Ül a magyar gyerek a gép előtt, mégsem lesz okosabb tőle

Feladja, ha összetettebb feladat jön szembe, ami arra utal, igen mélyek a szövegértési problémák.

A napokban publikálta a Kölöknet.hu oktatási szakportál a 2012-ben lefolytatott PISA-vizsgálat azon eredményeit, amely a számítógép-használat és a mért kompetenciák közötti kapcsolatot vizsgálja.

Az, hogy az iskolai számítógép-használat és a tanulói teljesítmény javulása között negatív a kapcsolat, már a 2009-es PISA-vizsgálat is kimutatta. Akkor viszont pozitív kapcsolatot találtak az otthoni számítógép-használat és a teljesítmény között, amit azzal magyaráztak, hogy az iskolai környezetben nem jól használják a számítógépet, míg otthon, saját idejében és kreatív módon használva a gépet, a tanuló teljesítménye javul. Most az otthoni számítógép-használattal sem találtak már pozitív kapcsolatot. Érdekes módon még a digitális szövegértés esetén is igaz, hogy a túlzott, gyakori számítógép-használat inkább ront, mint javít.

Persze azt sem jelentik ezek az adatok, hogy a számítógépre nincs szükség, és azt sem jelentik, hogy ne kellene fejleszteni az iskolai számítógépparkokat – fogalmaz a Kölöknet.hu.

A részletekbe menve az oktatási portál kijelenti, a digitális szövegértés terén világviszonylatban hátul helyezkedünk el, az európai országok között pedig a legutolsó helyet szereztük meg. A most megjelent részletesebb OECD-jelentésben viszont megtudhatjuk azt is, miért is vagyunk ilyen hátul.

A teszt során egy Seraing nevű belga településsel kapcsolatos kérdésekre kellett választ keresni egy fiktív, kifejezetten a vizsgálat céljából összeállított honlapon. A kérdőív adminisztrációs felületének log fájljai alapján megfigyelhették a tanulók mozgását az interneten. Megnézték, hogy milyen hosszan jutottak el a megoldásig, és milyen úton. Ez utóbbinál azt vizsgálták, mennyire célirányosan és fókuszáltan mozgott a tanuló, mennyire tudta korrigálni az esetleges téves lépéseit. A számítógépes kérdezés lehetővé tette, hogy nyomon kövessék a tanulók böngészési, klikkelési stratégiáját, az első lépéstől az utolsóig.

Ez alapján négyféle lépést különböztettek meg:

1. releváns,
2. nem releváns,
3. téves, de korrigált,
4. téves és nem korrigált lépéseket.

A kutatók a megoldásokban összességében azt nézték, hogy milyen hosszan böngészték a nebulók az oldalakat, hogy milyen gyorsak voltak a megoldásban, s hogy mennyire kitartóak, illetve ha eltévedtek az oldalakon, visszakerültek-e a helyes útra, korrigáltak-e. Magukat a feladatokat itt lehet megtekinteni.

Azok a tanulók, akiknek hosszabb idő kellett még az egyszerűbb feladat megértéséhez is, azok nagy valószínűséggel szövegértési nehézséggel küszködnek. Leginkább a brazil, chilei, kolumbiai, az egyesült arab emirátusokbeli és a magyar tanulók voltak a leglassabbak az egyszerűbb feladatoknál is. Ezekben az országokban nagyobb a szövegértés terén alacsonyan teljesítők aránya is. Magyarország kissé kivétel, mert nálunk nem olyan nagy az alacsonyan teljesítők aránya a szövegértés terén, mint a többi említett országban, éppen ezért is érdekes, minek tudható be vajon, hogy olyan sok tanuló a digitális feladatok esetén el sem indult, és nem kezdett el klikkelni, ahogyan az a feladatnak megfelelően elvárható lett volna. Míg átlagosan 9 százalék volt azon tanulók aránya, akik egyáltalán nem kezdtek el böngészni, nálunk ez az arány 20 százalék. Kérdés, hogy ez mennyire tudható be a rossz szövegértésnek, a motiváció hiányának vagy a technika ördögének.

A másik érdekes eredmény, hogy a komplexebb feladatot hét percnél rövidebb idő alatt megoldók aránya az ausztrál, kanadai, francia és amerikai diákok között volt magas. Ugyanakkor, ha azokat a tanulókat is megnézzük, akik jóval hosszabb idő alatt, de sikeresen oldották meg a feladatot, tehát kitartóak voltak, akkor itt elsősorban a kínai tartományok, valamint Japán és Írország jeleskedett.

A PISA tanulsága a szakportál szerint nemcsak a pedagógusoknak és politikusoknak szól, a szülők is odafigyelhetnek rá, hiszen rengeteg értékes tevékenység és ezáltal kompetencia is elsikkad a számítógép bűvöletében, főleg ha nem hasznos információkat keres rajta a gyerek vagy próbál valami kreatívat csinálni rajta, például programozni.