Agyagba taposott fogkefe. Parlagfűre húzott piros bugyi. Gazos vetésbe szúrt és szórt sátorvasak. Vízelvezető árkokon keresztül húzott közvetítőkábelek. Határsértéssel kacérkodó drón a puszta felett. És szétszórt ásványvizes palackok mindenütt. Maszkos rendőrök és gumikesztyűs polgárőrök. Ezek az abszurd képek a világ jelenlegi médiaszívcsakrájának környékén láthatók, valahol Röszke környékén, egészen pontosan ott, ahol a Szerbiából érkező sínpár átmegy a gyors telepítésű drótakadályon, azaz a gyodán. Ez a kilométernyi szakasz érdekel most mindenkit, az összes helyi és országos médiumot, valamint – túlzás nélkül – szinte minden külföldi hírcsatornát.
Nem csoda, kedd estére futott be a hír, hogy este hétkor érkezik ide – igen, így, mintha valami járatról lenne szó – az a migránshullám, amelynek köszönhetően Macedóniában rendkívüli helyzetet rendeltek el, és aminek aztán kordonbontás, hanggránát és rohamrendőrök, valamint szíriai menekültek kedélyes szelfizgetése lett a vége. Utóbbit már egy cseh rádiós kolléga meséli, nem hiszünk neki, de semmi baj, egyrészt megmutatja a telefonján a jelenetről készített képet, másrészt a szerb oldalon épp szíriaiak szelfiznek, amikor erről beszélgetünk. Kicsi falu ez az Európa, na.
És mi tagadás, gyorsan terjednek a hírek errefelé. Ennek köszönhetően a macedóniai migránshullám alaposan megtört, és hét óra előtt jó páran útnak indultak. Nagyrészt szíriaiak, akiket nem is kell megszólítanunk, ugyanis a határon egyszerűen átsétálva odamennek bárkihez, aki nem visel egyenruhát. Akár muszlim, akár keresztény, akár Aleppó mellől érkezett, akár Damaszkuszból, akár beszélnek angolul, akár nem, mind ugyanazt kérdezik. Igaz-e az, hogy ha Magyarországra jönnek és ujjlenyomatot adnak, akkor nem mehetnek tovább Németországba vagy Svédországba? Merthogy Berlin a minap közölte, szírekkel szemben nem veszik figyelembe a dublini egyezményt és őket beengedik. De hát ez csak Németország, és csak a szíreket engedik be.
Egy középkorú szír férfi és két fiatal kísérője – mint később kiderül, egyikük a vőjelöltje – alaposan elbizonytalanodik. Átgyalogoltak az egész Balkánon, és itt akadna el az utuk. Se Görögországban, se Macedóniában, se Szerbiában nem kellett táborba menniük, erre most tessék. Míg hezitálnak, megkérdezzük, hogy mi a személyes motivációjuk, mire a nyakukban lógó fakeresztre mutatnak és a DÁZS-t emlegetik. A DÁZS egyébként a szírben az Iszlám Állam betűszavait jelöli, szó szerint azt jelenti, az Iszlám Katonái. Az idős férfinak pólóboltja volt, de először kirabolták az üzletet, aztán felgyújtották. Közben az ARD munkatársai a sínek között háttal haladva készítenek interjút, ami egyrészt balesetveszélyes, könnyen hátra lehet esni. Másrészt ugyanilyen erővel nekimehetnek egy, a töltésen Szerbia felé lógó orral visszabandukoló migránsnak is. Ők majd megpróbálják éjszaka a gyoda alatt vagy felett, együtt a pakisztániakkal, bangladesiekkel.
Bizonytalan a Bajnokként bemutatkozó szír srác is. Büszkén venné elő övtáskájából a szír útlevelét, ami egyébként komoly újdonság errefelé, a széttépett szerb és görög okmányok földjén. Keresztény ő is, nyakában ott a fakereszt, de az ujjlenyomatadástól tart. A további, nyugat-európai élettől nem, ő ugyanis profi pingpongos, megnyerné szíve szerint bármelyik német csapatnak a Bajnokok Ligáját. Azért jött el, mert Szíriában háború van, de már korábban is át akart jönni, mert arrafelé a „sport szar”. Barátja közben vadul tapogatja telefonját, majd közli, sőt mutatja nekünk, hogy Libanonban élő testvére azt mondja, ne hagyják itt az ujjlenyomatukat, inkább hívjanak egy taxit. A taxi szót rejtélyes mosollyal az arcán ejti ki, és udvariasan a benzinkútról érdeklődik, de itt kis híján elröhögi magát. A röszkei benzinkút messze földön híres, mert a szerb oldalon azt kérdezik V betűt formálva a szírek, hogy hol van az Agip kút.
A sóhajok sínjén visszaérkező csüggedtek aztán kupaktanácsot alakítanak, és a hullám végképp szétfodrozódik. Ezzel át is alakul a benyomása a szemlélőnek: a tömeg messziről mindig fekete, sötét és félelemkeltő. Mivel szinte libasorban jönnek, messziről nem látni, hogy harmincan érkeznek vagy háromszázan. Aztán ahogy közelednek, előkerülnek az arcok, és beszédesek lesznek a ruhák is: ma láttunk két Messit és négy Cristiano Ronaldót, ami valahol vicces. De az már nem, hogy tíz perc különbséggel találkoztunk Bassár el-Aszadra fújó szunnitával és az IÁ elől menekülő alavitával. Ugyanazon az úton jöttek, és nagy valószínűséggel ugyanott, a zsúfolt gyűjtőponton fognak kikötni.
Aztán egyes csoportok elindulnak a rendőrök felé, mások leülnek a sínekre és kukoricacsutkát, valamint kukoricaszárat kezdenek égetni. Vagy szó szerint a határvonalon állítják fel sátrukat. Az égő tengeri füstjébe némi cigaretta és szivar is keveredik, ugyanis az este hétre, azaz főműsoridőre a médiaszívcsakra valóságos szafarivá züllik, amit csak fokoznak a szerb lugasban hagyott zebra- és párducmintás pokrócok. Egy idő után már az sem lesz szenzáció, ha valaki a sóhajok sínjéről berohan a remény napraforgómezejébe: szinte minden második hullámban akadt néhány bátor vállalkozó.
Közülük sokan a híres-neves röszkei Agip kúton kötnek ki. Mi is. Rengeteg a menekült, őket többnyire kopasz, kigyúrt, atlétás férfiak ugrabugrálják körül. Piros kocka-Ladákból és/vagy krómtárcsás BMW-ből vagy szakadt Mercedesekből szállnak ki. Rendőrök sehol. Illetve de, mégis: délelőtt bombariadó volt az összes röszkei benzinkúton, akkor kint voltak.
