százaléka fölött már a törlesztési képesség is kérdésessé válik. A görög államadósság a GDP 177 százalékán áll. Európának már rég el kellett volna dönteni, mi a fontos: megleckéztetni a görögöket, vagy talpra állítani a hellén gazdaságot. Mindenki tudja, hogy Görögország ennek az adóssághalmaznak legfeljebb felét tudná visszafizetni. Mivel mindezt Németország vezető közgazdászai – legutóbb Hans-Werner Sinn – kimutatták, nincs kiút az adósság jelentős részének elengedése nélkül, miközben Berlin erre nem hajlandó. Nyilvánvaló, hogy a hitelezőknek nem célja Görögország talpra állítása.
– Két hete járt Budapesten Jorgosz Papandreu volt görög kormányfő, aki szerint az Egyesült Államok három nap alatt megoldotta volna a görög helyzetet
– Mindezt annak a tudatában, hogy a görög GDP az Európai Unió (EU) gazdasági teljesítményének kevesebb mint 3 százalékát teszi ki. Európa képtelen úrrá lenni a helyzeten, ehelyett magyaráz, kioktat és nevelni próbál. Az is világossá vált, hogy az úgynevezett európai értékek mögött kőkemény érdekek állnak. Az EU nem egy jogi személy, sokkal inkább egy megállapodáshalmaz, ahol a felek megegyeznek abban, amit a szerződésben leírtak. A jelenlegi görög szituáció is erről szól: most mindenkinek meg kell állapodnia, hogy szerződést lehessen kötni. Ezt a szerepet az Európai Bizottság úgy-ahogy betölti, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Brüsszel nem egy szuverén szervezet. Sem az egységes uniós alkotmány, sem a lisszaboni szerződés azon részei, amelyek kísérletet tettek az EU jogi személyiségének megteremtésére, nem értek révbe, mivel több tagállam alkotmánybírósága is megtorpedózta a javaslatot. Jelenleg nincs esély arra, hogy az Európai Unióból egy alkotmányos alapon működő, államszerű szerveződés jöjjön létre. Jól látszik, hogy az EU a két- vagy többsebességes unió irányába mozdult el, ami ismét Európa megosztottságát fogja előidézni.