Százak fertőződtek meg transzfúzió során

Több mint húsz év után is élhetnek kártalanítási igényükkel a hepatitis C vírussal küzdő betegek.

A HCV vírus gyakran tünetmentes, a krónikus fertőzés azonban májkárosodást, májzsugort okoz. A hazánkban előforduló fertőzések egy részének oka, hogy a vírust az orvostudomány csak 1991-ben azonosította, és hazánkban csak 1992 júliusától kötelező a beadandó vérkészítmények szűrése, vagyis ezt megelőzően többek szervezetébe kerülhetett be transzfúzió útján a vírus – derült ki Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter Ikotily István LMP-s képviselő írásbeli kérdésére adott válaszából. Ugyanakkor a fertőzési lehetőségek között szerepel a kábítószer-használat, a rendszeres hemodialízis (testen kívüli vértisztítás), tetoválás vagy szexuális érintkezés is, éppen ezért aki kártalanítási igénnyel él, annak a törvény szerint bizonyítania kell, hogy a HCV-t ténylegesen a transzfúzió okozta. Csak az jogosult kártalanításra, aki bizonyítani tudja, hogy transzfúzió során kapta el a vírust. Seszták Miklós leszögezte: a veleszületett vérzékenységben szenvedők esetében – akik betegségük miatt rendszeresen kapnak különböző vérkészítményeket – egy 2000-es kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a kártalanítás megegyezéssel rendeződjön, nem szükséges a bírósági tárgyalás. Esetükben ugyanis az állam méltányosságból nem vitatja az ok-okozati összefüggéseket. Ez a méltányossági megegyezés azonban nem jellemző egyéb esetekben, a nem hemofíliás betegek esetében ráadásul a bizonyításhoz orvos szakértői vélemény szükséges, ezért kizárt, hogy esetükben peren kívül döntsenek.

A Magyar Államkincstár (MÁK) tájékoztatása szerint eddig – megegyezés alapján – összesen 620 személyt kártalanítottak azért, mert vérátömlesztés során fertőződött meg. A kártalanítás egy egyösszegű kifizetést és – egészségi állapottól függően – havi járadékot is tartalmaz. Jelenleg 473 hemofíliás beteg kap járadékot. Bírósági ítélet alapján 691 esetben fizettek kártalanítást és pillanatnyilag 311 ember kap járadékot. Petrássy Miklós ügyvéd, egészségügyi és biztosítási szakjogász, belgyógyász szakorvos lapunknak kifejtette, a hemofíliások igen gyakran kaptak vérkészítményt, ezért 1992 előtt nagy számban fertőződtek meg, és bár a kártérítést az állam bírósági tárgyalás nélkül is megítéli a számukra, ennek öszszege olykor nagyon alacsony volt, noha a szövődményeket figyelembe vették. A HCV-s esetekkel foglalkozó ügyvéd úgy véli, nem logikus, hogy csak a hemofíliás betegekre vonatkozik a kormányrendelet, nem tudni, a művesekezelteknél miért nem alkalmazható a méltányosságot tartalmazó kormányrendelet.

Az ügyvéd szerint a megítélt összeg nagyban függ attól, hogy milyen a beteg egészségi állapota, mennyire súlyosak a vírusfertőzés hatásai, ráadásul készülni kell arra is, hogy a bírósági tárgyalás 2-5 évig is elhúzódhat. Az ügyvéd szerint az egyik szélsőség, mikor a HCV nem okoz semmilyen szervi és/vagy „lelki” károsodást és a kezelés eredményes, azaz sikerül „kiirtani” a szervezetből a vírust. Ez esetben a nem vagyoni kártérítés alapjai a kezelés okozta mellékhatások, illetve egyéb, ebből fakadó hátrányok lehetnek. A másik véglet, amikor a kezelés sikertelen, azaz a vírus tovább „rombolja” a szervezetet, mely az életkilátásokat jelentősen beszűkíti. – A HCV-s betegek esetén rendre pszichés problémák is társulnak a tünetekhez, melyet a bíróság szintén figyelembe vesz. Bár közvetlen érintkezéssel nem terjed a fertőzés, mégis szinte minden beteg beszámol negatív tapasztalatokról, illetve szociális visszahúzódásról, a megbélyegzettség érzéséről. Nem ritka a teljes elmagányosodás, fokozott betegségtudat kialakulása, depresszió – sorolta a tüneteket az ügyvéd.

A két szélsőséghez igazodva – Petrássy szerint – kb. 3–8 millió forintot ítélhet meg a bíróság nem vagyoni kártérítésként, ehhez jöhet a vagyoni kártérítés (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök költségei, ápolási költségek, keresetveszteség) járadék formájában, ami szélsőséges esetben akár több százezer forint is lehet. Az ügyvéd olyan esettel nem találkozott praxisa során, amikor bizonyos volt benne, hogy a kártalanítás jogos volna, ám ennek ellenére kedvezőtlen ítélet született. Arra a kérdésre, hogy várhatók-e a közeljövőben további kártérítési igények azoktól, akik 1992 előtt fertőződtek meg, Petrássy azt mondta: nem kizárt, hogy lesznek még ilyen perek és igénylések, hiszen a beteg évtizedekig is tünetmentes lehet, és megfelelő laborvizsgálat hiányában elképzelhető, hogy egyes esetekben még nem diagnosztizálták a fertőzést.

Az ügyvéd arra is figyelmeztet, a bíróságon a HCV-vel kapcsolatos keresetek elutasításának egyik gyakori oka az elévülés, éppen ezért érdemes időben lépni, ha felmerül a kártalanítási igény. – A HCV diagnosztizálását követően egy év áll a beteg rendelkezésére, hogy beadja az igénylést, ha azt feltételezi, hogy 1992 előtt fertőződött meg valamilyen vérkészítménytől. Aki kicsúszik ebből a határidőből, az nem számíthat kártalanításra – tájékoztatott.