Felülmúlta önmagát az Offspring
Az Offspring pedig az a zenekar, amelynek felesleges már jó ideje új albumokat kiadnia, bőven írtak egy hosszabb koncertre való slágert, így egy-két friss dalt leszámítva úgysem fér bele több a műsorba. Ezúttal is így volt, bár a turné a nemrég megjelent Supercharged nevű albumuk címét viseli, csak két tétel került elő róla, a legutóbbi két korongról pedig zéró, de a többség úgyis a hőskorszak miatt érkezett.
És nem is kegyelmezett az együttes azoknak, akik szerettek volna kiszaladni a mosdóba vagy egy cigire, rögtön a Come Out and Play, az All I Want és a Want You Bad hármassal indultak, majd hasonló iramban váltották egymást a klasszikusok.
Amikor pedig nem, akkor lejátszották Ozzy Osbourne emlékére a Paranoidot és a Crazy Traint, de ez sem olyan pillanat, amiről egy rockzeneszerető ember le akar maradni. Az Offspringnek egyébként ez a leglátványosabb turnéja, eddig azért nem fértek be a kedvenc öt punk-rock együttesem közé, mert ebben a műfajban azt szeretem, ha a frontember úgy mozog élőben, mint aki rengeteg kokaint szívott, Dexter Holland azonban általában csak lecövekelve áll, viszont legtöbbször a külsőségekre sem adnak sokat.
Most azonban nyolc-tíz méteres füstokádó csontvázak jelentek meg, hullott a konfetti, a háttérben óriáskivetítőkön hol a zenészek, hol videóklipbetétek vibráltak, látványban felülmúlták a New York-i koncertet.
A többségében harmincas–negyvenes korosztályt így is nehéz volt mozgásra bírni. Szokásom, hogy a fináléban a pogózó tömeg morajlását kihasználva berongyolok az első sorokba, de a legtöbben katonásan álltak, mint a németek, így nem könnyítették meg a dolgomat, de csak sikerült bejutnom a magmába. Örömmel konstatáltam, hogy olyan fiatalok is megjelentek, akik még nem viccelik el a pogót.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!