Bizonytalan a Bajnokként bemutatkozó szír srác is. Büszkén venné elő övtáskájából a szír útlevelét, ami egyébként komoly újdonság errefelé, a széttépett szerb és görög okmányok földjén. Keresztény ő is, nyakában ott a fakereszt, de az ujjlenyomatadástól tart. A további, nyugat-európai élettől nem, ő ugyanis profi pingpongos, megnyerné szíve szerint bármelyik német csapatnak a Bajnokok Ligáját. Azért jött el, mert Szíriában háború van, de már korábban is át akart jönni, mert arrafelé a „sport szar”. Barátja közben vadul tapogatja telefonját, majd közli, sőt mutatja nekünk, hogy Libanonban élő testvére azt mondja, ne hagyják itt az ujjlenyomatukat, inkább hívjanak egy taxit. A taxi szót rejtélyes mosollyal az arcán ejti ki, és udvariasan a benzinkútról érdeklődik, de itt kis híján elröhögi magát. A röszkei benzinkút messze földön híres, mert a szerb oldalon azt kérdezik V betűt formálva a szírek, hogy hol van az Agip kút.
A sóhajok sínjén visszaérkező csüggedtek aztán kupaktanácsot alakítanak, és a hullám végképp szétfodrozódik. Ezzel át is alakul a benyomása a szemlélőnek: a tömeg messziről mindig fekete, sötét és félelemkeltő. Mivel szinte libasorban jönnek, messziről nem látni, hogy harmincan érkeznek vagy háromszázan. Aztán ahogy közelednek, előkerülnek az arcok, és beszédesek lesznek a ruhák is: ma láttunk két Messit és négy Cristiano Ronaldót, ami valahol vicces. De az már nem, hogy tíz perc különbséggel találkoztunk Bassár el-Aszadra fújó szunnitával és az IÁ elől menekülő alavitával. Ugyanazon az úton jöttek, és nagy valószínűséggel ugyanott, a zsúfolt gyűjtőponton fognak kikötni.
